A nyüzsgő Rákóczi úton álló társasház udvarán a templomhoz vezető bejáratot lánc zárja le. A kapu szárnyán tábla jelzi: eladó. A templomudvarra a társasház lépcsőházaiból lehet bejutni, ám tilos az átjárás. Pár lépést mégis megkockáztatunk. Lehangol a látvány: avar és törmelék a földön szerteszét. Középen magasodik a kordonnal körbezárt, fákkal és gazzal benőtt romos templom.

A dicső múlttól az államosításig

„Hajdanán ez egy szép templom volt. Több évtizedes közös mulasztás miatt került ilyen állapotba mára az épület külseje” – mondja Gulácsiné Fabulya Hilda, a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze. A neoromán stílusú templom építését Ján Kollár szlovák lelkész kezdeményezte az 1800-as évek közepén az önálló, akkoriban még több ezer lelket számláló szlovák gyülekezet kiszolgálására. A templomot az első szlovák iskola – melynek padjait Petőfi Sándor is koptatta az 1832–1833-as tanévben István öccsével – és a paplak szomszédságában húzták fel, 1867-ben szentelték fel.

Az építkezés terhei miatt a gyülekezet eladósodott, ezért az egyház hasznot hozó bazársor és bérházak építése mellett döntött. Ez újabb pénzügyi problémákkal járt. Az építési vállalkozó befejezte ugyan a munkálatokat, ám cserébe kikötötte: ő rendelkezik az üzlethelyiségek és a bérlakások kiadása felett. 1952-ben, amikorra talán már a gyülekezet is hasznot húzhatott volna a bérbeadásból, az épületet államosították, csak néhány albetét és a templom maradt a tulajdonukban.

Templom újrahasznosítva

A gyülekezet tagjainak száma a háborúk, a kitelepítések és a lakosságcsere következtében megcsappant, többé már nem tudták fenntartani a templomot, és 1965-ben a Kádár-kormány egymillió forintért megvásárolta. Az épület a kilencvenes években magánkézbe került, a hívek pedig a volt iskolaépületben alakítottak ki kápolnát, és máig ott tartják az istentiszteleteket.

Az eredetileg ezerfős templom, ahol Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona egybekelt, többé már nem töltötte be korábbi funkcióját. Szakrális mivolta ellenére otthona lett a Vízügyi Tudományos Kutatóintézetnek, majd a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak, de rendeztek benne űrkutatási kiállítást is. Később kaszinóként, ruhaturkálóként, sport- és konditeremként is működött.

Bár az egymást váltó tulajdonosok belülről felújították, a templom külseje egyre csak romlott. Tavaly már egy egész oromkehely zuhant alá a mélybe. Nem sérült meg senki, de az egyik lakó értesítette az Örökségvédelmi Hivatalt. A szakemberek a helyszíni szemle alapján száznyolcvan napos határidővel életveszély-elhárítási terv elkészíttetésére kötelezték a tulajdonost, azaz a társasház közösségét.

Hol van a kutya elásva?

Joggal vetődik fel a kérdés: mégis mi köze a társasháznak a templomhoz? A rendszerváltást követően, 1992-ben az önkormányzat úgy döntött, privatizálja a Luther házat. Százkilencvenhárom albetétet alakítottak ki – a lakásokat, üzlet- és raktárhelyiségeket, valamint később, a kétezres évek elején a templomot is beleértve. A probléma oka az, hogy az alapító okiratban az önkormányzat a templomot a társasházzal egy helyrajzi számra iktatta, a közös költség fizetési szabályait pedig nem kellő körültekintéssel határozta meg a templom esetében – mondta Varenke György, a háztömb 2018-ban megválasztott közös képviselője.

A lakóknak alapító okiratot senki sem mutatott, így arról sem tudtak, hogy a templom külső része a társasház külső falaihoz hasonlóan osztatlan közös tulajdonnak számít, ezért az azon végzendő felújítás terhe őket terheli. Varenke szerint hanyagság, hogy nem mérték fel akkor, műszakilag milyen rossz állapotban van a templom. Az elődje bírósághoz fordult annak érdekében, hogy kötelezzék az államot, illetve az önkormányzatot, a templom egymást váltó tulajdonosait közös költség fizetésére. Megnyerték a pert, az állam és az önkormányzat pedig fizetett. Ám 2000-ben, amikor az épület magánkézbe került, az új tulajdonosok – jelenleg a Budapesti Ingatlan (BIF) Nyrt., korábban ennek jogelődei – nem tettek maradéktalanul eleget ennek a kötelezettségnek. Az újabb perben a tulajdonos azzal védekezett, hogy a társasház, bár köteles lenne, nem végzett állagmegóvást a templomon, azért tartották vis ­ sza a kifizetést.

