A böjti szokások és gyakorlatok között komoly formai és tartalmi eltérések vannak, abban azonban teljes az összhang, hogy a böjt az ember javát, testi-lelki épülését szolgálja.

Szemerei János püspök írta: „Néhány éve éppen ramadán idején járhattam egy iszlám többségű országban, Marokkóban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ők miként élik meg a böjti időt. Ez náluk különleges időszaknak számít. A városok ünnepi fénybe, díszkivilágításba öltöztek, mint nálunk ádventben. A muszlimok a böjti időben napkeltétől napnyugtáig nem vehetnek magukhoz ételt. Az éttermek napközben zárva tartottak, a McDonalds volt az egyetlen kivétel. Itt is ki volt írva azonban a ramadánra vonatkozó szabály. Naplementéig muszlimokat nem is szolgáltak ki, ugyanakkor – és ez számomra nagyon szimpatikus volt – a külföldiekre, illetve nem muszlimokra ezt a szabályt nem erőltették rá. Naplemente után, amikor már ők is vehettek ételt magukhoz, teljesen kiürültek az utcák, mert az emberek családi körben ünnepeltek.

Hogyan állunk a böjttel mi, evangélikusok? Nem könnyű erre az egyszerű kérdésre röviden válaszolni, mert nincs egységes evangélikus böjti gyakorlatunk. Ünnepi naptárunkban fontos helyen őrizzük az ősi tradíciót, Jézus negyven napos böjtjére emlékezve. A böjti időt a nagyhétre, illetve a húsvétra való lelki ráhangolódásnak tekintjük.”

A témáról bővebben olvashatnak az Evangélikus Élet 2016. február 21-én megjelenő számában. (Evangélikus Élet magazin 2016/7. – Égtájoló – 13. oldal)

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.