Közös témánk Tokaj-Hegyalja, az országnak az a szeglete, ahol Gerlai Pál szolgálatot teljesít, közelebbről Tállya. A lelkészt nemrég iktatták be abban a gyönyörű templomban, ahol Kossuth Lajost is keresztelték annak idején.

– Mi az evangélikus lelkészek megnevezése?
– A régies megnevezése tisztelendő úr, de én ezt kerülöm. Egy nyolcéves kisfiú itt például, Monokon papocskának hív, de ez nagyon kedves, vicces megszólítás. Lelkész vagyok, a titulusomat legtöbbször nem mondják, csak egyszerűen „lepalibácsiznak”.

– Hol teljesítesz szolgálatot az országban, és hogy kerültél oda?
– Pest megyei vagyok, Aszódon nőttem fel, a dédnagyapám szintén lelkész volt, Szarvason. Apai ágon vagyunk evangélikusok. Tízéves voltam, amikor egy nyári táborba mentem, ami egy kántorképző volt. Húszéves koromig minden nyáron abban a táborban nyaraltam. Barátságos, nagyon megtartó közösség volt. Az ott dolgozó pályakezdő lelkészek nagyon inspiráltak engem már akkor. Tizenkét éves koromban meghalt az édesapám, és az aszódi lelkész hívott, hogy ha már járok ebbe a kántorképző táborba, akkor orgonáljak az aszódi templomban. Húszas éveim elején kezdtem a munkát egy másik szórványközösségben. Nagyon nehéz volt például azt megtanulnom, hogy tudom lekötni az óvodásokat akár egy fél órára. Amíg az ember meg nem próbálja, azt hiszi, ennél mi sem egyszerűbb, de az igazság teljesen más. Tokaj-Hegyaljára úgy kerültem, hogy a munka itt még missziói egyházközségként indult nélkülem 2006-ban, több települést kapcsoltak össze Zemplénben, Abaújban. Akkor már évtizedek óta nem volt erre a munkára helyben lakó lelkész. Én még egy másik abaúji kistelepülésen dolgoztam, majd később Miskolcon egy iskolában, és akkoriban kértek fel erre a feladatra. 2016-ban költöztem ide, azóta vagyok újra gyülekezeti lelkész, Tokajban élek a feleségemmel. A körzetemben nyolc településen tartok istentiszteletet hetente, de ennél több falu tartozik a diaszpóragyülekezetemhez. Egyik vasárnap Abaújban tartok egymás után istentiszteleteket, másik vasárnap pedig Zemplénben, így kéthetente mindenkit elérek, bárki el tud jönni egyszer, ha szeretne. Tulajdonképpen vándorlelkész vagyok. Dolgozom emellett Miskolcon mint egyetemi lelkész, és ovikban is tartok játékos hittanfoglalkozásokat, illetve általános iskolákban is hittant a környéken. Az ovikban egész csoportoknak szervezek hittanfoglalkozást, nem szigorúan evangélikust, hanem általános keresztény hittant, vagyis bibliai történeteket játszunk el. Nagyon szeretik, várják, hogy újra menjek. Az iskolákban viszont kevés gyerekem van, csak egy-egy fiatal van, aki evangélikus hittant kér. Az utóbbi évtizedekben sajnos a tizedére csökkent a megyében az evangélikusok száma. A környéken van öt-hat templom, általában nyolc–tizenkét ember jön egy alkalommal istentiszteletre.

A cikk itt folytatódik.