A perben részsiker született. A BIF Nyrt. azóta fizetett is, meg nem is: most is mintegy tizenhárommillió forinttal tartozik a közös képviselő szerint. (A BIF Nyrt.-t levélben kerestük meg az ügyről érdeklődve, azonban lapzártánkig nem kaptunk választ.)

Nem vettek templomot

Az Örökségvédelmi Hivatal által kért szakvélemények bruttó ötmillió forintba kerültek volna a tulajdonosoknak. A társasház kasszája nem bírta el ezt, így az akkori polgármestertől, Sára Botondtól kért és kapott segítséget a közösség – Sára a saját polgármesteri keretéből utalta át még tavaly az összeget. A háznak azonban további majdnem harmincmilliójába kerülne csak a veszélyelhárítás, méghozzá záros határidőn belül – természetesen erre sincs keretük.

„Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy mi nem vettünk templomot” – mondta az egyik lakó. Hogy van-e esélyük pályázni az önkormányzatnál társasházi pályázatra, az a költségvetés megszavazása után dőlhet el.

A „megváltóra” várva

Bár a templomépület jelenleg a BIF Nyrt. nevén van, a ház egyik üzlettulajdonosának úgy rémlik, az evangélikus egyházé, nem is érti, miért nem ők újíttatják fel. Megkérdeztük a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének vezetőjét, Kondor Pétert. A püspök sajnálkozott a templom méltatlan helyzete miatt, de mint mondta, a templom hosszú évtizedek óta nem az egyházé, ők amúgy sem rendelkeznek kellő saját anyagi forrással, amelyből fedezni tudnák akár a visszavásárlást, akár a felújítást, azonban készek az együtt gondolkodásra, és amiben tudnak, segítenek.

Az elmúlt években több befektető is ajánlatot tett a templom rendbehozatalára, de feltételeiket a lakók nem fogadták el. „Sikerült kivédenünk a kétes hátterű ingatlanbefektetőket” – mondta az egyik lakó, aki a többi megkérdezetthez hasonlóan inkább névtelen akart maradni. Félnek ugyanis. Hogy mitől? Varenek szerint attól, hogy a leendő befektető olyan célra használja majd az épületet, ami zavarná a mindennapjaikat. Attól is tartanak, hogy a lakásaik ára bezuhan a riasztó körülmények miatt, majd érkezik egy befektető, aki áron alul felvásárolja azokat, és többségi tulajdonosként számukra kedvezőtlen, akár elfogadhatatlan döntéseket hozna.

A lakók nagyon szeretnének megszabadulni a templom terheitől. A közös képviselő szerint megoldás lenne, ha szétválasztanák a templomot és a lakótömböt. Ehhez viszont nincsenek meg a megfelelő törvényi keretek, miközben az idő sürget. A társasház közössége jogi úton próbál érvényt szerezni akaratának. Az általuk felkért ügyvédi iroda tavaly decemberben újabb „menekülési” lehetőségről számolt be. Biczó László ügyvéd arról tájékoztatta a tulajdonosokat, hogy egyeztetések folynak a szlovák és a magyar állam között. Előbbi kétmillió eurót adna a felújításra, ha a magyar állam megvenné a BIF-től az épületet az Országos Szlovák Önkormányzat részére, hogy benne kulturális és hitéleti központot alakítsanak ki.

Hogy megtudjuk, a két állam között januárra tervezett egyeztetésnek van-e már eredménye, a Józsefvárosi Szlovák Önkormányzat elnökéhez fordultunk. Kápolnai Kázmér elmondta, bár hallott arról, hogy jó irányba indult el az ügy, konkrét információi nincsenek még. Stettner István, a választókörzet képviselője pedig arról számolt be, hogy a józsefvárosi önkormányzatnak nincs tudomása érdemi egyeztetésről vagy fordulatról. Gulácsiné Fabulya Hilda lelkész szerint viszont voltak már államközi egyeztetések, a folyamat elindult. „Imádkozunk, hogy mielőbb lendületet kapjon ez az ügy!”

Az írás eredetileg a Józsefváros című újságnak, a Budapest VIII. kerületi önkormányzat ingyenes lapjának a 2020/5. számában jelent meg.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.