„Előítélettel állnak az emberek a másik emberhez, szerintem ez független a származástól. Megpróbáljuk leírni az ember személyiségét abból, ahogy kinéz: ha valaki szemüveges, akkor azt mondjuk rá, hogy az nagyon okos, ha valakin tetoválások vannak, akkor az bűnöző…”

„Lehet, hogy pont az előítéletes emberek miatt romlik el sok minden. Lehet, hogy egy életet rombolnak le, mert az illető úgy érzi, soha nem fog tudni ebből kitörni...”

„A társadalmi kirekesztettség érzése együtt jár a cigánysággal, az identitással. Az identitásomnak része a kirekesztettség megélése…”

„Cigány, diplomás férjem van, diplomás öcsém van, diplomás cigány sógornőim vannak… Nem százból vagyok az az egy. Már nem…”

Erős mondatok találomra kiragadva a Sorsfordítók című kötetből. Sok ilyen jön szembe az olvasóval, és a keresetlen, egyszerű szavak nyomán kirajzolódik a kép: jóravaló, tehetséges, szorgalmas, igyekvő fiatalok sokasága él köztünk, akiknek halmozottan nehezített akadálypályán kell küzdeniük az élhető élet esélyéért. És ők megküzdenek. Teljesítménnyel megalapozott, konszolidált, „egyszerű” életet élnek.

A többségi társadalom tagjai nem is tudnak róluk: néhány harsány celeb és a bűnügyi tudósítások alapján alkotnak fogalmat sokan a cigányokról, s ebben nincs helye annak a rétegnek, amely most a Sorsfordítók websorozatból szerkesztett kötet megjelenésével kap arcot, hangot, karaktert. Sokan vannak, bár még mindig jóval kevesebben, mint lehetnének. Ahhoz ugyanis nem csak nekik kellene igyekezniük…

A kötet szembenézésre kényszeríti a magát tisztességesnek vélő olvasót: képes vagyok-e elfogadással, előítéletek nélkül tekinteni embertársamra? Képes vagyok-e személyiséget, sorsot látni a bőrszín mögött? Én adok-e esélyt? 

A Sorsfordítók című kötetben 22 interjút olvashatnak, 20 életút a https://szemlelek.net/tags/Sorsfordítók-on jelent meg 2020 júniusától novemberig, ők valamennyien diplomás pályakezdő cigány/roma fiatalok. A könyvbe még két megszólalót szerkesztettünk: olyan nem roma származású szakkollégistákat kérdeztünk meg, akik képesek reflektálni saját nézőpontjukból társaik társadalmi státuszára. A Roma Szakkollégiumok Egyesület kiadványa az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a Nemzeti Tehetség Program részeként jelent meg, abból az alkalomból, hogy 10 éve működnek a hazai felsőoktatási intézményekben roma szakkollégiumok.

– A SZEMlélek című netes értékmagazinban Sorsfordítók címmel indult sorozat 2020 nyarán a Roma Szakkollégiumok Egyesület kezdeményezésére, az NTP támogatásával. Olyan fiatalokat mutatott be Gégény István rovata, akik azáltal válhatnak példaképpé, hogy belesimulnak korosztályukba, és teljesen átlagos életet élnek... Te a beszélgetésekről megjelent kötet szerkesztője vagy. Hogyan tekintesz vissza erre a munkára?

