Mint ismeretes, tavaly is így készültek a feltámadás megünneplésére a szakkollégisták, mégsem csak a szöveg felfrissítéséről kellett gondoskodni: ahogy az már az oktatás világában lenni szokott, tanulmányaik végeztével a diákok mennek, újak jönnek. A passió szereposztása is „súlyos veszteségeket szenvedett”, például a narrátor, Orgován Lilla diplomájával. De kiváló utánpótlás érkezett nem csak erre a feladatra, hanem Mária, Júdás, Pilátus, Kajafás karakterére is. Kedv és odaadás is hamar kerekedett, már csak az idővel kellett megvívni! A roma szakkollégiumban olyan fiatalok fejlesztése folyik, akik a Nyíregyházi Egyetemen vagy a Debreceni Egyetemen tanulnak, különböző szakokon és évfolyamokon, nem könnyű sokirányú elfoglaltságaik közepette alkalmas időpontot találni a próbákra.

Vannak köztünk reformátusok, római és görögkatolikusok, a neoprotestáns kisegyházak hívei, így a passió – ahogyan maga az evangélikus szakkollégium is működik – az ökumené jegyében jön létre. Az előadásnak nem a felekezetiség ad karaktert, inkább a roma sajátosságokat említhetjük. Ez az idei év újítása. A legenda szerint a cigány/roma nép hányattatásainak az a magyarázata, hogy a Golgotán egy cigány ember ellopott egy szeget: ezért van, hogy Jézus lábát egy szeggel rögzítették a kereszten. A cigány himnusz is erről szól, és ezt éneklik el a fiatalok a prológusban. Attól is roma ez a szenvedéstörténet, mert amikor elhangzik a kérés: „Uram, taníts minket imádkozni!” – a Jézust megformáló, tanító szakos Balázs Dávid lovári nyelven mondja el a Miatyánkot. Nos, ezzel a többletjelentéssel ruháztuk fel a golgotai történetet és ezzel szembesítettünk két budapesti evangélikus közösséget.

A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai – négy és nyolc évfolyamos képzés is van az iskolában – nyitott szívvel, érdeklődve fogadták az előadást, a szakkollégistáknak pedig különleges élmény volt Neumann János, Wigner Jenő, Harsányi János alma materének gyönyörű dísztermében színpadra lépniük. Az előadást és az ebédet követően az intézmény iskolalelkésze, dr. Csepregi András kalauzolt bennünket a gimnáziummal egybeépített templomban: az 1905-ben elkészült fasori evangélikus templom a főváros legdíszesebb protestáns temploma, oltárképét a nyíregyházi kötődésű Benczúr Gyula festette a kis Jézus előtt hódoló napkeleti bölcsekről.

A józsefvárosi szolgálatig bőven volt szabadidő, régi tervünket válthattuk valóra az Evangélikus Országos Múzeum megtekintésével. Az őszi, wittenbergi tanulmányút után a novemberben megnyílt Deák téri új kiállítás, benne Luther végrendeletével, izgalmas szellemi kalandot ígért, de a digitális alkalmazásokkal interaktívvá tett kiállítás minden várakozást felülmúlt.

A Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség központja a Karácsony Sándor utcában ismét új élményt jelentett. Családias, otthonos közegbe csöppentünk, amit a régi ismerősökkel való találkozás tovább erősített: a gyülekezet lelkésze, Liszka Viktor és Laborczi Dóra az általunk is rendezett Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetemnek is résztvevői voltak Nyíregyházán. Az újabb jól sikerült előadás szolgálatát a Józsefvárosban szokásos péntek esti közös vacsorához kötöttük, de egy spontán, felszabadult örömzenéléssel is megtoldottuk.

Hétfőn, április 10-én 18 órától a nyíregyházi Emmaus Szeretetintézmény és a gyülekezet templomában, a Korányi úton vártak ránk. Ismét másfajta közönség és helyszín, de ugyancsak szeretetteljes figyelem fordult felénk, ami segített legyőzni azokat az újabb izgalmakat, melyek a „beugrókkal” érkeztek. Nem csak Bozorády András lelkész köszönte szolgálatunkat, de elragadtatott gyülekezeti tagok is dicsérték igyekezetünket és az élményt, amit adtunk.

Amikor az idei második szemeszter kezdetén maguk a szakkollégisták kérték, hogy mutassuk be idén is a Passiót, még nem tudtuk, mit készít számunkra az Úr… De Ő csodásan működik.

Ez a szolgálat újabb alkalmat teremtett arra, hogy a passió üzenetével érkezve mutatkozzanak be a Nyíregyházán tanuló roma/cigány főiskolások és egyetemisták azokban a közösségekben, amelyek ugyancsak az evangélikusok nagy családjához tartoznak. Találkoznunk kell és beszélgetnünk kell.