–  Miért választottad a lelkészi hivatást?

– Nem elsőre mentem a teológiára, érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán vé­geztem el a történelem szakot. Két évig történelemtanárként tanítottam Zebegényben, ahol laktam. A második évben az ötödik osztályosokkal a kereszténység témakörét vettük, akkor az egyik tanuló elkezdett kérdezősködni, hogy én hiszek-e Istenben. Azt mondtam, amit ilyenkor a tanároktól elvárnak, hogy válaszoljanak: „Igen, de minden ezzel kapcsolatos dolgot kérdezzetek meg a lelkésztől.” A gyerekek nem hagyták annyiban, elkezdtek kérdezősködni, és végül az a történelem­ óra átalakult hittanórává. Akkor éreztem először,, hogy ezzel kellene foglalkoznom. A váci gyülekezethez tartoztam, ott beszéltem a lelkészemmel, mondtam neki, hogy hittantanárnak szeretnék jelentkezni. Detre János arra biztatott, hogy a lelkész szakon induljak el, és ha közben úgy érzem, akkor jelentkezzem majd át a hittanári szakra. Elkezdtem a teológiát, és nem kellett váltanom, megtaláltam a helyem.

–  Mit jelentettek számodra a teológiai tanulmányok?

– Azt a kérdést, amit először feltettek nekem, most már sokkal jobban meg tudom válaszolni. Az Istennel kapcsolatos dolgokat sokkal jobban értem. A héber, görög és latin tanulásával közel kerültem azokhoz a nyelvekhez, amelyeken a Biblia könyvei íródtak. A többi tanulmány azt segítette, hogy mindezt megértve jobban tudjam elmondani az embereknek, hogy miről szól Isten igéje.

–  A hatodév izgalmas, hiszen a hallgató már gyülekezetben szolgál, de a mentor által segítő kéz is van mellette. Hogyan élted meg ezt az évet?

– A Nógrád megyei Vanyarcon vagyok Szabó András esperes úr mellett hatodéves. Az itt töltött egy év minden egyes pillanatát nagyon élveztem. Örü­ lök, hogy olyan mentor mellett lehettem, aki már több hatodévessel is kapcsolatban állt, így eléggé tapasztalt volt. Alapvetően ő volt az, aki a legtöbb feladatot ellátta, de nagyon sok mindent bízott rám is, segített, és szabadságot is adott.

–  A gyülekezetekben sokszor a generációs különbségek miatt nem tudják, hogyan viszonyuljanak a fiatal lelkészekhez.

– A gyülekezet nagy szeretettel fogadott, úgy álltak hozzám, hogy „egy fiatalember van itt, aki ugyanolyan, mint egy lelkész”. Mivel már több hatodéves volt itt, ezért előfordult, hogy összehasonlítottak valamelyikükkel. Az iskolában volt nehezebb, de ezt is könnyen lehetett kezelni.

–  A 21. század lelkészének milyen lehetőségei vannak?

– A lelkész fő feladata, hogy Isten igéjét hirdesse. Ez azt jelenti, hogy van egy alapüzenet, amely először kétezer évvel ezelőtt hangzott el. És van egy adott történelmi helyzet, amelyet a ma embere él meg. Ezt az alapüzenetet kell példákkal és beszéddel úgy közvetíteni, hogy aki hallgat minket, megértse, és a hallottakat fel tudja használni a saját életében. Ehhez a lelkésznek arra van szüksége, hogy értse a múlt nyelvét, és a mai emberek nyelvén is legyen képes jól kommunikálni. Vallom, hogy a lelkész fő kihívása, hogy tudjon emberek között lenni, közösségben élni.

–  Melyik ige volt számodra nagyon fontos?

– „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10b). Ez volt a konfirmációs igém is. Számomra ez egy fontos megerősítés, többször is meghatározta az életemet.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 33-34. számában jelent meg, 2017. augusztus 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.