„Újra kell tanítanunk a saját népünket, a városunk lakóit arra, hogy mi az, ami érték – fogalmazza meg a gyülekezet egyik fontos küldetését Gyarmati István lelkész. – Az életünk mégsem a múltban folyik. Ezért próbáljuk aktualizálni mindazt, amiért az őseink küzdöttek, amiért némelyikük mártíromságot is vállalt.” Ezt a célt szolgálja, hogy rendszeresen emlékeznek és emlékeztetnek az őket körülvevő történelmi örökségre. A reformáció ünnepén például a Sylvester-emlékműnél helyeznek el koszorút minden évben, február 11-én pedig a vár udvarán található márványtáblánál tisztelegnek az egykor itt raboskodó protestáns lelkészek emléke előtt. Az evangélikus templom a város szívében, az egykori Nádasdy-várral szemben helyezkedik el.

Közvetlenül mellette áll a lelkészlakást, lelkészi hivatalt és gyülekezeti termeket magába foglaló épület.

Ápolni a lelkeket

Belépve Szabó Margaréta fogad mosolyogva, aki immár két éve segíti a lelkész szolgálatát kulturális közösségi munkásként. Heti negyven órában dolgozik az egyházközségnél, ám fizetését, illetve a tevékenységéhez szükséges felszerelést, számítógépet az államtól kapja. A Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) egyik pályázata tette ezt lehetővé, amelyre – bár elsősorban a kis falvak kultúrházainak az újraélesztésére találták ki – az egyházak is nevezhetnek.

„Nagy segítség ez nekünk, mert a gyülekezet nem tudna fizetni saját munkatársat” – mondja Gyarmati István. Margaréta vezeti az iktatókönyvet, segít az anyakönyvírásban. Ő fogadja a látogatókat, akik a templomot szeretnék megnézni, vagy megbeszélnivalójuk van a lelkésszel. Beszerzéseket végez, banki ügyeket intéz, vagy éppen a könyvtárat rendezi. Emellett az NMI megyei irodájától is kap főleg kulturális adatgyűjtéssel kapcsolatos feladatokat.

„Elég sokrétű munka ez, és nagyon szeretem – meséli Margaréta. – Korábban szülésznőként dolgoztam. Ott tanultam meg, mennyire fontos a kommunikáció. Közel engedni a beteget magamhoz, hogy ő épüljön lelkileg, testileg. Testvérszakma ez a kettő: itt a lelkeket ápolom, ott a testeket ápoltam. És ilyen jó közösségbe becsöppenni bizony nagy istenáldása.”

Csapatépítés a kemence körül

A lelkésznek más segítői is vannak a sárvári gyülekezet mellett a rábapatyi filiát és tíz kisebb szórványt magába foglaló egyházközség gondozásában. Öt hitoktató dolgozik mellette, köztük felesége, Gyarmatiné Horváth Lenke, valamint több önkéntes, akik a különböző csoportokat viszik és vezetik.

„A gyülekezeteink jövője a kiscsoportos működésre támaszkodhat – osztja meg felismerését Gyarmati István. – Még mindig úgy érzem, hogy a vasárnapi istentisztelet az, ami a legdöntőbb a gyülekezet életében. De az, hogy valami mást is csinálunk, mozgósító erejű.”

A közösségépítésben, a kisközösségek összetartó egységgé való kovácsolásában látja legfőbb feladatát Horváth Zsolt felügyelő is. „A legfontosabb dolog ez a kis nyáj, amit lelkész úrra és talán rám is a jó Isten rábízott. Ezt a közösséget összetartani és vezetni nehéz dolog, de a legjobb tudásunk szerint kell végezni. Majd a jó Isten segít a közösségalakításban is. Az anyagiaknál ezt sokkal fontosabbnak tartom” – mondja.

Horváth Zsolt 2006 óta látja el a felügyelői tisztséget. Hivatalba lépésekor találta ki a presbiteri csapatépítő napot, amelyet azóta minden évben megtartanak. Ezen a programon részt vesz a rábapatyi és a sárvári presbitérium is. Két előadót szoktak hívni, és a komoly teológiai témák után lazább, gyakorlatiasabb kérdések is szóba kerülnek, amit jó beszélgetés követ. „Ez a csapatépítő nap a presbitériumot is egy baráti körré, egymást jobban ismerő közösséggé tudja kovácsolni” – fűzi hozzá Gyarmati István.

