Nagycsaládban nevelkedvén testvéreim levedlett foltozott mackóiban jártam az elemit. Szegényes kis falunkban, még így is kiríttam társaim közül. Ha konkrétan ezt szóvá nem is tették, de érzékeltették velem tehetősebb gazdák ivadékai. Azonban a bili akkor borult ki, amikor a nagycsaládosok számára küldött IKKA-csomagban kegyes külföldiek adományából használt ruhákat kaptunk. A szűk levegőjű Magyarországon akkor a nyugatról érkezett, ámulatba ejtő cipők mellett még használt farmernadrágokat is kaptunk. No, ez aztán végkép kiverte a biztosítékot Nagytarcsán. A pap fiai elnyűtt kopott farmernadrágban járnak!

Nem telt bele pár év, és az iménti gúnyolódók ezreket fizettek sorban állva a Népszínház utcai boltban az élre vasaltan koptatható „made in Lee - Május 1 Ruhagyár” által előállított trapper farmerért.

A divat később már azt diktálta, hogyha nem 501-es csöves Léviben jártál, akkor nem voltál trendi. A fiatalok e hippi csoportja méla undorral fordult el a puhány trapéz nadrágos, jól fésült diszkósoktól. Mert bizony akkor is a ruha tette az embert!

Katonakoromban egy „eltávról” visszatérő társam kifakadt, hogy hiába cicceget és fütyült a csajok után, mert azok amint meglátták a mundért, szóba se álltak vele. Pedig civilben… Amúgy az egyenruha és jelzései bizonyos körökben igen fontosak voltak! Kinek milyen rangja van?!

A '90-es években unokaöcsém Mexikóban egy esküvőn vett részt. Ott a vőlegény jogingban volt. Mert a ruha teszi az embert, és Mexikóban a drágán vett joging volt akkor a modernség netovábbja.

Az idők folytán feleségem útmutatásai kapcsán én is megtanultam, hogy az öltözködésben számomra mi előnyös. Kék a szemem, ezért kék inget kell vegyek fel, és kövérségemet is  slankíhatom, ha nem harántcsíkos ingeket használok, stb.

Ugyanakkor másként is manipulálható az ember az öltözködéssel. Például egy korábbi munkahelyem titkárnője egyszer kivágott ruhában jött be. Az amúgy – mondjuk így – nem túl szép kolléganőt a cég minden férfi dolgozója körbeudvarolgatta, hogy milyen csinos ma. Pedig csak a mellei látszottak ki a szokottnál jobban.

Megtapasztaltam kanadai tartózkodásom alatt is, hogy nem mindegy az öltözékem. A torontói Younge streeten farmerdzsekiben érdeklődtem a World Bigest Book Store holléte felől, és senki nem állt szóba velem. Két héttel később ugyanott öltönyben kérdeztem a járókelőket Max DVD boltjáról, és akkor készségesen útba igazítottak. Mert hát a ruha teszi az embert!

Öltözékünkkel gyakran leplezni akarjuk testi-lelki gyarlóságainkat, vagy éppen hivalkodunk vele!? Hosszú derekam miatt például az ingem gyakran kicsúszott. Igyekeztem mihamarabb visszatűrni, mert éreztem, hogy fázik a derekam. A mai lányok csípős téli hidegben is kidobják hájas csípőjüket, mert ez a divat! Lehet, pár év múlva kínlódnak majd szervi bajokkal, de most ez a trendi.

Vigyázz! Mert a NAGY trend az, hogy az Isten előtt is a ruha teszi az embert! Az pedig nem akármilyen szövetből van!

„Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,11-14)

Hát ez kemény! Ezért kérlek, időben járj után, hogyan kaphatod meg azt a FEHÉR RUHÁT!