Sólyom Károly evangélikus esperes, püspökhelyettes 1989. június elsején 38 évi, a gyülekezet és Paks város számára eredményekben gazdag, áldott szolgálat után vonult nyugdíjba, ám a rendszeres munkát, bár más típusú feladatokkal, továbbra is folytatta: megírta a paksi evangélikus gyülekezet történetét.

Ez a történetírói tevékenység felelevenítése, folytatása volt teológushallgatóként végzett tudományos munkájának. Életrajzából tudhatjuk, diákkorában is érdekelte a vallástörténet, egyházföldrajzi stúdiumokon vett részt, középiskolai hittankönyvekben egyháztörténeti térképei jelentek meg Pósfay Györggyel közösen. A térképek készítése során végzett gyűjtőmunkája alakította ki vonzódását a vallástörténeti kutatás iránt. 1942-től már rendszeresen jelentek meg egyháztörténeti cikkei különféle evangélikus lapokban.

A legfontosabb írása azonban 1991-ben az Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján címen jelent meg, amelyben a paksi evangélikus gyülekezet történetét írta meg. A tanulmánykötet gyűjtőmunkáját paksi lelkészsége kevés és ritka szabadidejében évtizedeken át folyamatosan végezte, esperesként, majd püspökhelyettesként hozzájutott a Pakson hiányzó vagy nem hozzáférhető adatokhoz, de a feldolgozásra, összegzésre, a könyv megjelentetésére már csak nyugdíjasként tudott sort keríteni. Megírása, annak színvonala méltó keretbe foglalta Sólyom Károly értékes, a gyülekezete számára is ismertséget, sikereket hozó lelkészi életpályáját, ami tudományos munkával kezdődött és fejeződött be.

Ennek a fontos evangélikus egyháztörténeti és paksi helytörténeti munkának a bemutatójára gyűltünk ma össze. Nem véletlen a szóhasználatom: bár 1991-ben a tanulmánykötet kézirata első kiadásában is könyvformátumban jelent meg, ám a gyülekezet szerény anyagi lehetőségeinek megfelelően ún. stencilezett gépiratként sokszorosítva volt csak lehetőség a kiadására.

A könyv örökbecsű érték, a történetírás pedig a múlt értékeinek őrzése, hogy jelenünket szolgálja és jövőnket segítse. A paksi gyülekezet ennek szellemében döntött úgy, hogy Sólyom Károly tanulmányát második kiadásban, némiképp bővített tartalmú és korszerűsített, igazi könyv formájában újra megjelenteti, hogy méltóképp ünnepélyessé és emlékezetessé tegye a reformáció ötszázadik évfordulóját.

Könyvének bevezetőjében anno Sólyom Károly azt írta:

„Jelen munkám csak egy bizonyos anyag közlése, a teljesség igénye nélkül, hiszen éppen arra szeretne indítást adni, hogy majd valaki az elindult nyomokon folytassa a kutatást és tegye még teljesebbé a paksi gyülekezet történetének megismerését.”

Nos, a gyülekezet történetének összeállítása oly mértékben sikerült, hogy majd 40 év év után sem vállalkozott senki az általa leírtak bővítésére, teljessé tételére. Mert nem volt rá szükség.

A szerény kivitelezésű könyv nélkülözhetetlen kézikönyvvé vált nemcsak az evangélikusok, hanem minden paksi lakos számára is, akiket a város múltja, annak legfontosabb állomásai érdekelnek.

Sólyom Károly munkája párhuzamosan ismerteti a paksi evangélikus gyülekezet történetét, és bemutatja az egymást követő történelmi korokban Paks, a városkörnyék vallástörténetét a kereszténység kialakulásától a reformáció és a paksi történeti egyházak megjelenéséig. Részletes képét kapjuk a reformáció korának, a protestáns egyházak kialakulásának. Bemutatja Paks és környéke irodalomtörténeti jelentőségű munkássággal is bíró, gyülekezet alapító prédikátorait: Sztáray Mihályt és Paksi Mihályt (Paks, 1540 körül - 1585. május Szepsi), utóbbi személyében az első paksi születésű költőt, bibliafordítót és  polihisztort ismerhetjük, kinek leszármazottai már nemesi előnévvel Szatmári Paksi családként váltak országosan ismertté. Megismerhetjük Szeniczey Bárány György Tolna megyei egyházszervező munkáját.

A könyv szerkezete az egymást követő lelkészek munkásságának ismertetésére épül, de tartalmazza a tanítók, az egyházi tisztségviselők munkásságát is, név szerint mindenkiét, aki szerepet játszott a gyülekezet életének szervezésében, alakításában. Fontos építészettörténeti adatokkal szolgál a templom és az iskola épületeinek, mai arculatának kialakulásához.

Könyve számos unikális, általa felfedezett adatot is tartalmaz: megtudhatjuk, hogy nagy költőnk, Petőfi Sándor édesanyja, akinek nagynénje, Hruz Lidia volt Balla István, a korabeli paksi evangélikus lelkész felesége. Feltehetően az ő biztatására íratta be Sándor fiát a sárszentlőrinci algimnáziumba, s hozzá utazva többször is megszállt a paksi rokonnál a parókián.

Az anyakönyvi adatokból kiderítette, hogy Wellmann Róbert festőművész élete utolsó évtizedében feleségével, Horváth Sándor esperes Gizella lányával a háború elől Paksra, ill. Gyapa pusztára menekült, itt is halt meg, s a paksi evangélikus temetőben nyugszanak mindketten.

A most kézbe vehető, második bővített kiadásban megjelent könyv valójában három részből áll:

Természetszerűleg a legterjedelmesebb rész az eredeti címmel és változatlan tartalommal a Sólyom Károly által írt tanulmány Harmati Béla püspök előszavával, ami a paksi evangélikus gyülekezet kialakulását beszéli el. Ez az eredeti kézirat szöveghű, pontos újraközlése, némi formai, kép- és szövegtördelési változtatással.

Az első részt Nepp Éva lelkésznő, a kötet felelős kiadójának előszava és a leszármazottak: a Sólyom gyerekek köszönetnyilvánítása vezeti be, s az eredeti kötet tartalomjegyzéke zárja le.

Ezután olvasható A paksi gyülekezet a harmadik évezred küszöbén, ezt a részt Szabó Vilmos Béla nyugalmazott paksi esperes írta. A 20 oldal terjedelmű kiegészítés a Sólyom Károly lelkészsége után szolgáló lelkészek tevékenységét, s 1989-től a gyülekezeti élet legfontosabb eseményeit ismerteti Nepp Éva lelkésznő beiktatásáig, és színes fényképekkel is illusztrálja.

A harmadik, kötetzáró rész egy fotógyűjtemény, amit Gyülekezeti képek a harmadik évezred elején címmel Kochné Inotai Gyöngyi állított össze.

Ezzel a szerény terjedelmű, ám tartalmas kiegészítéssel a második, bővített kiadás kötete szinte napjainkig tartalmazza a paksi evangélikus gyülekezet történetét.

Külön kell szót ejtenem a könyv könnyed, olvasmányos stílusáról, ami élvezetessé és az élőbeszédhez hasonlóvá teszi a történetmesélést. Olvasva a kötet sorait, mi, akik korunkból adódóan még emlékezhetünk Sólyom Károly prédikációira, a könyv mondataiban ráismerünk lendületes, szép szavaira, mesélő mondataira, melyben a történetíró szakmai pontossága mindenkihez szóló, mindenki számára érthető, gördülékeny stílusban fogalmazódik meg.

Örömmel és jó szívvel ajánlom az egybegyűltek számára a paksi evangélikus gyülekezet ünnepi kiadványát, Sólyom Károly megújult egyháztörténeti könyvét, amit Szabó Vilmos Béla esperes úr tartalmas kiegészítése, a megújított fényképgyűjtemény és dr. Legeza László igényes szerkesztői munkája tett ünnepivé.

Fontos könyvet vesz kezébe mindenki, akit foglalkoztat a múltunk, elődeink, a paksi evangélikusok küzdelmes, de a közösség számára jelentős, példamutató cselekedeteikkel bizonyított élete.

Könyvbemutató:
A Paksi Evangélikus Egyházközség tisztelettel meghívja Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján című könyv ünnepélyes bemutatójára.
A bemutató helye: Evangélikus templom Paks, Kossuth Lajos utca 29.
Időpontja: 2017. június 10-én,16 óra