A közösségépítés jegyében építettek kemencét, alakítottak ki közös étkezésre alkalmas helyet a gyülekezeti ház udvarán. Itt szokták megvendégelni frissen sült pizzával a konfirmandusokat és szüleiket a vizsga után, és itt sütik augusztus 20-án az új kenyeret. Itt gyűlnek össze a hívek különböző rendezvények alkalmával, hogy kötetlen hangulatban együtt töltsék az időt.

„Nem én találtam ki, de egyetértek a gondolattal, hogy egy közösség akkor erős, ha a tagjai nemcsak együtt dolgoznak, hanem együtt is szórakoznak, együtt mulatnak” – mondja Horváth Zsolt. Erre jó példa az evangélikus bál, amelyet 1852 óta – a szocializmus negyven évét kivéve – folyamatosan megrendeznek. „A bevétellel az alapítványunkat támogatjuk, de a célja főleg az, hogy együtt örüljünk – teszi hozzá. – 2017 persze a programokról fog szólni. Abban bízom, hogy ezáltal helyére kerül, kik az evangélikusok Sárváron. Nagyon örülök, hogy idén végre be tudtuk fejezni a templomfelújítást. Vannak azonban még épületeink, amelyek felelősséget jelentenek. Remélem, hogy azok is megújulnak. Kis lépésekkel haladunk előre” – véli a jövővel kapcsolatban a felügyelő.

Követve a jó példát

Gyarmati István egyébként 1997 óta szolgál Sárváron lelkészként. Ittléte alatt mindig igyekezett a gyülekezet életét új ötletekkel gazdagítani. Ezek közül többet külföldi kapcsolatai révén lesett el.

Az egyházközségben meghonosított konfirmandusviselet például finn mintát követ. „Akkor láttunk ilyet először, amikor feleségemmel Finnországban voltunk nászúton – meséli. – Amikor ide kerültem, itt is megvarrattuk. A fehér színű albát a gyerekek eleinte csak a konfirmációs vizsgán meg az ünnepélyen hordták. Aztán bevezettük, hogy a konfirmandusok – kettesével beosztva – minden vasárnap felolvasóként vesznek részt az istentiszteleten. Így egész évben használjuk a konfirmandusruhát. A gyülekezet is látja, megismeri őket, és egy kicsit ők is beletanulnak a liturgiába.”

Az egyházközség sokat profitál az amerikai testvérgyülekezetükkel való, több mint egy évtizede tartó együttműködésből is. A Massachusetts államban található Bedford evangélikus közössége a sárvárihoz hasonló létszámú.

„2002-ben voltunk az amerikaiaknál látogatóban. Annyi érdekes dolgot láttunk, aminek az átültetéséhez több mint tíz év kellett. Például ott láttuk először a presbiteri ügyeletet: két presbiter fogadott mindenkit az ajtóban. Ezt tudtuk a leghamarabb megvalósítani, de idő kellett hozzá. Ott láttuk azt is, milyen kényelmes tud lenni egy templomi pad. A tapasztaltakat most a felújításkor hasznosítottuk” – beszél lelkesen élményeiről Gyarmati István.

A lelkész azt is hangsúlyozza: a testvérkapcsolat náluk nem az egyházi turizmusról szól. „A bedfordiak az elején megmondták: akkor jövünk, ha kell valamit segíteni. Ők nem látogatóba, hanem lejsztolni jönnek – fogalmaz. – Éveken át jöttek a csoportjaik minden nyáron, az itteni munkákban segíteni.”

Az építőtábor jellegű programok mellett az amerikai vendégek a gyerekeknek angol nyelvi hetet, majd musicaltábort is szerveztek. Ennek keretében az utóbbi években már két bibliai történetekre épülő zenés színdarabot is előadtak a sárváriak, amelyekben mintegy nyolcvan-száz ember énekelt – nem csak evangélikusok.

A reformációi emlékévben tervezett programok

2017. január 28.: evangélikus farsangi bál a Nádasdy-vár termeiben

2017. február 2–3.: a reformációt bemutató kamion Sárváron

2017. március folyamán a felújított Sylvester János tér és az új Sylvester-szobor avatása

2017. május 28.: egyházkerületi és egyházmegyei hálaadó nap a Nádasdy-vár udvarán és termeiben – a Nádasdy Múzeum A hazai hitújítás története című kiállításának megnyitója – Szigeti István Erkel-díjas zeneszerző Próféták által című művének ősbemutatója

2017. július 14—–6.: reformációi sátor a Nádasdy történelmi fesztiválon  

A gyülekezet motorja

A programok szervezésében és a szükséges munkálatok elvégzésében biztos hátteret nyújt a lelkésznek és a gyülekezetnek a nő- és a férfiegylet.

