Nádas Péter Az élet sója című kötete úgy kezdődik, mint egy nagyon részletes, szemléletes idegenvezetés egy városban, amelynek a nevét tőle ugyan nem tudjuk meg, de azt igen, hogyan és hol helyezkednek el piacterei, és a város két jól elkülöníthető rétege – a városi nemesek és az egyszerű pórnép – melyik kocsmában ittak. Azt is megtudjuk, hogy lakosai a város alapítása óta sótermeléssel foglalkoztak, és hogy ez ma is meghatározza a városka arculatát: az elbeszélő a szállása erkélyéről szemléli a mai, sós vízben fürdőző üdülőket, ám ő maga hajlott korára immár megvallja, hogy egész életében ki nem állhatta a pancsikolást.

„Sehol a közelben nincs ilyen város, amelynek ennyi piactere lenne. Ez azonban nem büszkeségük tárgya volt, hanem tehetetlenségük nyomasztó jele” – veti fel a szerző rögtön az elején, és kisvártatva az is kiderül, hogy eme sérelem megoldására a kocsmákban versengő városi rétegek között nagy volt az egyetértés: a ferences rendházat és a hosszú, széles lépcsős templom bizonyos részletét kellene valahogyan eltüntetni, ne álljanak már útjába a szabad kereskedelemnek. Ennek a szándéknak később, a végkifejletben még szerepe lesz. 

Addig is térjünk vissza a kötet küllemére. A vékony kis kötetet Forgách András grafikái illusztrálják, ezek a rajzok egészítik ki a szöveg részletgazdagságát. A kötet felosztása is szembetűnő elsőre: a fejezetek hónapokra bomlanak, ám hamar kiderül, hogy ez a beosztás semmilyen szoros kapcsolatban nem áll a tartalommal. Nem is év elején kezdődik és fejeződik be: áprilistól márciusig követhetjük ezt a részletes úti beszámolót. Merthogy a szöveg az volt eredetileg – Nádas Péter a litera.hu felkérésére írta hónapról hónapra a portál 2flekken című rovatába, ami magyarázatot is ad az elsőre furcsának tűnő tartalmi tagozódásra.

Tovább a KötőSzó blogra.