Ezúttal a három beszélgetőtárs Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke, Steinbach József dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsekmetropolita.

Miután Fabiny és Steinbach püspök túl van a rövid sminkelésen – Kocsis érsek, mint mindig, ezalól felmentést kap –, az előtérben rövid megbeszélést tartanak a gyártásvezetővel, Nagy Evelinnel és Ambrus Eszter szerkesztővel, majd elfoglalják helyüket a stúdió igazi kerek asztalánál. Pár percig lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel kérik közös mennyei Atyjuk erejét és áldását munkájukra. Közben kamerabeállás, felgyúlnak a fények, és elhangzik – immár századszorra: „Felvétel!”

Tisztelve az eltérő véleményt

Fabiny Tamás püspök, az ötletgazda és a műsor állandó házigazdája így emlékszik vissza a kezdetekre: „2011 elején vetettem fel az ötletet Ókovács Szilveszternek, a Duna Televízió akkori vezérigazgatójának, hogy hazai egyházak vezetői beszélgessenek aktuális közéleti, de főként vallást, hitéletet érintő témákról. 2011 októberében készült az első adás – akkor még nem tudtuk: a Duna Tv Mészáros utcai telephelyén egyúttal ez volt az utolsó. Ezer szállal kötődöm a tévéhez, nagyon szeretem ezt a háttérzajt – néz körbe az elnök-püspök –, mindenki teszi a dolgát: a főszerkesztő, a világosítók, a hangosítók, a kameramanok. Igazi csapatmunka ez!”

A címet Ókovács Szilveszterrel együtt az ötletgazda találta ki. A műsor állandó összetétellel, stabil tagokkal, időnként pedig meghívott vendégekkel kiegészülve hónapról hónapra huszonhat percben, a létező legökumenikusabban, tehát az egyházvezetők véleményeit „ütköztetve”, ám az eltérő nézeteket tiszteletben tartva tükrözi társadalmunk, közéletünk éppen aktuális képét. Könnyed és súlyos témák váltakoznak, és az immár összeszokott csapat együtt gondolkodása nem nélkülözi a derűs pillanatokat sem. De ne szaladjunk előre!

„Beer Miklós római katolikus, valamint Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök is gyakran bekapcsolódott a beszélgetésbe. A formát közösen találtuk ki püspöktársaimmal. Gyakran éri az egyházat az a kritika, hogy megmarad a templomok falai között, sőt negyven éven át azt hallhattuk, hogy ott a helye. Szolgálatom első tíz évében én is ezt éltem meg. A rendszerváltás óta persze ez is megváltozott. De hangsúlyozom: az első számú feladatunk az evangélium hirdetése és a hívek pásztorolása. Ez azonban együtt jár a társadalmi felelősségvállalással” – folytatja Fabiny Tamás.

Steinbach József a kezdetektől részese a műsornak: „Szolgálatnak tekintem a megszólalás lehetőségét. Ilyenkor fel kell utaznom Pápáról, készülnöm kell, s előre várom, hogy püspöktársaimmal találkozzak.”

Higgadt hang a zajban

Kocsis Fülöp érsek később csatlakozott Fabiny Tamás meghívására. Szerzetesként számára talán szokatlan volt az, ami a gyakori médiaszereplésben „edzett” püspöktársak számára nem: „Nem azt néztem, hogy mennyi kamera van körülöttem. Mint szerzetes ettől vonakodtam volna – azonban püspökké szentelésem óta vallom: szólnunk kell. Nálunk, a katolikus egyházban szokás, hogy évente összehívják a világ összes [sic!], abban az évben felszentelt püspökét, és kéthetes tanító kurzuson készítik fel őket. Ott hangzott el, s akkor mélyen belém ivódott, hogy ha a püspök megjelenik, tanítania kell, mindig az evangélium üzenetét kell továbbadnia. Erre is jó alkalmat ad ez a műsor – amellett, hogy természetesen egy jóízűt beszélgetünk.”

Steinbach József szerint a felgyorsult világban az a tény, hogy van törzsközönsége az adásnak, azt jelzi, hogy sokan vágynak az elmélyült, tartalmas témamegközelítésre. „Ha evangéliumot hirdetünk – akár stúdióban, színpadon, arénában –, az a hely akkor számunkra templommá lesz.” Kocsis Fülöp érsek szerint az egy-két perces médiás blokkok felszínesek, igazi üzenetet nem képesek átadni. „Mi ülünk, beszélgetünk – s abban bízom, a Lélek szavát tudjuk közvetíteni a műsor eszköztelensége útján. Célunk, hogy lelki táplálékot adjunk, illetve hiszem, hogy ad az Úristen rajtunk keresztül.”

