„Érdekes előadás a drogokról, a megszokottól eltérően, az öröm haláláról” – olvasható a figyelemfelkeltő ajánlás A drogokról másképpen program honlapján. Különösen „az öröm haláláról” szóló fordulat motoszkál bennem, amikor a téma nyomába eredek: miben más ez a prevenciós előadás, mint a többi?

A projekt felelőse, Marosi Antal sokoldalú, színes egyéniség. Erős, határozott, és van, amiben kérlelhetetlen. Mint mondja: „Mi nem vagyunk megengedőek. Nincs mit megengedni! Az életünkről van szó.” Meggyőzőerővel áll a hallgatóság elé. Gyilkossági nyomozóból lett rádiós újságíró, majd haditudósító – ha valaki, hát ő ismeri az élet legsötétebb oldalát is. Egy évtizede immár, hogy az életét erre a mis - sziónak nyugodtan nevezhető küldetésre, a drogellenes felvilágosító munkára tette fel. Csapatának nyugalmazott mentőorvos, igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus és középiskolai tanár tagja is van.

A sopánkodás nem segít

És hogy miért kezdte el ezt a munkát? Talán személyes érintettség van a háttérben? Erre így válaszol: „A kisebbik fiam tizenhárom éves lehetett, amikor – hála Istennek – elmesélte, hogy az iskolában valaki drogot árul. Az a jobbik eset, ha egy gyerek mindenről őszintén mer beszélni otthon. Ilyenkor persze minden szülő szíve összeszorul, az enyém is – de a sopánkodás nem segít. A tiltás sem ér sokat érvek nélkül. Először is, tudtam, hogy a fiamnak minden kérdésére választ akarok adni – de ahhoz előbb magamnak is meg kellett találnom őket! Dr. Balogh Sándor barátomhoz, volt kollégámhoz, a kiváló – ma már nyugdíjas – mentőorvoshoz, igazságügyi orvos szakértőhöz fordultam. Kiderült: évek óta hever a fiókjában egy előadásának az anyaga, egy darabig járta vele az országot, ám nem vetett nagy hullámokat. Odaadta, elolvastam, és nem hittem a szememnek. Erről így is lehet beszélni? Erről így kell beszélni! Nekiültünk, kicsit felfrissítettük, és elindultunk. Ez 2008-ban volt.”

Az elmúlt tíz év alatt sok száz előadást tartottak, 2015 végéig mintegy negyvenötezer általános és középiskoláshoz jutottak el, lehet, sokan az életüket köszönhetik a felvilágosításnak…

„Remélem, így van – mondja a projektgazda. – Mi nem az éppen piacra kerülő kábítószerek nevét, jellemzőit taglaljuk, nem is bedrogozott fiatalok képeivel sokkoljuk a hallgatóságot. Ezért beszélünk »másképpen«. Arról szólunk, ami nincs fent a neten. Amiről senki nem szokott: hogy mit tesz tönkre az emberi testben, az agyban a drog – méghozzá visszafordíthatatlanul. Valljuk be: a drogok marketingje igen jó. Fejből soroljuk az ütős szerek neveit… Ez nincs jól, ezért van teendőnk és megkerülhetetlen személyes felelősségünk! Az agy csodálatos szervünk: mire megszületünk, minden elkészült az anyaméhben, már csak a tudást tesszük bele életünk során. A drog az agy azon részét pusztítja el, amely az örömért felel. Öröm, amikor matekból ötöst kapunk, meglátjuk a szerelmünket, vagy megesszük édesanyánk húslevesét. Az örömre való képesség ajándék: akár percenként átélhetünk az említettekhez hasonló hétköznapi örömöket. A kábítószer kiváltotta öröm minden alkalommal rombol az agy ezen örömközpontján, a tönkretett sejtek soha nem fognak újraéledni. Folytassam? A lejtőn nincs megállás. Egyre több kell, hogy ugyanazt az örömet kiváltsa a szer, miközben a pusztítás is egyre nagyobb.”

Mérgezés és függőség

A projekt ötletgazdája ezután idézi a honlapon is olvasható vallomást kollégájától, dr. Balogh Sándortól: „2006-ban egy továbbképzésen dr. Fürst Zsuzsa professzor biokémiai előadásának köszönhetően letisztult bennem a súlyos függőségek kialakulásának egyik nyilvánvaló oka: az agy örömközpontjának működésében szinte a mérgezéssel egyenrangú vagy annál még súlyosabb működészavar. Amikor hazamentem, elkezdtem átalakítani a régi előadásomat, megtartottam benne bizonyos kábítószerekkel kapcsolatos tisztázási részeket, de megpróbáltam közérthető fogalmakba önteni a biokémiai kutatások legújabb eredményeit. Akkoriban keresett meg az én Marosi Tóni barátom, és arra kért, hogy beszéljek a drogokról a kisebbik fia iskolájában, mert a gyerekek körében (7. osztály!) már jelen van a kábítószer. Kötélnek álltam, elvállaltam egy előadást. Tóni számára talán éppen az volt a vonzó, hogy én másképpen láttam a drogkérdést, mint az addigi »klasszikus« megközelítések, és nem akartam a drogozást modern kori szabadságjogként zászlómra tűzni.”

