Nagyon hálás vagyok a kis drágáknak eszmefuttatásaikért, őszinteségükért és gyermekségükért. És pénteken annak is nagyon tudtam örülni, hogy ebben a közegben nem a „fájzer”, a „szputnyik” és a „kínai cucc” háromszöge volt a téma, meg nem is az FFP-maszkok és azoknak az ára, hanem – végre – az élet igazán nagy kérdései kerültek porondra… A felhők, a fehér lovasok meg az unikornisok.

Bár az emberiség nagy kérdései változhatnak az idők folyamán – nekem valahogy kimaradt az unikornisos korszak –, vannak dolgok, amelyek szinte mindenkit foglalkoztatnak. Valamikor, valamilyen élethelyzetben… És ezek a kérdések is legalább annyira összekötnek bennünket, mint mostanság a „fájzer”, a „szputnyik” és a „kínai cucc” triásza… Még az olyan több ezer éve élt bibliai szereplőkkel is, mint Mózes és kortársai. Hiszen, ha jóval előttünk is, de ők is bámulták a felhőket. Ők is hozzánk hasonlóan éltek. És ők is – jól-rosszul – keresték a boldogulás és a boldogság útját. A Szentírás szerint egy alkalommal – amikor talán épp a felhőket nézték –, hatalmas dolog történt. Isten meginvitálta Mózest a hegyre. Aztán, amikor ott volt a hegyen, felhők borították be a helyet. Lentről pedig az egész úgy látszódott, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán.

A gyönyörű jelenet kapcsán írhatnék arról, hogy mit tett a nép. Leírhatnám, hogy félelmükben elárulták Mózest is meg Istent is. De ez a mai szakasz nem arról szól. Ma csak arról olvasunk, hogy Mózesnek is várakoznia kellett a felhők között hat napon át, míg Isten megérkezett. A vándorló zsidó népről pedig azt jegyezte fel itt a Biblia, hogy egy lángoló valamit láttak a hegy tetején. Képi világában ez az Ószövetség egyik legszebb része. Hegyek, felhők, fények, tűz… És ebben a festői környezetben találkozik Isten és az ember. Az az ember, az a Mózes, akinek Isten feladatot és megbízást adott. Küldetést. Olyan hatalmasat, hogy sok ezer év után is tudomásunk van róla. Isten Mózes kezébe adta ott fenn a hegyen a ma is érvényben lévő útmutatót, a Tízparancsolatot. És annál talán még többet is. Az istenélményt, a vele való találkozás lehetőségét.

Az a vágyakozó várakozás, amely Mózest, az ő kortársait és az előttük élt nemzedékeket meghatározta, ma is itt van velünk. Ez a vágyakozó várakozás – ahogy egy kollégám oly szépen megfogalmazta – összeköt minket a több ezer évvel élt emberekkel, akik annak idején éppen olyan esendők, tanácstalanok, hitetlenek és vágyakozva várakozók voltak, mint mi. Egy kicsivel sem jobbak vagy rosszabbak. És Isten szóba állt ezeknek az embereknek a képviselőjével ott a hegyen, a felhők között.

A csoda szép jelenet óta sok idő eltelt. És bár azóta Istent ilyen teátrális körülmények között Mózesen kívül senki nem láthatta, ő azóta is szóba áll a rá vágyakozva várókkal. Az unikornisos kislányokkal, az Ádikkal, a számítógépek előtt görnyedezőkkel, a telefonjukat nyomkodókkal, a félelmekkel küzdőkkel, a bizonytalanokkal, a betegekkel, az egészségesekkel… – mindannyiunkkal. Várjuk vágyakozva ezeket a találkozásokat!

Isten ezekkel a szavakkal invitálta magához Mózest: „Jöjj fel hozzám a hegyre…!” Ma is szól ez a biztatás, csak kicsit másként. Ma talán inkább így: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”

Kedves megfáradt Olvasók! Isten és Fia, Jézus ma is hívogat. Ma is van mondanivalója számunkra, és ma is jól tudja, mire van szükségünk. Azért, hogy ezt végre elhiggyük, küld aranyszínű, szinte giccsbe hajlóan szép felhőket – nem csak – Sopron fölé, és küldi közénk a kis szösziket és Ádikat, hogy megtanuljuk a lényeglátást, küldi a szép pillanatokat, küldi a gyógyító szavakat és az evangéliumot, és ha úgy tetszik neki, küldi majd a megoldásokat is életünk problémáira. Addig meg keressük a hegyeket, keressük a vele való találkozást, no meg gyönyörködjünk a felhőkben és ebben a csuda szép világban – olyan nyitott szemmel és szívvel, ahogyan az én drága kis elsőseim is!

Valami hasonló vagy valami teljesen más hangzott volna el 2Móz 24,12–18 alapján Ágfalván és Sopornbánfalván 2021. január 24-én.
A képen a „mi Schneebergünk” látható. Lencsevégre vette január 22-én Rochus Gratzfeld.