Steinbach püspöknek határozottan tetszik korunk ingerdús környezetében e műsor puritánsága. Nézete szerint a mindenhonnan zuhogó médiazajba sokan belefáradtak, s igényük van a nyugodt, higgadt, elgondolkodtató programokra: „Az embereket annyi minden meggyötri, szeretnének biztos, a Biblián, Isten akaratán nyugvó iránymutatást kapni. Olyat, ami segíti őket az életben, erőt ad, és tanácsolja őket.”

Kocsis Fülöp hozzáteszi: „Korunk embere is gondolkodni akar. Ehhez az egyháznak figyelnie kell, s jó folyamatok tanúi lehetünk! Arra, hogy a pápának Twit­terbejegyzései vannak, és fent van az Instagramon, mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy az egyházak bezárkóznak a sekrestye homályába. Nekünk ma Krisztus szabadításáról, az általa adott szabadságról kell beszélnünk nagyon őszintén, amibe belefér saját bűnbánatunk is, de bizonyságot teszünk arról, hogy mindezeken át a Szentlélek a maga isteni hatalmát sugározza. Újfajta szemlélet ébredezik az egyházban.”

Mazsolák a püspökkenyérből

És vajon hogyan változtatta meg az állandó beszélgetőtársak hivatali kapcsolatát a többéves televíziós munka? Fabiny Tamás rámutat: fokozatosan elmélyült, igazi testvéri, baráti kapcsolat alakult ki közöttük, amely megkönnyíti az együttműködést a tévéstúdión kívül. „Még a csipkelődés is belefér! Gyakran van szükség mély és komoly ökumenikus állásfoglalásokra – mindannyian áldásként éljük meg ezt a pluszt, amelyet az ismeretségünk ad.”

És hogy a beszélgetőtársak számára mit jelent a műsor, ha úgy tetszik, mik a mazsolák a püspökkenyérben? Steinbach József számára ünnep bejönni az MTVA székházába és beszélgetni. Beleértve azt, hogy együtt készülnek a felvételre, együtt imádkoznak, és néha utána is együtt maradnak: „Egyes egyházi kérdéseket továbbgondolunk; ez persze már nem kerül be az adásba.”

Kocsis Fülöp megerősíti Steinbach püspök szavait: „Testvéreimmel és barátaimmal találkozom itt hónapról hónapra. Ilyenkor a magunk dolgait is meg szoktuk beszélni. Az a közvetlenség, nyíltság és őszinteség, ami hármunk között van, üdítő, erőt adó. Ez a baráti kapcsolat a híveknek is átadódik – ezt nem egy vis - szajelzésből tudjuk.”

Fabiny Tamás is kiválogatta a „mazsoláit”: „Szívesen osztjuk meg egymással szolgálatunk fénypontjait, legyen az egy keresztelés, egy úrvacsorai közösség vagy egy lelkészszentelés. Erről beszélgetve tanítást is adunk felekezeteinkről a nézőknek. De a gondokat sem hallgatjuk el, őszintén tudunk beszélni a terhektől, amelyeket püspökként viselünk, és az egyházban tapasztalható gondokról is, akár a lelkészek kiégéséről vagy egyes társadalmi problémákról, mint amilyen például a menekültválság. Mi, protestáns püspökök a családi életünkről, Fülöp érsek a szerzetesi élet pillanatairól, a csendről, rekreációról mesél. A hétköznapi arcunkat is szeretnénk megmutatni a nézőknek.”

A jubileumi adás meglepetése egy igazi püspökkenyér volt az asztalnál. Ráadásul autentikus: Kocsis Fülöp maga sütötte, és hozta el Debrecenből. Az aszalt gyümölcsök mellett csokoládédarabkák is kerültek a tésztába. Ünnepélyes felvágása még adás közben történt, de a süteményt a felvétel után a stáb tagjaival közösen fogyasztották el.

