Minden Szélrózsán reggeli tornával kezdődik a nap, nincs ez másként itt, Bükön se: több-kevesebb lelkesedéssel jönnek a fiatalok a reggel fél nyolcas testmozgásra. Pedig idén az első nap indiai tornával indult, és lesz még többek között koreai és afrikai verzió is a Küldetés sátornál. Úgy tűnik, ez a Szélrózsa valóban igen sportos lesz, már be is indultak a röplabda- és focibajnokságok, melyeket nagy érdeklődés övez, és ha valaki más jellegű mozgásra vágyik, a Szélrózsa-futóversenyre és buborékfocira is be lehet nevezni.

Az Átrium színpadon a csütörtök reggeli hálót Torma-Hasza Mónika, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség másodlelkésze vezette gyülekezetük ifijével közösen. A téma az önvizsgálat és bűnbánat volt Lk 5,8–10 alapján: „Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Az igehirdető rámutatott: Péter a találkozáskor átélte azt, hogy a valóságos ember és a valóságos Isten állt vele szemben, ő jelent meg az életében. Jézus nem csak Mesterré, hanem az egyedüli Úrrá is vált számára. Jézus ma hozzánk is szól, hiszen ha rábízzuk az életünket, naponként megerősödhetünk; ha őszintén letesszük nála a bűneinket, akkor nincs mitől félnünk. Ha leborulunk őelé, akkor ő lehajol hozzánk, felemel, és erejével útra indít bennünket. Nekünk pedig csak mernünk kell emberhalásznak lenni.

A nap folyamán beindult a színes események sora. A bőséges kínálatból mostani összeállításunkban igyekszünk szemezgetni, a későbbiekben, a találkozó után pedig az egyes témákat ki szeretnénk majd bontani.

Rögtön az áhítat után több helyszínen lehetett az igéről lelkészek támogatásával beszélgetni, továbbgondolkodni. 

Az Átrium színpadon pódiumbeszélgetésre invitáltak: Gáncs Kristófot kérdezte Stifner-Kőháti Dorottya, az Evangélikus Információs Szolgálat rádiós munkatársa, a Kossuth Rádión hangzó Evangélikus félóra rádióműsor szerkesztő-vezetője, aki az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatóját először a személyes életéről faggatta. Megtudtuk, végül miért nem lett lelkész, és mely más szakmák irányában indult volna el még szívesen. Kristóf számára a segélyszervezetnél értelmet nyert a hosszú évek keresése és az az út, amelyen Isten keze vezette őt. Kommunikációs vezetőként ugyanis a közösségépítés, a kapcsolattartás, az emberek – rászorulók és adományozók/támogatók – felé kapcsolódási pontokat kereső lépések mind olyan készségek, amelyekkel akár egy lelkésznek is rendelkeznie kell. Emellett pedig alkalmazni kell tudjon még olyan kommunikációs kódokat, amelyekkel a közösségeket tájékoztatni, összekötni és motiválni is tudja a hatékony segítségnyújtásra. A beszélgetés során kitértek a segélyszervezet feladataira is, szó volt az önkéntes segítők, a jószolgálati nagykövetek szerepéről, a népszerűségről és az összefogásban rejlő energiáról. A lényeg így fogalmazódott meg: Nem a kommunikációs vezető a lényeges, hanem az ügy; nem a szervezet, amelyben dolgozik, hanem a mögötte állók és a velük kapcsolatban lévők.

A segélyszervezet munkájáról ezt követően Rácsok Balázs szociális és fejlesztési igazgató tartott szakmai bemutatót, és egy interaktív „sztáractivityn” is részt lehetett venni, melynek keretében Wolf Kati énekesnő, a segélyszervezet önkéntes munkatársa segítségével jutalomért a segélyszervezet munkájában kulcsszerepet játszó fogalmakat kellett kitalálni.

A nap fontos előadásokat is tartogatott: a cigányok közötti szolgálatról többek között Szeverényi János országos missziói lelkész és Bakay Péter Wallenberg-díjas lelkész beszéltek a Küldetés sátorban.

A Galériában a reformációi fotó- és rajzkiállítás megnyitója után az X és Y generáció istenhitéről, majd a közösségi médiáról, különösen is a Facebookról folytattak beszélgetést Szabó B. András pestújhely-újpalotai lelkész, az egyház sajtóbizottságának tagja és Deák László kispesti missziói lelkész vezetésével.

A Tanácsteremben Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének vezetője tartott bibliatanulmányt, majd érdekesebbnél érdekesebb, színes-szagos „bibliai kísérleteket” mutattak be.

A Küldetés sátorban Pekka Simojokit, a harminc éve működő Exit finn gospel-rock zenekar zeneszerzőjét-énekesét mint fellépőt kérdezte B. Pintér Márta, a Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola lelkésze arról, hogyan lett zenész. A teológiát végzett Simojoki családja részt vett a finn misszió munkájában Afrikában. A beszélgetés keretében bizonyságot tett arról, hogy bár ő zenész lett, számára a misszionálás mégis olyan, mint a lélegzetvétel: a zene segítségével el kell mondania az embereknek az érzéseit, hitét és reménységét. A zenei pályája miatt ugyanakkor a családja sokat nélkülözte őt, mára azonban megtanult egyensúlyt teremteni a családi élete és a szolgálata között. Folyamatosan ír új dalokat, lemezük legközelebb szeptemberben jelenik meg. Simojoki nemcsak az Exittel adott elő az este folyamán, hanem fellépett az Izsóp együttessel közösen is.

A nap folyamán rajtuk kívül számos további zenei produkció is bemutatkozott, így színpadra állt a szlovén Selah dicsőítő csoport, a dunaújvárosi Newtown Feels, a Blahalouisiana és a bonyhádi Gábriel zenekar is.

Esti áhítatot tartott Koczor Tamás ferencvárosi lelkész, a Deák téri gimnázium iskolalelkésze, aki Mózes példáját helyezte a hallgatóság elé. Prédikációjának alapja 2Móz 3,11 és 4,1.10 volt: „Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? […] Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az Úr?! […] Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.” A lelkész felhívta a figyelmet: bár Mózes nem vágyott Egyiptomba, és kifogásokat keresett küldetése teljesítésére, Isten mégis megbízta őt azzal, hogy az arca és küldötte legyen, csodákat tegyen, és a nevében szóljon. Őhozzá hasonlóan nekünk is el kell fogadnunk a küldetésünket: Krisztus-arcúaknak kell lennünk a világban, mert a teremtett világ ma is sóvárogva várja az Isten fiainak eljövetelét.

A második nap képeit a Facebookon itt találjuk.