„Amikor március közepén szinte egyik napról a másikra át kellett alakítanunk a gyülekezet életét, sok időnk nem volt mérlegelni a módokon, próbálgatni a technikákat. Az volt a kiinduló gondolatunk, hogy mivel a gyülekezeti életünkben egyébként is minden nap találkozunk csoportokkal, emberekkel, egyfajta napi kapcsolattartás legyen ezután is – mondta Pelikán András soproni igazgató-lelkész. – Így az első naptól kezdve reggelente rövid videóáhítatokat teszünk közzé Facebook-oldalunkon, Youtube-csatornánkon és honlapunkon. Ezeket a gyülekezetben is sokak által használt, a Bibliaolvasást segítő Útmutató alapján mondjuk.”

„A hiányzó találkozásokat részben telefonhívásokkal, e-mailek küldésével tudtuk pótolni – veszi át a szót Tóth Károly, a gyülekezet másik magyar lelkésze. – De  jelen kell lennünk mindenféle csatornán, így a Facebookon, a Youtube-on és honlapunkon egyaránt, mert nem mindenki használ többféle internetes felületet. A videóknál rövidebb időkerettel számolunk, mint „élőben”, mert úgy gondoljuk, személyes találkozás nélkül a résztvevők kevésbé tudnak elmélyülni, rövidebb ideig tudnak figyelni. Általában kétperces videóáhítatokat készítünk az Útmutató egyik aznapi rövid igéje alapján. A vasárnapokra és az ünnepnapokra pedig 15-20 perces rövidített istentiszteleti felvételeket.”

A Facebook-oldalukon a napi áhítatokon kívül is osztanak meg tartalmakat, énekeket, gondolatokat. A gyülekezet német nyelvű Facebook-oldalán is naponta frissülő lelki tartalom van, melyben sok gyülekezeti tag is megszólal. Tervben van a mindig népszerű heti gyermek-istentisztelet élő, online közvetítése is. 

Az elektronikus csatorna nagyobb földrajzi távolságokat is áthidal: finn testvérgyülekezetükkel videóüzenetet váltanak.

A szavak mellett tárgyak is segíthetnek közvetíteni az üzenetet: nagycsütörtökön az üres úrvacsorai kehely látványa kötötte össze az úrvacsorai közösség hiányát azzal, hogy Jézus Urunknak ki kellett innia a keserű poharat. Húsvétvasárnap pedig arra hívták a videófelvétel nézőit, hogy a lelkésszel együtt ők is gyújtsanak húsvéti gyertyát.

Nagypénteken a városi televíziótól is kaptak a lehetőséget, élőben közvetítették az istentiszteletet, így ott egy teljes istentiszteletet tartottak. 

„Furcsa érzés az üres templomban, a kamera lencséje felé áldásra emelni a kezünket, mégis felemelő, hogy a kényszerű szétszakítottság idején is Isten áldásának közvetítői lehetünk – véli Tóth Károly. – Az, hogy nem láthatjuk az emberi arcokat, különösen is fontossá teszi a telefonon, e-mailen érkező visszajelzéseket. Ezek alapján érezzük, hogy ezeknek a videófelvételeknek sokak számára van megerősítő, kapcsolatfenntartó hatása – nemcsak velünk, nemcsak a gyülekezet közösségével, hanem Istennel.”

„Nagy öröm számunkra, hogy nagyon sok visszajelzést kapunk a gyülekezet tagjaitól, amelyekben elmondják, milyen sokat jelent nekik az, hogy így továbbra is kapcsolatban tudunk maradni – magyarázta Pelikán András. – Természetesen mindazok, akiknek nincs internet-elérése, most „hátrányba kerültek”, nekik próbáltuk ezúttal digitálisan megjelentetett gyülekezeti újságunk egy-egy kinyomtatott példányát eljuttatni. A gondolataink újabb és újabb formák után kutatnak, melyeken keresztül még többek felé (és akár a gyülekezet határain kívülre is) tudunk vinni reménységet, evangéliumot. A cél az, hogy ezt az időszakot, melyben nem találkozhatunk közvetlenül, a lelki kapcsolódásainkban megerősödve éljük végig. Most magunk vagyunk a stáb, a gyülekezet lelkészei önmagunkban kell dolgozzunk, de lélekben sokakkal együtt tudunk lenni így is.”