A delegációt Heinrich Bedford-Strohm a Németországi Protestáns Egyház vezetője, a Bajorországi Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke vezette, aki vasárnap egész nap csak a magyarországi migránshelyzetről tájékozódott. Elkísérte őt útjára személyi referense, Andrea Wagner-Pinggéra, és a Brot-für-die Welt elnökasszonya, Cornelia Füllkrug Weitzel asszony is.

A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Buda Annamária diakóniai osztályvezető, Cselovszkyné Tarr Klára külügyi osztályvezető és a délután csatlakozó Fabiny Tamás püspök vett részt a programokban.

A püspök reggel Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternél tett látogatással kezdte a napját, és tájékozódott a kormányzat állásfoglalásáról, a migránsokhoz való magyar politikai hozzáállásról.

Amíg ő ott tárgyalt, addig a német sajtó képviselőit Hajdú Tibor, az Evangélikus Diakónia részéről tájékoztatta egyházunk tevékenységéről a Keleti Pályaudvaron, ahol a sajtósok felvételeket is készíthettek a menekültekkel.

Itt csatlakozott hozzájuk később a német püspök, aki először a csapoknál tisztálkodó iraki férfiakkal elegyedett szóba.

„Ki ez a férfi?” – kérdezte tőlem ekkor a 21 éves iraki Hammad. Amikor megtudta, hogy Németországból érdeklődnek irántuk, azonnal szeretett volna a püspökkel egy selfie-t készíteni. Sajnálatos módon azonban a telefonja lemerült. Igen örült aztán annak, amikor én lefényképeztem őt a delegációval.

A Hammaddal együtt tisztálkodó férfiaktól megtudhattuk, hogy a fiatal férfiak mind Németországba szeretnének utazni, és örömmel osztották meg eddigi tapasztalataikat Bedford-Strohm püspökkel. Mindannyian arra panaszkodtak, hogy szeretnének már továbbutazni és remélik, hogy a mai napon Hegyeshalomba induló vonatokra fel fognak végre szállni. De azt is elmondták, hogy elégedettek a magyarok vendégszeretetével és a nekik hozott ruhákat és ételeket is köszönettel vették.

A Keleti Pályaudvaron az SOS REMAR feliratú sátorban találhatóak azok az önkéntesek, akik a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Evangélikus Diakónia támogatásával teljesítenek itt szolgálatot. A püspök örömmel konstatálta, hogy a sátorban több külföldi segítő is munkát végez, így többek között francia nyelven tájékozódott az ő véleményükről is. Örült annak, hogy a segítők maguk mindannyian arról számoltak be, hogy a magyar segélyszervezetek és civilek mekkora erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az itt átutazóban lévő emberek számára a megfelelő körülményeket biztosítani tudják, az ellátásukról gondoskodjanak.

De nem csak az ellátás okoz gondot, hanem magának a térnek a rendben tartása és tisztán tartása is. Az ebben segédkezők sziszifuszi erőfeszítéseket tesznek. Az elégtelen higiéniás körülmények miatt, a köztisztaságiak és az önkéntesek megfeszített takarítása ellenére, szag terjeng a téren. Egy ilyen köztéren nem lesznek megfelelőek a körülmények a sokszor napokat vagy heteket itt tartózkodók ellátására. Az a pár vécé, meg a nyilvános használatra beüzemelt csap nem alkalmas ekkora tömeg ellátására. De az önkéntes segítők, a segélyszervezetek képviselői erőjükön felül teljesítenek, hogy a különböző országokból folyamatosan különböző nagyságú tömegben érkező migráns tömegeket segíteni tudják.

A német püspök meg is jegyezte később, amikor már a kisbusszal Bicske felé tartottunk, hogy sajnálja ezt a kialakult helyzetet, de úgy látja, hogy a magyarok rendkívül vendégszeretőek és nyitottak a más körülmények közül érkező embertársaik iránt.

Amikor a Keletiből megérkeztünk Bicskére, egy majdnem üres tábor fogadott bennünket. Egy nagyobb migráns tömeg az előző napokban vette az irányt Hegyeshalom felé, így körülbelül 350 ember tartózkodott a táborban. Heinrich Bedford-Strohm a tábor vezetőjével, Székely Bélával beszélgetve a magyarországi migránsokkal szembeni törvényekről érdeklődött, érdekelte a regisztrációs folyamat és az is, vajon hányan vannak, akik itt akarnak maradni. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet részéről Lehel László kalauzolta őt végig a tábor területén.

Ekkor lépett oda egy iraki férfi, aki kijelentette, hogy ő bizony nem akar továbbutazni, mert számára már most ideálisak a körülmények. Hasszan már itt Magyarországon megtalálta a békét és nyugalmat, elege van a folyamatos vándorlásból, le szeretne telepedni és csak a megfelelő papírokra vár.

A püspök ezután részt vett az Ökumenikus Segélyszervezet által gyerekek számára szervezett foglalkozáson, ahol két kubai asszonnyal és egy nigériai lánnyal beszélgetett. A kubai asszonyok elmondták neki, hogy ők szeretnének nálunk új otthonra lelni családjukkal együtt.

A 23 éves Susan Nigériából jött: „A szüleimet a Boko Haram lefejezte. Brutálisan kivégezték őket, mert keresztények. Hála Jézusnak, én el tudtam menekülni. Újságírónak tanultam, ezért ha lehetséges a későbbiekben szeretnék majd a szakmámban dolgozni. Még nem tudom, hová megyek, de ha kell, egész Finnországig megyek. Egészségügyi problémáim vannak, és szeretnék megfelelő ellátásban részesülni” – vallotta a lány, aki később könnyek között mesélte el, hogy az iszlamisták megerőszakolták: „Testünk a Szentlélek temploma. Ezt a templomot meggyalázták. A lelkem megsérült” – mondta. Fél Afrikán átgyalogolva Törökországon és Görögországon át jutott el Szerbiába, végül pedig Magyarországra. „56 napja vagyok úton!” – mondta.

A delegáció ezután Röszke, majd Szerbia felé vette az irányt. A röszkei gyűjtőponton többek között megtekintették azokat a konténereket, amelyet az Evangélikus Diakónia szállított oda a segítők munkájának megkönnyítésére. Megmutatták azt a sátort is, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet állított fel a helyszínen.

Heinrich Bedford-Strohm érdeklődésünkre elmondta: „Magyarországi és szerbiai látogatásomon szeretnék képet alkotni a menekültek helyzetét illetően. Már korábban is a menekültek között olyan benyomásokra tettem szert, amelyek nagyon a szívembe vésték magukat. Európa ott mutathatja meg erősségét, hogy a gyengéken hogyan segít. Nincsen más alternatíva: Európában a humanitárius segítségnyújtást az emberi méltóság tiszteletének jegyében kell végezni.” Ezt a püspök látogatása alatt megtapasztalhatta, hiszen az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet menekültügyi kérdésben tett lépéseit sorban megismerhette.

Heinrich Bedford-Strohmmal készített villáminterjúnkat ITT olvashatják.