Mi a különbség a túrázás és a zarándoklat között? Többek között erre keresték a választ a Spirituális utak című beszélgetés résztvevői. Pápai Attila evangélikus lelkész arról számolt be, hogy 2009-ben végigjárta az El Camino zarándokutat. Arra a kérdésre, hogy miért indult el evangélikus teológushallgatóként egy katolikus zarándokúton, a lelkész elmondta, hogy spirituális élményt keresett, emellett a kaland volt a fő motiváló tényező. „Kilencszáz kilométert tettem meg gyalog. Ezalatt megtapasztaltam, hogy az idő lelassul és más, a hétköznapi gondolatoktól eltérő dolgok válnak fontossá. Gyaloglás közben könnyűvé válik, hogy Istenélménye legyen az embernek, könnyebben megy az imádkozás is.” Az úton való lét, a zarándoklat megélése, a másfajta közösségi találkozás és az ima szerepével kapcsolatban Pápai kiemelte, hogy „valamilyen elvárással indulunk az útra, de Isten más élményekkel ajándékoz meg minket”.

Szemerei János beszédében személyes élményeket is említett. A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke kitért arra, hogy maga is érdeklődő turista, aki nagyon szívesen látogat el kulturális és vallási szempontból fontos helyekre. A zarándoklattal kapcsolatban a püspök megjegyezte: „Ma az evangélikusoknak a zarándokút különleges, szokatlan fogalom. Nem gondoljuk, hogy érdemszerző jó cselekedetet jelentenek az ilyen utak, ugyanakkor evangélikusként is megtapasztaljuk, hogy hatással vannak ránk azok az élmények, amiket ezeken az utakon átélünk.”

Szemerei János a magyarországi artikuláris gyülekezetekre utalva – 1681 és 1781 között csak kijelölt helyeken lehetett evangélikus istentiszteletet tartani – kiemelte: „A mi egyházunk megtapasztalta, hogy akaratától függetlenül zarándokutakra kényszerült.” A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben négy artikuláris templom található. Ide gyalog és lovas kocsival jártak a hívek. „Ha ezt nem teszik, akkor az evangélikusság Magyarországról kikopott volna” – fogalmazott a püspök. „Az artikuláris találkozó megpróbálta kifejezni, hogy őseinknek milyen nagy fáradtsággal kellett a hitüket gyakorolniuk” – mondta a 2015-ben, a Nemescsón megrendezett I. Artikuláris Nappal kapcsolatban Szemerei János. A püspök hangsúlyozta, hogy céljuk a történelmi örökség megélése és a közösség megtapasztalása volt.

„A spirituális turizmus a lelkiségen és azon túl, hogy Európa szép tájainak bejárásáról szól, egy fontos gazdasági tényező is” – fogalmazott Christian Boelter. A Szász Evangélikus Egyház nyugalmazott lelkésze beszédében kitért arra, hogy egyházuk 2011-ben létrehozott egy, a vallási turizmussal foglalkozó központot, ahol a türingiai zarándokutakat ajánlják. 2016-tól A reformáció útjai elnevezésű projekten dolgoznak, melynek célja, hogy a Jakab útjához hasonló új, Magyarországot is érintő európai kulturális út jöjjön létre. Ezzel kapcsolatban a nyugalmazott lelkész, turisztikai szakember hangsúlyozta: „Egész Európának fontos, hogy emlékezzen a gyökereire. A reformáció olyan, ami egész Európa kulturális életét meghatározta.”

