Találkozásunkkor először azt kérdeztem: hogyan is került ide? Elmondta, hogy kiskőrösi, a középiskolát itt a Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte, itt is kézilabdázott. Miután Budapesten elvégezte a főiskolát, hazatért, hogy munkát keressen. Elég nehéz volt ez, hiszen akkor már kerekesszékben élt, de az iskola igazgatónője hívta és felajánlotta neki ezt a munkát. Robi tudta, hogy hova jön, ismerte a környezetet ezért is mondott igent. Azóta itt dolgozik.

Hogyan is került a kerekesszékbe? Hobbi szinten ejtőernyőzött. Érettségi előtt 1999-ben lezuhant ejtőernyőjével. Gerinctörést szenvedett. Rehabilitációs intézetbe került és lassan meg kellett tanulnia ezt a másik életet. Ahogyan fogalmazott, ezzel kell együtt élni és újratervezni, hogy teljes értékű emberként tudjon élni a kerekesszékben is.

Ebben volt segítségére a sport is. Hiszen gyerekkora óta sportolt és a balesete után is, amint lehetett úszott és vívott. És aztán a kajak-kenu, amelyben sikereket ért el.

Hogy miért éppen a kajak-kenu? Robi elmondta, hogy kenuzni már a balesete előtt is kenuzott. Sűrűn jártak vízitúrázni az iskola szervezésében a Felső-Tisza vidékére. Megragadó volt a táj, a gazdag élővilág a víz és a szárazföld találkozásánál. Ebben később is mindig élményt jelentett edzeni.

Aztán meghallotta, hogy a kajak-kenu felkerült a paralimpiai versenyszámok közé és attól kezdve még komolyabban vette a sportot. És jöttek az eredmények is. 2014-ben első nemzetközi megmérettetésén Robi világbajnoki harmadik helyezést ért el Moszkvában, majd következett kenuban a brandenburgi Eb-n az ezüstérem, 2015-ben pedig megszerezte első Európa-bajnoki győzelmét. Ezt védte meg most.

Ugyanakkor hajót váltott. Bár a kenuhoz sem lett hűtlen, de mivel a nemzetközi paralimpiai bizottság levette a versenyszámok közül a kenut, csak a kajak maradt, így nem volt kérdés számára, hogy kajakban próbál kvalifikációt elérni. Hiszen nagyon szeretne kijutni Rióba a paralimpiára. Mindent megtesz ezért. Ahogyan fogalmazott: „Amikor az Európa-bajnokságon eljátszották nekem a magyar Himnuszt, akkor arra gondoltam, hogy a sok szenvedés, a sok fájdalom most megtérült.”

Aztán megkérdeztem azt is, hogy itthon, a gimnáziumban hogyan fogadják el, hogyan éli mindennapi életét a gyerekek között.

Nagyon jó a kapcsolata a diákokkal, a farsangi bálon például eljátszották, hogy mint fogathajtó világbajnok gördül be a gyerekek által húzott kerekesszékben a színpadra. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy meg is hívták őket egy nyaktól lefelé teljesen lebénult fiú számára rendezett jótékonysági rendezvényre. Az iskola teljes mértékben akadálymentesített, így természetes módon élheti itt is az életét.

Robi valóban elmondhatta, hogy ebben az állapotában is boldog ember, aki megtalálta helyét a sportban is és a munkahelyén is.

Örültem, hogy egy éve személyesen is megismerhettem Suba Róbertet és ezúton is gratulálok győzelmeihez a parakenu Európa-bajnokságon.

A beszélgetés megtekinthető a Duna Televízióban 2015. május 31-én adásba került Evangélikus magazinban: www.nava.hu/id/2208712