2015. október 18-án, az ünneplő gyülekezettel megtelt templomban Isten igéjét Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese hirdette Jézusnak az ünnepi vacsoráról szóló példázata (Mt 22,1-14) alapján. Igehirdetésében hatásosan érzékeltette az ünnepi meghívás visszautasításának abszurditását, hisz pár forintos haszonért marad le a boltos a legnagyobb és örök lehetőségről. Életrendezésre hív az Isten, és a meghívást elfogadóknak megnyílik az örök ünneplés országának kapuja. Figyelemre méltó a történethez csatolt jelenet, amikor is bekerül az ünnepi vacsorára egy fura figura, aki ugyan nem a szántóföldjére ment, nem a boltjában árult, nem ölte meg a meghívást hozó hírnököket, és bár elment a hívásra, nem volt rajta ünnepi ruha. Ez a kép arra figyelmeztet, hogy aki Isten asztalához ül, az úgy viselkedjen, úgy éljen, mint aki Isten vendége. Úgy menjünk majd innen el, mint akik új ruhát kaptak, mint akik Isten szerint gondolkodnak. Merjünk ünnepi módon élni, mint akik Isten vendégei, és nem úgy, mint akik hétköznapi módon élik napjaikat. Minden templomi alkalom meghívót tartogat, így ez az ünnep is, hogy majd szemtől szembe láthassuk azt, aki meghív minket asztalához – fejezte be az igehirdetését a püspökhelyettes asszony.

Dr. Jáni János a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának tagja, a Sántha Károly életét és munkásságát bemutató előadásában sok érdekességet felvonultatva próbálta megmutatni hallgatóságának, hogy bár Sántha Károly bizonyos gondolatai, patetizmusra hajló szóhasználata idejét múltak, de mind az Isten-, haza- és a család vonatkozásában sok, a mai kornak szóló értékes üzenet van.
Sajnos, Sántha Károly feledésbe megy – mondta. Jellemző, hogy az országban egyedül a Pannonhalmi Könyvtárban sikerült megtalálnia Sántha Károly egyik könyvét. „Nagyon beleszerettem Sántha Károlyba” – vallotta meg. „Ha katolikus lett volna, kezdeményezném boldoggá avatását” – hagyta ezt a csattanós gondolatát előadásának végére.

Jankovits Béla, Sárszentlőrincről elszármazott nyugdíjas lelkész, sok személyes vonatkozást felsorakoztató előadásában mutatta be azt a Sántha Károlyról készült könyvet, amit erre az évfordulóra szerkesztett Karl Jánosné Csepregi Erzsébet helyi lelkész, valamint ezen sorok írója. A több tanulmányt és Sántha Károly munkásságát bemutató a lehető legszélesebben bemutató szöveggyűjteményt tartalmazó könyvet bátran ajánlotta a jelenlévőknek megvásárlásra, épülésre.

A gyülekezeti énekek természetesen Sántha Károly nevéhez fűződtek, úgyszintén az ő énekeit adta elő a sárszentlőrinci énekkar.

A falu népe által készített süteményektől roskadozó asztalok várták a vendégeket, sokan maradtak sokáig jóízű beszélgetésekre az ünnep zárásaként, de előtte még Aradi András, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese megáldotta a Tanítók falára, a Nagy Zoltán a helyi gyülekezet felügyelője által készített emléktáblát ezekkel, az ünnep lényegét kifejező és számunkra bátorítást hordozó igékkel: „Én pedig hatalmadról éneklek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng életem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem! (Zsolt 59,17-18)