Se köpönyeg, se forgatás (Mt 7,15–21)

Se köpönyeg, se forgatás (Mt 7,15–21)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Tamás
Óriási bátorság leugrani a toronyból, bele a Duna kellős közepébe. Márpedig a 2017-es budapesti FINA vizes világbajnokságon, amelyre mi is kilátogattunk Máté fiammal megnézni Hos - szú Katinkát, az egyik legkülönlegesebb látvány kétségtelenül az óriás toronyugrás volt, amelyet a szervezők a Duna-partra álmodtak meg, gondolva Budapest szépségeire és persze a világhálón azóta is milliószámra keringő fotókra.

A toronyugrás a sziklaugrásból fejlődött ki, pontosabban a FINA, a Nemzetközi Úszószövetség integrálta a programjába a világ egyik legnépszerűbb extrém sportját. A sziklákat felváltották az ugráshoz szükséges – a nőknél húsz, a férfiaknál huszonhét méter magas – épített tornyok. Döbbenet. Aki látta anno élőben, tévén vagy hírportálokon keresztül, az emlékezhet rá: magasról a mélybe ugrani óriási bátorság, nagyon nem mindegy az érkezés mikéntje, bele a sűrűjébe.

A Hegyi beszédnek ezen részlete óriási ugrás a krisztusi etika kellős közepébe. Bátorsággal, de azzal a reménnyel, hogy az érkezés is üdvös lesz. „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem” – hangzik e látszólag roppant egyszerű üzenet, valójában azonban nincs nehezebb annál, mint különbséget tenni jó és rossz között, igazi és hamis között, őszinte és őszintétlen között. Jézus sokasághoz szól, sokszínű tömeghez, olyanokhoz, akik pontosan értik, tudják, miről beszél, milyen utalást miért használ, ha használ, és mire céloz, ha céloz. Pontosan tudják, hogy a báránybőrbe bújt farkasok képét Jézus Ezékiel próféta közismert könyvéből veszi.

Az utalás egyértelmű, a jelenség nem új keletű. Jézus nem félreérthető, nem beszél rébuszokban, tudatosan tanítványai lelkére köti: ahogy Ezékiel korában, úgy most is az egyik legnagyobb vétek a képmutatás bűne. Hogy mást mond valaki, mint amit tesz. Hogy mást tesz, mint amit mond. Vagyis: hiteltelen. Nem véletlen, hogy Jézusnak a legnagyobb feszültségei a farizeusokkal voltak. Mert hogy valaki azt mondja, „Uram, Uram”, az még nem jelenti azt, hogy azt is éli meg. Azt üzeni az Örökkévaló Jézus által és Jézusban: a bárány az bárány, a farkas az farkas.

Isten szeme mindent lát, azt is, hogy a kettő nem ugyanaz. „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” – hangzik a költői kérdés Jézustól ott a hegyen, és persze egy emberként üvöltjük a választ: nem! Érezzük a dilemma súlyát: vagy önazonosak vagyunk, vagy becsapjuk magunkat. Ahogyan Emmanuel Levinas [litván származású francia filozófus, talmudista – a szerk.] írja: „Az örökkévalóság nem hely, hanem állapot. Független tértől és időtől. A jó ember nem a mennybe jut, hanem mennyé válik, amennyiben Isten akarata szerint él.”

Ebben az értelemben lefordítható úgy is a jézusi útmutatás: válj mennyé, azaz élj Isten akarata szerint, azaz légy az, aki vagy, sőt aki lehetsz, mégpedig a jézusi út, a krisztusi etika által. Jézus által, aki önazonos volt, sőt Isten-azonos, ő, aki megmutatta, hogy óriási különbség van farkas és bárány, élet és halál, élni érdemes élet és halni sem érdemes halál között. Mert nem ugyanaz: szeretetre hangolva létezni vagy minden pillanatban csak azt nézni, mi éri meg, és mi nem.

A szó köznapi értelmében a mennyország nem éri meg. Nem befektetés, bár sokan igyekeznek úgy eladni a keresztény üzenetet, mintha egy áru lenne a sok közül. Blaszfémia! Sőt egyáltalán nem arról szól, megéri-e vagy sem. Hanem arról, hogy Isten akarata szerint képes-e az ember élni, vagy sem. „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” – kérdezi Jézus, tőled és tőlem is, a nyár kellős közepén. Jézus így tanít: „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.” Vagyis a látszatkereszténység értéke, ahogy Gáncs nagypapám fogalmazott, a nullával egyenlő.

Hiteles keresztényekre van szükség, de „nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. Mert a mennyországban nem kell se köpönyeg, se forgatás. Többről van itt szó. Az életről. Az örök életről. A nagy ugrásról és az érkezésről. Magáról Istenről, aki magához szorít, felfrissít igéjével. Arra hív, hogy az ő akarata szerint élj. Mennyei állapotban. A menny állapotában.

Kiráz a hideg, még ebben a kánikulában is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2020. július 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Gáncs Tamás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!