– 2013 februárjától vagyok az ERSZK munkatársa és fontos hangsúlyoznom, hogy nem ekkor kezdődött az érdeklődésem, elköteleződésem a romák/cigányok magyarországi helyzete, sorsának jobbra fordítása iránt. Sok-sok előzetes, életközeli ismeretet szereztem újságíróként, a Magyar Rádió munkatársaként, 1997-ben Tolerancia díjat, 2008-ban a Hungarien Business Leaders Forum Média a társadalomért-díját nyertem el a témával kapcsolatos szerkesztő-riporteri munkámért…  Meglepetések tehát nem értek a szakkollégiumban, legfeljebb csak árnyaltabb, pontosabb lett a kép – a kötet szerkesztése közben pedig tökéletes visszaigazolását kaptam a korábbi tapasztalataimnak, illetve további érveket a helyzet tarthatatlanságával kapcsolatban: hihetetlen értékek azért nem tudnak kiteljesedni, mert a többségi társadalom előítéletessége, a középosztály számára kényelmes és komfortos megoldások megannyi gátját adják ennek. Érzelmileg mélyen érintett ezekkel a szövegekkel dolgozni. A fiatalok sokszor egészen tárgyszerű leírását adták azoknak a társadalmi igazságtalanságoknak, amelyek még a XXI. században is velünk vannak. Beleszülettek, ebben szocializálódtak, el kellett fogadniuk a szüleik, vagy tanáraik intését: Vedd tudomásul, neked kétszer annyit kell teljesítened az érvényesülésért, mert te cigány vagy! „Előítélettel állnak az emberek a másik emberhez, szerintem ez független a származástól. Megpróbáljuk leírni az ember személyiségét abból, ahogy kinéz: ha valaki szemüveges, akkor azt mondjuk rá, hogy az nagyon okos, ha valakin tetoválások vannak, akkor az bűnöző…” Vagy: „A társadalmi kirekesztettség érzése együtt jár a cigánysággal, az identitással. Az identitásomnak része a kirekesztettség megélése…” Rengeteg súlyos mondat van ebben a vékony könyvecskében és az ilyen mondatokba ütközve én nem tudok szenvtelen, higgadt és távolságtartó maradni…

– Hány fiatal mutatkozott be, mi alapján válogattatok közöttük? Ki került be a kötetbe?

– A kötetben 20 olyan roma/cigány fiatal interjúja szerepel, akik a Szemlélek értékmagazin számára, Gégény Istvánnak nyilatkoztak. A Roma Szakkollégiumok Egyesület menedzsmentje az országban működő valamennyi szakkollégium ajánlását, javaslatát kérte, s ez alapján, akit sikerült szóra bírni, egyáltalán elérni… Szerte az egyetemi városokban 11 roma szakkollégium jött létre az elmúlt évtizedben és négyszáznál többen szereztek egy vagy több diplomát az egykori szakkollégisták. Akinek kedve, ideje engedte, vagy eléggé fontosnak tartotta a megszólalást, annak érdekében, hogy árnyalja a hazai cigányságról eddig kialakult képet, akivel sikerült megszervezni a találkozást – jóval több diplomás roma fiatal is megszólalhatott volna.  A Szemlélek értékmagazin video-interjúinak szerkesztett, írásos adaptációi szerepelnek a kötetben. Én szerkesztőként még két nem roma, hanem a többségi társadalomhoz tartozó fiatalt kértem fel, mert láttatni szerettem volna, hogy az az együttélés/együtt létezés, amit a roma szakkollégiumok jelentenek az egyetemista fiatalok számára, milyen további társadalmi haszonnal kecsegtet. Összesen tehát 22 interjú olvasható. 

– A kötetben evangélikus szakkollégiumok diákjai is szerepelnek. Kik ők?

– Oláh Róbert, Serbán Tihamér, Beri Károly, Jéri János, Lakatos István, Orgován Lilla, Beriné Varga Dóra, Uhrin Klára, Virág Ádám, s a már említett, többségi társadalomhoz tartozó Kiss Levente és Megyesi Judith. Ha úgy tűnik, felülreprezentáltak a nyíregyházi szakkollégiumban végzettek, annak csak az az oka, hogy könnyebben elérhetők, mozgósíthatók, illetve a konkrét célt tekintve jól motiválhatók voltak. Közgazdászok, különböző pedagógiai szakterülethez tartozók, szülésznők, informatikus,  szociolólusok – mindannyiukkal élő kapcsolatot ápolunk. Külön büszkeségünk, hogy többen a Magyarországi Evangélikus Egyház munkavállalói a szakterületüknek megfelelő különböző munkakörökben és helyszíneken, vagy középiskolai mentorként az ERSZK kötelékében. 

– Hogyan lehet árnyalni a képet a romákról egy ilyen könyvvel? 

