Evangélikusoknak mást jelent. Már nem élnek azok, akik még élvezték azt az evangélikus pedagógus üdülőt amit egy 19–20. század fordulóján épült volt fogadóból alakítottak ki a 20. század harmincas éveiben. Ahhoz az intézményhez köze volt a későbbi püspöknek, Ordass Lajosnak éppen úgy, mint a gondnokot adó Weltler családnak. Az államosított, azután iskolának használt, végül elhagyottan nagyon leromlott épületet a rendszerváltás első éveiben kapta vissza az egyház. 

1999-ben bajor testvéreink segítségével, Krizsán András tervezésével született újjá és vált evangélikus oktatási központtá, majd később felvéve mártír püspökünk nevét lett Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központtá a gyönyörű épületegyüttes – komolyan véve névadójának lelki örökségét: a Krisztus-tanítványságot. 

Mai, 2019-ben élő evangélikusoknak ismét mást jelent Révfülöp. Egy otthont, ahova jó megérkezni, ahova haza lehet jönni, ahol minden együtt van a csöndességhez, a vidámsághoz, az igehallgatáshoz, a testi-lelki pihenéshez, a szellemi feltöltődéshez, az egyházi szolgálatra való készüléshez.

Majd tíz év kellett mire kitisztult végleges profilja: a fő tevékenység a felnőttképzés, a tanítványi élet megismerése, tanulása, gyakorlása. Presbiterképzés, szakmai programok, lelkészakadémia, mentálhigiénés képzés, lelkigyakorlatok, gyülekezeti találkozások, csendes-napok, konferenciák, zenei táborok, sportrendezvények (kiemelkedik ezek közül a Luther-konferencia és az országos evangélikus borfesztivál), ökumenikus programok – hosszan lehetne még sorolni, mi-minden lel otthonra e házban. Rekreációs helyként is megkeresik sokan – hogy új erőre kapjanak szolgálatukban, mindennapi életükben. 

A ház közben épül-szépül, „otthonosodik”, állandó szépséggel, mindig gazdagodó belső kisugárzással. Új szárny épült hozzá, fürdőszobák épültek be, családias berendezés kínált megfelelő kényelmet és hangulatot. (S nem utolsó sorban kiváló konyhával, házias falatokkal). 

Húsz éve kezdődött szolgálata. Húsz év nem kerek évforduló, legalábbis nem különleges. A tizedik évforduló annak számított, Deo volente a huszonötödik az lesz. Most ezért nincs hivalkodó, látványos ünnepség, ahogy a ház sem hivalkodni, hanem szolgálni, befogadni, otthont adni akar. De van köszönet és hálaadás mindenek előtt az Úristennek, akitől ajándékba kaptuk az épületben rejlő lehetőséget, és mindazoknak, akik sokat tettek, s ma is rengeteget fáradoznak azért, hogy ez a ház ne intézmény, hanem otthon legyen – megérkezni, otthon lenni, feltöltődve továbbindulni, s majd újra meg újra visszatérni.