És hogy a századik adás után hogyan tovább? Sokan célzottan keresik és nézik a kulturális csatorna műsorát. Mindhárom püspök elmondta: híveik a személyes találkozások alkalmával beszámolnak a látottakról, értékelik az ökumenikus párbeszédet, lelkileg épülnek a hallottakból. A sorozat tehát folytatódik, a Kötőszó evangélikus közéleti blogon pedig rövid tartalomismertető lesz majd olvasható az újabb adások után. Tervben van továbbá egy-egy „élő Püspökkenyér” megszervezése is a felekezetek ifjúsági találkozóin, ahol a nyilvánosság előtt fiatalokkal beszélgetnek majd, az ifjú generáció kérdéseire, észrevételeire adnak választ az egyházvezetők.

A műsor egyik korábbi adásának felvételéről az Evangélikus Élet 2018. március 11–18. számában közöltünk cikket.

Christstollen és a bepólyált kis Jézus. A püspökkenyér – eredeti nevén Christstollen – német eredetű sütemény. Leginkább karácsonykor készítik. Darabokra vágott aszalt gyümölccsel, mazsolával, dióval, mogyoróval, mandulával, naracs- és citromhéjjal, gyakran csokoládédarabkákkal összekevert és kisütött piskótatészta, amelyet gazdagon megszórnak porcukorral. Eredetéről úgy tartják: amikor Henrik püspök 1329-ben a Saale menti Namburgba látogatott, az adventi böjt idején gyümölcsökkel töltött kelt tésztát osztogatott híveinek. A fehér cukorbevonat a pólyába tekert kis Jézusra emlékeztet, a fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér pedig igazi karácsonyi ízt kölcsönöz az ünnepi asztalra kerülő édességnek.

Az első gyertyagyújtás napján…

Advent első vasárnapja alkalmából arra kértük a Püspökkenyér három résztvevőjét, fogalmazzák meg gondolataikat olvasóink számára.

KOCSIS FÜLÖP:

Advent: várakozás vagy készület? A szó eredeti jelentése jövetel, az Úr jövetelének ideje. Eljön majd, akinek jönnie kell. Amíg erre várunk, ez az advent. Nem mindegy azonban, hogyan várjuk. Ha csak tétlenül várunk a jövetelre, akkor az ünnep dátuma ugyan megérkezik, de mi nem érkezünk meg oda. Nem érkezünk meg Betlehembe, lemaradunk a bölcsektől, de még az egyszerű pásztoroktól is, akik az angyal megjelenése után késedelem nélkül elindultak, hogy megtalálják a gyermeket a jászolban. Ha nem indulunk el, ha nem megyünk velük, akár a bölcsekkel, akár a pásztorokkal, akkor a Gyermek születése nem érkezik meg hozzánk. Ezért kell a várakozásunkat készülettel töltenünk. Hogy ki hogyan s mivel készül, maga dönti el. Mi, keletiek ilyenkor (is) böjtölünk, mert tudjuk, hogy épp e kiüresedéssel gazdagodunk leginkább, hogy mire odaérünk a várva várt naphoz, legyen helye a szívünkben a megszülető kis Jézusnak.

STEINBACH JÓZSEF:

Advent a felkészülés ideje. Ha felkészültek vagyunk is, mégis alázatos szívvel tudjuk, hogy soha nem vagyunk készen. Isten az egyetlen, aki a maga tökéletességében, szentségében készen van. Az Úr odaajándékozta nekünk az ő mennyei gazdagságát: azt a készenlétet, készséget, teljességet, ami csak az ő birtoka. Folyamatosan adja nekünk, de folyamatosan el is kell kérnünk tőle! Minden felkészültség alapja, hogy naponta készülünk; s most nem szakmai, hanem lelki értelemben értem ezt. Minden készülés alapja, hogy odajárulunk a kegyelem királyi székéhez, hiszen mindenre nem lehet felkészülni: minden kegyelem, mindig vannak váratlan helyzetek. Egész életünk kegyelem: minden nap, minden perc kegyelem.

FABINY TAMÁS:

Érték a műsor. A gyülekezeteket járva gyakran szólítanak meg az emberek azzal, hogy láttak a tévében vagy hallottak a rádióban. Tapasztalataim szerint a Püspökkenyérnek ma már olyan törzsközönsége is van, amely tudatosan keresi ezt a műsort. Lehet, hogy az M5 csatornának nem olyan nagy a nézettsége, de ez a kulturális igényesség a mai elsekélyesedett médiavilágban üdítően hat. Biztos vagyok benne, hogy az ádventi és karácsonyi időben is számos különleges értéket kap az a néző, aki ezt az adót nézi. Örülök, hogy a mi műsorunk is itt látható. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2019. december elsején.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.