– Mindig ilyen mosolygós volt? Mit mesél a család, kicsi korában sem volt sírós gyerek?
– Azt mondják, mindig jókedvű voltam, nem volt semmi baj velem.
– Háromgyerekes, vallásos családban nőtt fel Békéscsabán. Hogyan élt/él a Szente família?
– Édesanyám evangélikus szeretetotthont vezet, hosszú évek állhatatos munkájának köszönhetően most már négyszáz ellátottról gondoskodik. Nála sosem volt kérdés, hogy karrier vagy család: dolgozott, és mindig ott volt mellettünk, amikor kellett. Édesapám elfoglalt filosz, a Csabagyöngye Kulturális Központ vezetője. A nővérem, Éva kétgyermekes anyuka. Emellett több együttesben énekel, például a Blues Brothers Bandben. A kisöcsém, Áron 27 éves, evangélikus teológián végzett. A nagymamám egész életében presbiter volt, édesanyám követte őt az egyházban.
– Békéscsabán van színház, Gyulán hagyományosak a Várszínház köré szervezett nyári játékok. Hány éves volt, amikor először látott itt előadásokat?
– Háromévesen már elvittek színházba. Tizenegy voltam, amikor megnéztük a Hamletet Szakácsi Sándorral Gyulán. Tízévesen előadtam Shakespeare művét Arany János fordításában a plüssállataimmal a családnak. Ezután akartam mindenáron látni a gyulai előadást.
– Ilyen hamar eldőlt, hogy színész lesz?
– Hétéves koromig futballistának készültem. Utána már csak a színház foglalkoztatott. Olyannyira, hogy volt egy rövid időszak, amikor még balettozni is jártam, úgy tizenhat éves korom körül. Azt gondoltam egy barátommal együtt, hogy ott majd sok lánnyal fogunk megismerkedni. Félénk srácok voltunk. Sajnos hiába reménykedtünk, nem vált valóra az elképzelésünk.