– Igen, kifejezetten ez volt a célunk, hogy árnyaljuk a sztereotípiáktól, előítéletektől terhelt meglévő képet. Úgy tapasztaljuk, hogy jelenleg csak a szélsőségeknek van helye a köztudatban. A nyomornak, az abból következő devianciának, vagy a váratlanságból varázsolt celebeknek… Hogy léteznek a társadalom többségi értékrendjét valló, teljes mértékben integrálódott, tisztes szegénységben élő roma családok, akik tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek és naponta megküzdenek azért, hogy legalább a gyerekeiknek jobb legyen, illetve, hogy léteznek azok a gyerekek, fiatalok, akik az előítéletek páncélüvegjén áttörve, a nehézségekkel megküzdve helytállnak, mert a tanulásban látják a kitörés lehetőségét – arról nincs szó a közbeszédben. És nem láthatók. Mert bár lehetne, alig akad roma köztisztviselő, orvos, ügyvéd, ügyfélszolgálatos a bankban... Mi sem jellemzőbb, mint hogy külföldi cserediáknak nézik őket az egyetemen! Mit jelent közmunkás bérből élő szülő gyerekeként nekiindulni a fővárosnak? Vagy állami gondozottként? Különórák nélkül emelt szintű érettségit tenni, nyelvvizsgázni még a felvételi előtt a hátsó padból? A falvak szélső házából elérhető kisvárosi szakgimnáziumból startolni az egyetemre? Mit jelent egy fiatal halmozottan hátrányos helyzete, mikor már a járás is deklaráltan hátrányos helyzetű, ahová született? A fiatalok keresetlen egyszerűséggel mesélnek a megtett útjukról, gondolataikról, érzéseikről, vágyaikról, céljaikról, zsebükben a diplomával, vagy több diplomával. 

– Mik a további célkitűzések?

– Azt szeretnénk, ha egyre többen lennének.

– Mit tud adni a roma fiataloknak a szakkollégium?

– A fejlődésükhöz szükséges megannyi szolgáltatást: a tanulmányaikat kiegészítő további ismereteket, anyagiak híján egyébként elérhetetlen élményeket, a legszélesebben értelmezett kulturális javakhoz való hozzáférést, kollégiumi elhelyezést, a tanulmányi előmenetelüket segítő tutort, az életvezetésükben támogatást nyújtó mentort, idegennyelvi képzést a nyelvvizsga megszerzése érdekében, hátránykompenzációt és tehetséggondozást, teljesítményhez szabott ösztöndíjat, amely anyagi biztonságot nyújt. De a legfontosabb – s ezt már tőlük tudom, nem pedig a szervezeti és működési szabályzatunkból –, hogy közösséget! Szorongva, bezárkózva érkeznek a felsőoktatásba, rettegve a megfelelési kényszertől, az idegen világtól, az új kihívástól és a várható elutasítástól. Felszabadító élmény számukra, hogy olyan közeg veszi őket körül, ahol szavak nélkül is értik a problémáikat, s ahol önmaguk lehetnek. Önbizalmukban és hitükben megerősödve, egészséges identitással folytathatják az útjukat…

– Hol lehet majd kapni a kiadványt?

– Kereskedelmi forgalomban nem kapható, a Magyar Kormány és a Nemzeti Tehetségprogram támogatásával adta ki az egyházi és egyetemi roma szakkollégiumokat tömörítő Roma Szakkollégiumok Egyesület, a szakkollégiumok terjesztik.

– Lesz-e folytatás?

– Reménykedjünk! 

Roma Szakkollégiumok Egyesület intézményei:
Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat:
Evangélikus Roma Szakkollégium, Nyíregyháza (2011)
Jezsuita Roma Szakkollégium, Budapest (2011)
Miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium (2011)
Wáli István Református Cigány Szakkollégium – Debrecen (2011)
Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium (2012)
Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium – Debrecen (2015)
Reforom, Református Cigány Szakkollégium – Budapest (2016)
Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium – Pécs  (2019)
Egyetemi fenntartású szakkollégiumok:
Egri Roma Szakkollégium, Eszterházy Károly Egyetem (2011)
Kaposvári Egyetem Roma Szakkollégium, Kaposvár (2012)
Lippai Balázs Roma Szakkollégium, DE Hajdúböszörmény (2012)
Az egyes intézményekben tanévenként 25-30 szakkollégista tanul. Több mint 400 diplomás került ki az első évtizedben a szakkollégiumokból.