„2011-ben létrehoztuk a Magyarországi Evangélikus Egyház turisztikai koncepcióját” – mondta Kocsis István. A Magyarországi Evangélikus Egyháza Országos Iroda Pályázati Osztályának osztályvezetője a vallási turisztikával kapcsolatban kitért arra, hogy a hatszáznegyven kilométeres, három magyarországi régióra kiterjedő, százhuszonhét állomással rendelkező, pályázati támogatással megvalósított Reformáció emlékutat úgy építették ki, hogy fenntartható legyen. Kapcsolatokat alakítottak ki a helyi gyülekezeteken túl turisztikai szolgáltatókkal is. Az ősszel induló Reformáció emlékút – a megújulás útjai magyarországi evangélikus zarándokúttal kapcsolatban az Országos Iroda munkatársa kiemelte: céljuk, hogy a turisták a régi, műemléki értékek megismerésén túl közösségi és lelki tartalommal is gazdagodjanak. Az osztályvezető elmondta, hogy az állomások magyar, sváb és szlovák nemzetiségű evangélikus településeket érintenek, így a zarándokoknak lehetőségük van arra, hogy a különböző evangélikus hagyományokat megismerjék. „Az út önmagában van, attól lesz spirituális, hogy akik azon járnak, azok megélik az Istennel való közösséget” – fogalmazott Kocsis István.

Dr. Margit Leuthold turizmuskutatással foglalkozó szociológus és teológus, az Ausztriai Evangélikus Egyház püspökének, Michael Bünkernek a felhívására kezdett hozzá ahhoz a munkához, melynek eredménye, hogy létrejött a Könyv útja elnevezésű evangélikus zarándokút. A gyalogos úton a résztvevők azzal ismerkedhetnek meg, hogy azokban az időkben, amikor csempészni kellett a Szentírást, a német nyelvű Biblia hogyan jutott el Európa déli részeire.

„A könyvek útja eredetileg kereskedelmi és csempészútvonal volt. A kereskedők odafelé terményeket vittek, a piacokon eladták, majd visszafelé csomagjaikba rejtve Bibliákat hoztak” – meséli a zarándokútról a teológus. Margit Leuthold beszédében kitért arra, hogy a Könyv útja zarándokút nemcsak a helyi gyülekezetek, egyháztörténészek és turisztikai szakemberek bevonásával jött létre, hanem képzéseket is indítottak, hogy az idegenvezetők is pontos információkat tudjanak adni az érdeklődőknek.

A Föld Sója Találkozón tartott fórumon a beszélgetőtársak kitértek az evangélikus zarándokutak fontosságára is. „Az európai protestáns útvonalak összefüggésben vannak a hitünkkel. Arról szólnak, hogy összekössenek minket a különböző emberekkel” – fogalmazott Margit Leuthold. Szemerei János azt hangsúlyozta, hogy az utak eszközök, melyek lehetőséget teremtenek a közösségépítésre, az egyéni elcsendesedésre, valamint a gyülekezet tanítására is. „Zarándoklat közben igaz, hogy fizikailag úton vagyunk, ugyanakkor valamennyien egy másik síkon keressük az igazi utat, Jézus Krisztust is” – fogalmazott a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke.

A vallások közötti párbeszéd vonatkozásában Kocsis István kiemelte, hogy „a vallások nem tudnak egymással beszélgetni, csak az emberek”. Az Országos Iroda munkatársa elmondta, hogy a zarándoklat alatt a résztvevők megismerik egymást, nyitottak lesznek a másik ember számára. „A zarándoklat lelkigyakorlata összeköti a vallásokat” – fogalmazott Christian Boelter, a Német Közlekedési Múzeumban bemutatott Zarándoklat a világvallásokban című kiállításra hivatkozva. A müncheni Ökumenikus Egyházi Napok kísérőrendezvényeként megvalósult tárlat bemutatta, hogy a különböző világvallások esetében milyen formában van jelen a zarándoklás. A Szász Evangélikus Egyház képviselője kitért arra is, hogy a zarándokutak, mint missziói lehetőségek is jók, hiszen „az egyházon kívül élő emberek könnyebben csatlakoznak egy-egy ilyen csoporthoz, mintha templomba hívnánk őket”. Christian Boelter tapasztalatiról így fogalmazott: „Vannak, akik túrázóként indulnak el és zarándokként érkeznek meg.”