Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének 8. nagygyűlése szeptember 13-án, csütörtökön kezdődött Svájcban, a bázeli székesegyházban. A nagygyűlés mottója: Szabadon – közösségben – elkötelezve (Befreit – verbunden – engagiert; Liberated – connected – engaged). A nagygyűlés mintegy kétszáz fővel kezdte meg ülését a történelmi helyszínen, a templom főhajójában szoktatlanul, de a közösség hangulatát és spiritualitását meghatározóan formálva.

Lett Evangélikus Diaszpóra Egyház 

A nagygyűlés a nyitónapján a leuenbergi egyházközösség száznyolcadik tagjaként felvette sorai közé a Lett Evangélikus Diaszpóraegyházat (Lettische Evangelische-Lutherische Kirche im Ausland), mely a Lett Evangélikus Egyházzal szemben elismeri a női ordinációt. Az elnöki beszámolók után a nyitó istentiszteleten a vendéglátó svájci egyházak lelkészei szolgáltak az istentiszteleti liturgia során. Nehéz leírni a késő esti istentisztelet megindító hangulatát a gyertyák fényével  és az évszázados, színes ólomüveg ablakokkal a háttérben. A legmaradandóbb élményt mégis az úrvacsorai közösség megélése adta, amelyen a nagygyűlés minden résztvevője jelen volt.

Dokumentumok

A második nap már munkával telt, a nagygyűlés meghallgatta a Firenzében hat évvel ezelőtt kiadott megbízások alapján elkészített dokumentumok összefoglalóit, amelyek többek között az egyházközösség, az élet kezdetén felmerülő (reprodukciós medicinát érintő) etikai kérdések, a bevándorlók és az egyházözösség (bevándoroltak által alapított új egyházak, gyülekezetek), a vallások sokszínűsége és a lelkészképzés és -továbbképzés, valamint felnőttképzés, a diaszpóra teológiája és az egyház tanítása a jövő számára, valamint az istetisztelet és úrvacsora témaköreire alapult. (A szövegek eredeti formában letölthetők a Leuenberg.eu oldalon). 

Együtt Európáért – Békenyilatkozat

A nagygyűlés legfontosabb magyar vonatkozása az első világháború végének (1918) századik évfordulójára elkészített Békenyilatkozat (Friedenswort) volt, amelyet dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora jegyzett a GEKE nevében. A dokumentumnak történelmi jelentősége van, mivel először készült olyan, az első világháború végén szétzilált Európára vonatkozó békenyilatkozat, amely őszintén tárgyalja a háború következményeit, az úgynevezett győztesek és vesztesek helyzetét és a kisebbségek jogainak kérdését, a menekültek és kitelepítések által gerjesztett migráció, a megbékélés és a demokrácia kultúrája, valamint a civil társadalom kérdéseit. (A teljes szöveget hamarosan közöljük magyarul is – a szerk.)

A dokumentumot szeptember 16-án, a német nyelvterületen, így Svájcban is ünnepelt Buß- und Bettagon, azaz a megbánás és imádság napján fogadta el a nagygyűlés, ugyanazon a napon, amikor a GEKE megkezdte protestáns–katolikus dialógusát, amelyet közös szándéknyilatkozat formájában írt alá Gottfried Locher elnök és Kurt Koch érsek a Vatikán nevében.

Magyarország számára mindkét nyilatkozat nagy jelentőségű, de történelmileg az első világháború utáni időszakot tárgyaló békenyilatkozat fontosabb, mert elismeri a bűn és bűnösség kérdését, a kisebbségek jogait, rávilágít a menekültek és kitelepítettek helyzetére, megoldást kínál a megbékélés és a demokrácia és civil társadalom régóta vitatott pontjaira. Magyarország és a magyar egyházak számára azért történelmi jelentőségű a dokumentum, mert még soha nem sikerült egyetlen európai egyházi szervezetnek sem ilyen őszinte hangon szólni a nagy háború következményeiről, a bűn és bűnhődés kérdéséről, a társadalomban zajló megbékélésről. A jelen európai politikai környezetben kiemelten fontos egy európai egyházi szervezet kiállása a magyarok számára ilyen jelentősggel bíró ügy mellett. 

A GEKE-nagygyűlés harmadszor is tizenhárom tagú irányító testületébe választotta Cselovszkyné dr. Tarr Klárát, a helyettes tanácstagok közé pedig megválaszotta dr. Fazakas Sándort, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzorát.