Nagyot ugrott a nyelvvizsgával rendelkezők száma, decemberben két lovári felsőfokú és egy német középfokú bizonyítványt gyűjtöttek be a hallgatók, az újak közül pedig hárman érkeztek úgy, hogy emiatt már nem kell félteniük a leendő diplomájukat. Az alábbiakban egy különlegességgel szolgálunk: az ERSZK-hallgatók felvételire benyújtott esszéiből adunk közre kettőt, s ígérjük, folytatásuk következik! Mert a történetek és megfogalmazásuk általános értékvesztésben szenvedő világunkban túlmutatnak önmagukon; széles körben való ismertetésre méltók.

Az én hősöm

Sajnos nagyon sok esetben nem adatik meg egy gyermek számára a továbbtanulás lehetősége. Sokszor anyagi okok miatt, de nagyon sok egyéb tényező is befolyásolhatja a gyermek vágyálmait. Így volt ez az én édesanyám esetében is. A fiatal lány, aki nagyon jó eredményekkel zárta az általános iskola nyolcadik osztályát, a ballagás után a közeli kisváros cipőgyárában kezdett el dolgozni, hogy segítse szüleit és két kisebb testvérét, a továbbtanulás lehetőségét elmulasztva.

Az évek elteltével férjhez ment, és huszonnégy éves korára három gyermek édesanyja lett. Minden percét a gyerekeire szánta. Igyekezett minden együtt töltött időt arra szánni, hogy gyermekei érdeklődését a tanulás, az új dolgok, ismeretek irányába terelje. Napok teltek el meséskönyvek olvasásával, rajzolásokkal, mondókák tanulásával, énekléssel. […] Mindig arra törekedett, hogy a tanulást soha ne tehernek érezzük, hanem olyan izgalmas időtöltésnek, mely csak a hasznunkat szolgálja.

Általános iskolás koromban együtt fejlesztettük tökéletessé a gyöngybetűs írást. Felső tagozatos koromban együtt szenvedtünk meg az első kémiai és fizikai fogalmakkal. A gimnáziumi felvételi előtt a megspórolt pénzét az előkészítő munkafüzetemre szánta, hogy magabiztosan mehessek felvételizni. A sikeres felvételi után a gimnázium első éveiben az addig ismeretlen angol szavak tanulását együtt küzdöttük végig. Az érettségi előtt éjszakába nyúlóan hallgatta, ahogyan neki mondom fel a tételek anyagát.

Mindig úgy éreztem, hogy igyekszik az ő elmulasztott továbbtanulási vágyát nekem és testvéreimnek átadni. Egészen addig éreztem, hogy valami hiányzik az ő életéből, míg 2011-ben meg nem szerezte az érettségi bizonyítványát. Igen, egy családanya, aki napi tíz óra munka, három gyerek és az otthonától távol dolgozó férj mellett, esti tagozaton, harminchét éves korában 4,0-s átlaggal megszerezte az érettségi bizonyítványt. Attól a naptól kezdve éreztem azt, hogy megvan a hiányzó láncszem, ami hiányzott az anyukám teljességéből. Aki igyekezett bepótolni azt, amit elmulasztott, hogy bizonyítsa, mennyit is jelent a tudás.

Az én hősöm, akinek köszönhetem azt, aki ma vagyok, akinek köszönhetem az elért eredményeimet, aki elültette a fejemben a tudásvágy magját. Aki napjainkban is velem együtt sír egy nem várt kudarc miatt, vagy éppen velem együtt örül egy jól sikerült prezentáció után, és aki megérti, hogy mit jelent egyetemistának lenni, holott neki erre soha nem volt lehetősége.

Ő az én hősöm, az édesanyám.

Varga Dóra (Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, szülésznő szak)

Az én hősöm

A hősökről nekem először mindig egy mesében, animében vagy filmen látott szereplő jutott eszembe. De mióta a Független Színház Roma hősök programján részt vettem, már nemcsak ebből a szemszögből nézem a dolgokat, hanem a mindennapjaimban is észreveszem, hogy bizony vannak hősök, akik pont akkor vannak ott, amikor kell, és amikor szükség van a segítségükre, akkor lépnek közbe. Nekem is vannak hőseim, de egyet szeretnék közülük kiemelni, akinek egész életemben hálás lehetek, hogy megmentett! Az én hősöm akkor jelent meg, amikor leérettségiztem, a neve: Deme Dóra.

Miután szobafestő végzettséggel megcsináltam az érettségit, utána nem tudtam, hogyan tovább: mit kezdjek vele, egyáltalán milyen lehetőségeim vannak. Nagyon elveszettnek éreztem magam, azt gondoltam, hogy miért tanultam ennyit, ha ugyanazt csinálom, mint akinek nyolc általános végzettsége van. Pár hónappal később ez be is igazolódott, regisztrált munkanélküli lettem, és a polgármesteri hivatal felvett közmunkásnak.

Szerettem volna még tanulni, de be voltam zárva a falumba (Uszka), senki nem adott iránytűt a kezembe, hogy hogyan tovább. Beletörődtem és feladtam, hisz a szüleim sem tudtak segíteni, mert ők sem voltak tájékozottak. Egy napon viszont minden megváltozott! Egy pályázat révén Nyíregyházáról szociális munkások jöttek családokat látogatni, akik közül a mi családunkhoz Deme Dóra érkezett. Az anyukám egy beszélgetés során említette meg neki, hogy van érettségim, és szeretnék tanulni, de nincs semmi kilátás! Dóra néni szeretett volna megismerni, így az anyám egy napon hazahívott a munkából, hogy találkozhassunk.

Ez volt az a pillanat, amikor megváltozott az életem, és reményt kaptam! Deme Dóra szociálpolitikai szakértő találkozásunk idején az Evangélikus Roma Szakkollégium tanulmányi vezetőjeként dolgozott Nyíregyházán. Egész életemben hálás lehetek, hogy megmentett. Tájékoztatott a lehetőségekről, amik előttem zárva voltak. Egy kaput nyitott meg nekem, ami az egész életemet megváltoztatta! Én korábban azt sem tudtam, mi is az a főiskola, mit kell ott csinálni, mert egy olyan faluban lakom, ahol ez nem mindennapi, és akik segíthettek volna, azok nem segítettek, hanem hátráltattak. Pedig a hobbiból, minden előtanulmány nélkül készült filmjeim már a nagy videómegosztón keringtek, a környezetem ismerte ezeket.

Dóra néni azonban mellém állt, segített a felvételiben, és hogy matekból újra érettségizzek a biztos bejutás érdekében. Elhitette velem, hogy képes vagyok bejutni a főiskolára a saját erőmből, és meg tudom állni a helyemet. Dóra néni beszélt nekem a szakkollégiumról is, megtudtam, hogy nem vagyok egyedül, vannak hozzám hasonló fiatalok, akik úgyszintén roma származásúak. Egy kaput nyitott meg nekem, ami az egész életemet megváltoztatta! Most neki köszönhetem, hogy itt vagyok, az egyetemen mint végzős hallgató, és írhatom ezt a dolgozatot az Evangélikus Roma Szakkollégiumnak.

Számomra azért hősies, amit Dóra néni tett, mert egy hős mindig felismeri a helyzetet, akkor lép közbe, amikor kell, és érdek nélkül cselekszik.

Mursa Zsolt (Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézet, képi ábrázolás szak)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2018. március 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.