– Amikor erre a beszélgetésre készültünk, úgy fogalmazott, hogy egyrészt nem szeretné, ha az egyház a politika játékszerévé válna, ugyanakkor igenis van mondanivalója az egyháznak a menekülthelyzettel kapcsolatban. Kezdjük a mondat első felével: ön szerint elképzelhető, hogy ma hazánkban az állam és az egyházak szétválasztása nem működik megfelelően?

– Persze. Nyilvánvaló, hogy az állam és az egyház tevékenysége egy adott országban számos ponton találkozik. Részben ugyanazon a mezőn mozgunk, léteznek átfedések, hiszen azok az emberek, akik az egyházakhoz tartoznak, az államnak is részei. Az embereket foglalkoztató problémák ezért mindkét oldalon felvetnek olyan kérdéseket, amelyekre válaszokat keresünk. Viszont nem feltétlenül ugyanazon a területen és nem feltétlenül ugyanolyan logika mentén keressük a válaszokat.

– Ön elégedett a hazai egyházi válaszkereséssel, megszólalásokkal, akár azok mennyiségével?

– Nehéz erre válaszolni, mert másként szólal meg az egyház akkor, amikor odatesznek, mondjuk, egy egyházi vezető elé egy mikrofont, és olyan kérdésre várnak tőle választ, amely már megfogalmazásában át van itatva politikával. Nekünk nem az a feladatunk, hogy a politikát értelmezzük, a híveknek lefordítsuk, s az sem, hogy politikai háttértámogatást adjunk bármely pártnak vagy kormánynak. A politika politikai észjárás szerint működik, az egyházi oldalnak viszont egyházi észjárás szerint kell működnie. Szerintem az is rossz lehet, ha támogatóként, vagy ellenzékként nyilatkozik meg politikai értelemben bármely egyházi vezető. Nekünk más síkon kell kommunikálnunk, az egyházi fonalat kell felvennünk. Arról kell beszélnünk például, hogy mi az irgalmasság felelőssége egy ilyen krízishelyzetben. Nem arról kell beszélnünk, hogy most lezárjuk-e a határokat, vagy sem, mert az a politika dolga.

– Az elégedettség ügyében még szívesen fogadnék egy határozott választ az egyházi megszólalásokról.

– Azt gondolom, hogy amikor direkt politikai állásfoglalásra kérik az egyházi vezetőket, akkor jobban teszik, ha nem szólnak. Azért, mert nem az a dolguk. Szívesen hivatkozom Lutherre, aki a XVI. században megfogalmazta a kettős kormányzás elvét, megelőzve saját korát. Azt mondta ő is, hogy más a vezető feladata a politikában, és más az egyházban. Szerinte Isten kormányzásához tartozik mindkettő, de nem teszi jól egyik, ha beleszól a másik dolgába. Azt nem kell magyaráznom, hogy Luthert milyen nagyra becsüljük, ugyanakkor becsületes evangélikus önkritikával hozzátehetjük, hogy ezen a kényes területen maga Luther sem mindig tudta maradéktalanul betartani ezt a helyes elvet.

A teljes interjú a KötőSzó blogon olvasható.