A székesfehérvári ökumenikus imanyolcad záró alkalmán Spányi Antal, megyés püspök köszöntötte a testvérfelekezetek híveit, majd elmondta: „Bizalommal tekintünk Istenre, akinek szabadító erejét sokszor megtapasztaltuk. Amikor látjuk a keresztények üldözését, a keresztény kultúra pusztítását, valamiféle új világrend megalkotásának szándékát, akkor kérjük, hogy az irgalmas Isten legyen velünk, segítsen bennünket, hogy az egy szívvel, egy lélekkel végzett imádságunk által megújuljunk szándékunkban, életünkben, gondolkodásmódunkban, a Szentlélek által vezetett egység megvalósulásában.”

A történelmi felekezetek képviselőinek hálaadó, és kiengesztelődési imái után Bencze András, evangélikus lelkész hirdetett igét, aki úgy fogalmazott: „Isten összegyűjti a szétszórtakat. Jó reménység ez Isten népének. Sőt, nemcsak a reménység, hanem a hit tapasztalása is ez. Talán ez az imahét is ad ilyen tapasztalatot. A hét folyamán láttuk egymást. Talán találkozunk, munkahelyeken vagy a buszon s azt mondjuk egymásnak; de jó, nem csak a munka vagy az úti célunk köt össze bennünket! Van miről szót váltanunk egymással. Vagy, ha a temetőben meglátjuk egymást. Tudjuk, hogy nem csak a gyász köt össze minket, hanem a feltámadás reménysége is. Egy helyen keressük vigasztalásunkat. Az élő Istennél. Ilyen tapasztalat számomra a házas hétvége, amely egy katolikus eredetű mozgalom, amelyben már reformátusok, baptisták és mi, evangélikusok is részt veszünk. Ebben a közösségben megfogalmazódik, hogy házasságunk Isten ajándéka s hogy mennyi kincset, mennyi lehetőséget rejtett belé az Úr. Az a tapasztalat, hogy megajándékozottak vagyunk. E közösség tagjai egymás mellé tudnak állni, megerősítik a gyengét, közösen örülnek a sikereknek, az együtt megőrzött szerelemnek. Megannyi példát lehetne még mondani arra a tapasztalatra, hogy Isten egybegyűjti a szétszóródott népét. A kereszt alatt gyűjti össze Jézus Isten népét. Ott születik meg az egység, az egyház egysége. A Krisztus halálát és feltámadását hirdető tiszta beszédben. Amikor csodálattal nézünk a keresztre, hogy vétkeimet hordozza, halálomat halja ott Jézus. Aki eddig nyomorúságos voltam, látom, hogy Isten dicsősége ragyog rajtam. Ezzel értéket, értelmet adott életemnek. Mindazokat, akik ott állnak a kereszt alatt, testvéreimnek látom. Lehet, hogy más szokásokat gyakorolnak, másként mondják el Isten-élményüket, más énekeket énekelnek. De Krisztus egybekötött mindnyájunkat. Elválaszthatatlanul.”