A sárvári nőegylet 2000-ben alakult újra, miután az első, 1901-ben indult egyesületet a kommunista diktatúra éveiben betiltották. Grúber Lászlóné Éva néni, az alapító tagok egyike büszkén mutatja a működésüket megörökítő dokumentumokat, fényképeket, illetve az általuk készített kézimunkákat. A nőegyletnek jelenleg összesen harminc tagja van. Havonta tartanak összejöveteleket, amelyeket kötetlen beszélgetéssel kezdenek. Áhítatot, előadásokat hallgatnak, majd megbeszélik az előttük álló teendőket. Általában ők gondoskodnak a süteményekről a szeretetvendégségekre. Emellett segítik a baba-mama kör munkáját, és támogatják a konfirmációra készülő fiatalokat is. A konfirmandusruhákat ők tartják rendben, vasalják, javítják, a gyerekekre igazítják.

Az asszonyokat emellett ökumenikus nyitottság is jellemzi. „A nőegylettel egyidős az ökumenikus női imanap nálunk, amelyet a katolikus és református asszonytestvérekkel együtt rendezünk – meséli Grúber Lászlóné. – Ezekre az alkalmakra úgy készülünk, hogy az imanap anyagát összeállító ország ételeiből vendégeljük meg a megjelenteket. Mindig van az országra jellemző dekoráció is. Annyira népszerű ez a rendezvény a városban, hogy már kinőttük a gyülekezeti termet. Legutóbb a templomban kellett tartanunk, mert ide már nem fértünk be.”

A legnagyobb gondot az utánpótlás jelenti számukra, mivel a tagok átlagéletkora hatvan év fölött van. Általában nyugdíjasok, és sok közöttük az özvegyasszony. Számukra különösen fontos, hogy tartozhatnak valahová.

„A tisztelendő úr elmondta nekünk, hogy mi vagyunk a gyülekezet motorja. Tényleg szívesen is csináljuk” – említi Éva néni mosolyogva. Szerinte azért jó a nőegylet tagjának lenni, mert itt könnyebben megélhetik a lelkiséget. „Itt bátran kérdezünk a Bibliával, az igehirdetéssel, a mindennapi élettel kapcsolatos dolgokat, és legtöbbször nagyon kielégítő választ is kapunk rá.”

Az ádventi időszakban egyébként a férfiakkal közösen tartanak alkalmat. A gyülekezeti teendők, az udvaron tartott közös sütés-főzés során is gyakran összedolgozik a két csapat. „Az egyik legfőbb feladatunk az, hogy ha kétkezi vagy szellemi segítség kell, kiegészítsük a gyülekezetet. A másik meg az, hogy az életünket elbeszélve nagyon sokat tanulunk egymástól – fogalmazza meg tevékenységük lényegét Illés Csaba, a 2006 óta működő férfiegylet vezetője. – Az ember innen kiviszi a jót.”

Evangélikus hitüket a város tágabb közösségében is büszkén képviselik. Évek óta folyamatosan részt vesznek például – egyetlen egyházi csoportként – a májusfaállításon, amelyet a vár területén szoktak megrendezni a településen működő különféle egyesületek.

Ők egyelőre kevesebben vannak, havonta tartott találkozóikon hatan-nyolcan szoktak összegyűlni. A tagoknak körülbelül a fele nyugdíjas, így az utánpótlás számukra is gondot jelent. „Mindig imádkozunk is érte, hogy ne szakadjon vége” – mondja.

Először imádkozni kell

A jövőre nézve Gyarmati István lelkész még sok lehetőséget, sok megvalósítandó célt lát a gyülekezet előtt. „Bár lehet, hogy azokat már az utódaim csinálják meg” – teszi hozzá. Úgy látja, közösségük életében is vannak hullámzások: időről időre kis fölívelések jönnek, majd hullámvölgyek. Ám hogy mikor mi hoz fölemelkedést vagy hanyatlást, azt a történelem Ura határozza meg. „Egyedül az biztos, és azon van áldás, ami az Úristen tervével egyezik – fogalmazza meg hitvallását. – Ezért kell először imádkozni: Uram Isten, mihez kezdjek? Adj tanácsot, mutass utat. Ezt nem kell túl hosszú lére ereszteni, hanem elég, ha benne van az ember elkö- telezése vagy a szíve vágya. Ha zörgetünk Istennél, akkor időnként megnyílik az ég. Egyfajta isteni szikrákat kapunk, hogy valamit most meg lehet csinálni, mert most jött el az ideje. Más dolgok meg, amiket erőnek erejével akarnánk, akkor se sikerülnek.”

Ez ad reményt számára a kisebbségi helyzetből adódó nehézségekben is. „Ha Isten ajtót nyit valamilyen ügyre vagy célra nézve, akkor az megy. Én ebben bízom teljes egészében. Amit meg nekünk kell, azt igyekszünk megtenni. Lépésről lépésre haladunk előre” – zárja szavait Gyarmati István, a sárvári evangélikus gyülekezet lelkésze.

Gyülekezettörténet évszámokban

1534: Nádasdy Tamás nádor hívására Sárvárra érkezik Sylvester János

1541: a sárvári nyomda kiadja az első, Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvet, a Sylvester által fordított Újszövetséget

1576: Szegedi Máté sárvári udvari lelkészt a dunántúli evangélikus egyházkerület első püspökévé választják

1620: Zvonarics Mihály, a sárvári gyülekezet vezetője szintén dunántúli püspök lesz

1643: IV. Nádasdy Ferenc rekatolizál

1675–1676: a sárvári vár börtönében nyolc evangélikus és hét református lelkész raboskodik; egy evanglikus lelkész itt hal mártírhalált, a többieket továbbhajtják Nápoly felé

1700-as évek eleje: a városi tanács megtiltja az evangélikusok letelepedését

1794: a türelmi rendelet után az evangélikusok elkezdik második templomuk építését

1829: tűzvész pusztítja el a templomot, a parókiát és más gyülekezeti épületeket

1834: leteszik a jelenlegi templom alapkövét

1836: az új templom ünnepélyes felszentelése

1851: megvásárolják az orgonát

1858: a gyülekezet hercegnői ajándékként kapja meg a ma is látható oltárképet; a jegyzőkönyv szerint „köszönetet mondanak: Ő királyi fenség, Meklenburg Nagy herczegnőnek, férjezett H. Windisgratznének, ugyan ő, a most uralkodó Meklenburgi Nagy Herczeg testvér húga…” – az adományozó minden bizonnyal Luise zu Mecklenburg hercegnő, aki 1849-ben ment feleségül Hugo Windisch-Graetz herceghez

1909: felépül az új evangélikus iskola

1921: pótolják az első világháború alatt elvitt harangokat, helyreállítják az orgonát

1948: az evangélikus iskola államosítása

1989–1990: a gyülekezeti terem és a hivatali helyiségek kialakítása a parókia átépítésével

1992: a gyülekezet visszakapja sárvári és rábapatyi ingatlanait

1998: először érkezik látogatóba az amerikai testvérgyülekezet (Bedford) tagjainak egy csoportja 1999: létrejön a Luther-rózsa Alapítvány a Sárvári Evangélikus Egyházközség Fejlesztéséért

2000: újraindul a gyülekezet nőegylete Horváth Árpádné vezetésével

2003: a templomban lelkésszé avatják Molnár Eszter sárvári lelkészjelöltet

2004-től a gyülekezet VI. éves teológushallgatókat fogad; ez ideig heten töltötték Sárváron a gyakorlati idejüket

2006: a férfiegylet, a presbiteri csapatépítő nap elindulása, a parókia udvarának rendezése, kemenceépítés

2009: testvérkapcsolat kezdete a finnországi Ristiina gyülekezettel

2011: a gyülekezeti énekkar újraalakulása

2012: a sárvári evangélikus iskola épületét egy másik épületre cserélik a várossal

2013: a Brassói Magyar Evangélikus Egyházközséggel testvérgyülekezeti szerződést írnak alá

2015: a rábapatyi filiában felújítják és bővítik az iskolatemplomot, a tanítólakással együtt

2016: az 1998 óta folyamatosan zajló felújítási munkák befejezése, a templom felszentelése

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 51-52. számában jelent meg, 2016. december 25. – 2017. január 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.