Az Amszterdamban és Kampenben tanító professzor szerint az áhított missziói megújulás titka a gyülekezetek lelki klímájának a megváltoztatása. Ez annál is inkább sürgető, mert úgy látja: egyházát fokozatos leépülés fenyegeti hazájában. De hittel és reménységgel vallja: „A fenyegető fejleményekben is Isten útjait szeretnénk meglátni […]. Aki Isten szuverenitását elismeri, annak nem kell tétlenül ülnie.” A könyv biblikus ihletésű címének igaza lehet: „az utolsó idők munkásai” vagyunk, akiket a szőlő Ura elhív és elküld.

A háromszáz oldalas mű négy részre tagolódik. Az első bemutatja a pályát, ahova küldetésünk szól. A második felvázolja a játékszabályokat, a harmadik pedig magával a játékkal foglalkozik. S végül a negyedik rész a követendő „taktikára”, a hogyanra ad egyszavas választ: „Játékosan.”

Alapvető a teológiai feleszmélés, annak felismerése, hogy „a gyülekezetbe belépők elvezethetnek bennünket önmagunk felfedezéséhez”. Csakhogy nem könnyű a keresőknek belépni közénk, mert Stefan Paas szerint „a küszöb az egyház felé vezető úton magasabb, mint néhány évtizeddel korábban”. S mindeközben – vagy éppen emiatt is – az egyházak Európa-szerte kisebbségbe kerültek.

A könyv célja, hogy segítsen megtalálni az elveszített missziói lelkületet, amely újra képessé teheti a gyülekezeteket a keresők befogadására. Földrészünk helyzete egyre inkább emlékeztet az első keresztények korára, akik kisebbségként éltek egy részben pogány, de nem vallástalan világban. Ma a belépés egyre nehezebb, és nem egy pillanat döntése, hanem hosszabb, olykor többéves folyamat gyümölcse lehet. Mindennek alapfeltétele, hogy „az egyháznak ott kell kezdődnie, ahol az emberek vannak”. Ezek az emberek többnyire bizalmatlanok, félnek a manipulációtól, a kötöttségektől, az intézményektől, az egyháztól is. Lehet, hogy vágyakoznak a hitre, de nem az egyházi közösségre. A hit születésében döntő az igével való találkozás a Lélek magasfeszültségében.

Az evangelizáció nem csupán az emberek megszólítását jelenti, hanem továbbsegítést is a tanítványság útján, hiszen a gyülekezet tanuló közösség. Ennek érdekében istentiszteleteinknek is „alacsony küszöbűeknek” kell lenniük, hogy a kívülről érkezők is lelki otthonra találhassanak.

A keresztségre, a konfirmációra kezdetként kell tekintenünk, nem végcélként. De sajnos legtöbb gyülekezetünkben a konfirmáció záróvizsgát, „elballagást” jelent, folytatás nélkül. „A vonat gyakran megáll, mielőtt az állomásra beérne” – fogalmaz keserű szellemességgel.

Stefan Paas szerint a gyülekezetnek egyfajta „ellenkultúrává” kell lennie, ami nem azt jelenti, hogy kivonul a világból, hanem igyekszik betölteni sóként és világosságként a küldetését. Nem a tudásunk, a képességünk a döntő, hanem az irányultságunk: „Kereszténynek lenni annyit tesz, mint Isten felé irányulni Krisztus által.” Az egyház nem végállomás, hanem tranzitkikötő Isten országa felé.

Szükséges a gyülekezeti missziói tanfolyamok mai, korszerű formáinak kidolgozása (Alfa-, Emmaus-kurzus stb.). De ugyanakkor az egész gyülekezetet át kell, hogy járja az új missziói szemlélet, „klímaváltozás”, mert ennek híján „egy missziói tanfolyam új foltként kerül egy hanyatló egyház régi kabátjára…” Sokfelé tapasztaljuk, hogy napjainkban a kis csoportok vonzóbbak és hatékonyabbak, mint a tömeges evangelizációk…

Az utolsó fejezet istentiszteleti modelleket felkínálva keresi a választ a hogyanra: „A liturgia nem rojt az igehirdetés körül, hanem az a szerepe, hogy az Isten és ember találkozásában közvetítsen.” Szemléletes definíciót olvashatunk az igehirdetésről is: „A prédikálás egy műtét: megnyitni a szívet és teletölteni evangéliummal. A prédikálás az örömhír továbbadása.”

Az egyes részek végén csoportos feldolgozást segítő pontokat és a közös beszélgetést generáló kérdéseket találunk. A könyv jól használható különböző gyülekezeti csoportokban, a munkatárs- és presbiterképzésben.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2019. június 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.