A program tizenhárom éves kor felettieknek készült (elkél ugyanis néhány biológiai ismeret, például hogy mi az a sejt), de az emberi testről és az egészségről már az óvodásoknak is kell beszélni.

Az ötletgazda külön örömmel mesél a vidéki utakról, ahol nyugdíjasokkal találkozik: „A nagymamák sok időt töltenek az unokáikkal, ők vigyáznak rájuk, iskola után oda megy haza ebédelni, leckét írni a gyerek. Ha baj van, ők láthatják meg az első jeleket! Az idősek nagyon fogékonyak erre az ismeretre. Használják az internetet, mindennek utánaolvasnak, nem pánikolnak a drog szó hallatán, ellenkezőleg: tudni akarják, hogyan védhetik meg a szeretteiket, noha az ő ifjúságukban azt se tudták, mi az a drog, vagy ki a díler.”

Szülők felelőssége

Kérdezni minden előadáson lehet. Előfordul, hogy a fiatal provokálja, teszteli az előadót. Tényleg ismeri-e, amiről beszél? Tapasztalt nyomozóként és emberismerőként Marosi Antal tudja: aki izeg-mozog, hárít, félrenéz, az érintett. Volt fiatal, aki a végén „egy barátja ügyében” tett fel kérdéseket. Egyértelmű volt: ő maga az a „barát”.

Kétgyermekes apaként nem győzi hangsúlyozni a szülők felelősségét: figyelni és támogatni kell a gyereket, őszinte, bizalmi kapcsolatot építeni és ápolni. Akkor nem a haveroktól fog tanácsot kérni, ha baj van. Ezen a nyáron minden héten a zánkai Erzsébet-táborban üdülő fiataloknak beszél „a drogokról másképpen”. „Jó, hogy ott is hangsúly van a felvilágosításon, az állammal való együttműködés eleve kulcskérdés e téren.” A csapat hol együtt, hol külön dolgozik. A fővárosban és vidéken mindenhová elviszik a programot, ahová csak hívják. Egyházi oktatási intézményekbe vagy nyári, gyülekezeti táborokba is elmennek, ha van igény.

„Tegnap nagy siker volt az előadás Zánkán. Esett az eső, sokan is voltak a gyerekek, nagyon jó volt köztük lenni. Ha nagy csönd van – mint tegnap is –, akkor tudom, hogy célba találtunk. Hogy leesett a tantusz. Van a honlapunkon egy mottó: »Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.« Látom a szemükön, amikor Balogh doktor szavait emésztik: hogy az emberi test olyan pontosan működik, mint egy svájci óra. Ha mostohán bánok vele, annak súlyos következménye lesz.”

A jelenlegi kormány egyébként éppolyan kérlelhetetlen a drog liberalizációját illetően, mint maga a projektvezető: mint rámutat, a hollandiai példa, a legalizált drogfogyasztás odáig vezetett, hogy mára két magyar nagyvárosnyi függő van, akiknek az ellátása nem kis teher a holland egészségügynek.

Olvashatók a honlapon iskoláktól érkezett köszönőlevelek is. Az igazgatók, pedagógusok nem győznek hálálkodni a szakszerű, ugyanakkor érthető, mai diáknyelvre lefordított, dinamikus előadásért. Dicsérik az előadás tartalmát, stílusát, az előadó szuggesztivitását, hitelességét. Iskolapszichológus írja, hogy élmény volt látni a gyerekek arcát. Érteni kell a nyelvükön, nem is kérdés, de betalálni szívükbe, lelkükbe, értelmükhöz eljutni, ez a nagy feladat – s a szakemberek szerint ezt sikerült elérni.

Marosi Antal mindezt a munkát nem főállásban, hanem a szabadidejében végzi, és az ilyen levelek megerősítik őt is, és kollégáit is abban, hogy van értelme annak, amit csinálnak. „A múltkor Szegeden háromszáz diák előtt beszéltem – meséli. – Az előadás végén egyikük előrejött, és az egész terem füle hallatára azt mondta: »Ha tudtam volna, hogy ezt okozza a szer, nem nyúlok hozzá. Most előttetek fogadom meg, hogy leteszem.«”

S hogy mi lett a projektvezető kisebbik fiának iskolájában a drogügy folytatása? A dílert kiközösítették, ott is hagyta az iskolát. Antal fia lefordította angolra a szöveget, és a két tannyelvű intézményben ő maga tartotta meg az előadást társainak.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.