– Miért döntött úgy, hogy lelkész lesz?

– Nem tudom, hogy én döntöttem-e, vagy így alakították „fentről” a dolgaimat. Nem nevelkedtem vallásos családban. Apai nagyanyám volt evangélikus. Tőle tanultam imádságokat. Arra emlékszem, hogy hatévesen azt éreztem, van valami több a földi, látható életen túl. Aztán egyszer összetettem a kezem, és azt mondtam az Istennek, hogy ő már biztos nagyon idős, így elkezdtem magázni. Erre mindig jó szívvel emlékszem vissza. Tizennégy éves koromban kerültem be a székesfehérvári gyülekezetbe. Ott kezdtem érezni, hogy szeretnék lelkész lenni. A teológián azt éreztem és érzem azóta is, hogy „kicsit szűk a világ nekem”, mármint az egyházi keretek, dogmák. Aztán több olyan élményt éltem meg, hogy ezzel a szűkös érzéssel együtt lelkész legyek.

– Meglehetősen intim témákban tart előadást szexuál-terapeutaként. Milyen szempontok alapján választja a témákat, miből merítkezik?

– Az életből. A munkámból. Azt látom és tapasztalom közvetlen és közvetve is, hogy eléggé elidegenedtünk egymástól. Miközben érdekes és paradox módon erre vágyunk leginkább. Ha nincsenek az életünkben mély, intim, bensőséges emberi kapcsolataink, nem tudunk élni. Jól biztosan nem. Érdemes kialakítani, teret és időt szánni arra, hogy legalább a lehetősége legyen meg annak, hogy erről beszélgessünk. Ezért is ilyen nagy az igény a hétköznapi életvezetési, pszichológiai előadásokra. Mert ott van bennünk a vágy, hogy kapcsolódjunk egymáshoz!

– Szerelem, szexualitás, bensőséges témák sok-sok örömmel, ugyanakkor sok-sok bánattal is. Mi lehet a hiba?

– Azt látom, hogy nagyon gyenge lábon állnak a kapcsolataink. Erre nem figyelünk. Igazodni kell másokhoz, elvárásokhoz. És ez azt hozza magával, hogy sokkal fontosabbak lesznek a külső dolgok, mint a belső értékek. Már lassan lehet földet venni a Marson is, de befelé még mindig nehezen figyelünk.

– Miért?

– Mert az veszélyes, fájdalmas tud lenni, de enélkül meg nem lehet tartalmas életet élni, szerintem. Ide tartozik a szex is. Nem tudjuk hová tenni! Nem beszélünk még mindig róla rendesen. Tabuk vannak, pedig két kattintással már a gyerek is eléri a pornót. De hogy mi benne az érték, hogyan tartozik ez az életünkhöz, arról nem merünk beszélni. Sem a gyermekeinkkel, sem a társunkkal.

– Mentálhigiénés szakemberként is dolgozik. Mi takar ez?

– A Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem a mentálhigiénés segítő szakember szakon. Nagy hatással volt rám a képzés. Leginkább a nondirektív rogersi hozzáállást emelem ki. Azt hiszem, ott alapozódott meg még inkább, hogy a legfontosabb élményeink a kapcsolatok. Az, hogy akarjunk és tudjunk kapcsolódni egymáshoz. Nem oktatni a másikat, hanem vele lenni. Kísérni az életében.

– Hogy néz ki egy napja?

– Napközben az iskolában vagyok, délután párokat és családokat fogadok mint pár- és családterapeutai konzulens. Sportolok, kvízestre járok, írok. Nagyon szeretek írni. Most dolgozom a második könyvemen. Pontosabban van jó néhány írásom. Közel áll hozzám a pszichodráma, mint módszerspecifikus önismereti csoport. Többet szeretnék foglalkozni a drámával, a terápiákkal, a tréningekkel. Fontosnak tartom ezeket, éppen azért, mert azt érzem küldetésemnek, hogy cégeknél, embereknél, iskolában vagy családban beszélgessünk arról, éljük meg minél inkább azt, hogy találkozni jó!