Pénteken a Gyöngyvirág utcai református templomban Hajdú János római katolikus esperes-plébános tolmácsolta az igét, szombaton pedig a Szent Benedek római katolikus templomban folytatódott az imahét. Köszöntésében az esperes-plébános hangsúlyozta: soha nem kevés, amit közösen a megbékélésért teszünk, főleg, ha az közösen elmondott imádság tíz estén keresztül.

Incze Zsolt református esperes-lelkipásztor prédikációjában elmondta: az ökumenizmus közösségvállalást jelent, s bár különbözőek a felekezetek szertartásai, januárban mégis közösen imádkozunk. Kiemelte azonban, hogy el kell fogadnunk, Isten nem minden imádságra válaszol az elvárásaink szerint: el kell fogadnunk, hogy Ő jobban tudja, mire van szükségünk, meg kell tanulnunk imádkozás közben őszintén elfogadni Isten akaratát. Az esperes ugyanakkor elgondolkodtató kérdéseket is feszegetett.

„Az ökumené tíz napja után azonban sokszor azt tapasztalja az ember, mintha mi sem történt volna. Valóban hiszem azt, hogy leomolhatnak a falak, hogy Isten szava több az emberénél? Valóban hiszem azt, hogy a másik elfogadható akkor is, ha román, ha magyar, ha katolikus, ha protestáns felekezetű? Higgyük el, hogy nekünk együvé kell tartoznunk, hogy egy száz éves fájdalomból lehet békesség és szeretet. Imádkozzunk azért, hogy emberségesek tudjunk lenni, s hogy ez az imatized ebben erősítsen meg minket” – fogalmazott Incze Zsolt.

Az alkalmon Ioan Cucu ortodox pap is tolmácsolta Isten szavát a román ajkú római katolikus résztvevőknek. Románul és magyarul is elmondta: keresztényekként szeretettel és türelemmel kell viseltetnünk egymás iránt, hiszen csak így tudunk megmaradni, és köszönjük meg a Jóistennek, hogy engedte, hogy együtt legyünk és imádkozzunk.

A cikk itt folytatódik.