Miért éppen a mesék? Miben segíthetnek nekünk a mesék? Miben különbözik mese és történet egymástól? Mennyiben más egy bibliai történet és egy mese? Mire használhatók a mesék és miért kellenek a mesék? Vajon vannak jó és vannak rossz mesék? A mesék és történetek cselekménye milyen belső, lelki cselekményeket indíthat el? Kell-e ebben a folyamatban az egyént kísérni, segíteni? A cselekmények összekapcsolása, vagy megszakítása hogyan befolyásolja a történet befogadását? Tiszteletünk tárgya inkább „mesehős”, vagy maga a nagy mesélő? A dispután ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ dr. Antalfai Márta meseterapeutával és dr. Percze Sándor lelkésszel, Réz-Nagy Zoltán vezetésével, 2014. július 18-án.

A beszélgetésen a résztvevők kitértek arra, hogy a mese az ember nevelkedésének, problémamegoldó-képességének fontos eleme, melyből a gyermek megtanulhatja, hogy hogyan lehet az élet egyes kérdéseit kezelni. Ezért is tartották a beszélgetőtársak aggasztónak azt a mai jelenséget, miszerint a meséket felgyorsítják, azok természetes elemeit lecserélik.

Percze Sándor a beszélgetésen többször is kitért a filmek világán túl, a bibliai példázatok értelmezésére. Mint fogalmazott, Jézus példázatai szemléltetőek, ezáltal megélhetőek. A mesék és a példázatok közötti különbségekről is beszélgetek az előadók.

„A népmesék legtöbbje a felnőtté válás beavatási útjának próbatételeiről és a megküzdésről szól. A mese mindezt a szimbólumok sűrített nyelvén mondja el, szimbolikus képekkel és történetekkel övezve. Ez a kifejezési mód lehetővé teszi, hogy széles skáláját mutathassa be a gyermek és szülő, gyermek és külvilág közötti kapcsolatnak” – fogalmazott Antalfai Márta, aki kitért arra, hogy a mesékben található elhatározások és küzdelmek miként formálják a személyiséget.

A beszélgetés teljes terjedelmében itt hallgatható meg: