Olvasd: János 17,1–10.

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (3. v.)

Szentháromság vasárnapja az egyházi esztendő első felét zárja le. Az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről való bizonyságtételnek ez az ünnepélyes vége. A Szentháromság titok volt és az is marad mindig. Annyi a miénk belőle, amennyit Isten jónak látott számunkra kijelenteni. Amit az emberi kíváncsiság kérdez, arra a kijelentés nem ad feleletet, de ami szükséges üdvösségünkhöz, azt megmondja. Így vagyunk a Szentháromság kérdésével is. Lényege világos. Hogy a három egy és az egy három, azt elménk sem felfogni, sem önmagának megmagyarázni nem tudja. Ha alázatosan belenyugszunk abba, hogy ami üdvösségünkre szükséges, az nekünk kijelentetett, akkor alázatosan el tudjuk fogadni, hogy az igén keresztül Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten jelentetett ki.

Ne nézzünk Szentháromság vasárnapjára úgy, mint valami titokra, ami izgat. Elégedjünk meg azzal, hogy majd egyszer színről színre látunk.

Igénk Jézus főpapi imádságából való és megismerteti velünk a Szentháromság szolgálatát. Jézus így számol be imádságában munkájáról Istennek: "kinyilatkoztattam a te nevedet az embereknek”.

Isten: Atya — ezt Jézus jelentette ki. Mi már fel sem tudjuk fogni, hogy ez a kijelentés mit jelentett azoknak a pogányoknak, akiknek istene mind, kivétel nélkül, üzlet-isten volt. Jézus evangéliumában az üzlet eltűnt és helyébe jött a család. Nagyszerű családi házzá lett a templom, ahol az Atya gondoskodik gyermekéről.

Isten atyai szeretete nemcsak gondviselő szeretet, hanem üdvözítő szeretet is. Isten nemcsak a mindennapi kenyeret adja meg minékünk, hanem az örökélettel ajándékoz meg minket. Az Atya Krisztusban kegyelmesen döntött mellettünk. Üdvösségünk az Ő ajándéka, kárhozatunk a mi szerzeményünk.

Mit mond ez az imádság a Fiú-Istenről? A Fiú-Isten feladatának azt tekintette, hogy kijelentse nékünk az Atya-Istent. Jézus nélkül az ember Isten atyaságának bizonyítékát Isten földi ajándékaiban látja: egészséget, megélhetést, szerető szíveket ad nekünk. Jézus Krisztus jelentette ki nékünk, hogy Isten Atyánk nekünk és Atyánkként ajándékozta oda legdrágábbját, egyszülött Fiát, benne pedig élő igéjét.

Nem tanrendszert és nem világnézetet, hanem élő kijelentést adott. Nem egy letűnt kor filozófiájaként, vagy más ismeretközlésnek, tudománynak letéteményeseként örököltük Tőle bibliánkat, hanem úgy, mint Isten száját, aki mindig azt mondja, amire szükségünk van. Akinek nem lett élővé Jézus által a Biblia, annak számára a Szentírás halott betű marad és a prédikáció emberi szónoklat, nem pedig bizonyságtétel.

Jézus Krisztus nemcsak az igét adta nekem, hanem a Fiú- Isten közbenjáró imádságát is. Jézus közbenjáró imádsága az Ő örökéletének állandó szolgálata.

Amikor valaki imádkozik, az a Szentlélek-Isten munkája. A Szentlelket nem emlegeti igénk, de Jézus imádkozik azért a szolgálatért, amit eltávozása után a Szentlélek fog végezni. A Szentlélek tartja meg az Atya nevében, a hitben, az egységben és a szeretetben a keresztyénséget. A hitre és szeretetre eljutni nem könnyű dolog. De van ennél nehezebb: megmaradni a hitben és szeretetben.

A Szentléleknek sem könnyű a dolga, mert van egy ellene dolgozó tényező: a Sátán, akiről maga Jézus mondotta, hogy ő a világ fejedelme. A Sátán kever össze mindent ezen a világon: istentelenséget és istenfélelmet, tisztaságot és szennyet egyaránt. Ez a két lélek küzd állandóan egymással.

Aki megismeri a Szentlélek csodálatos szolgálatát, az hálás hódolattal hajlik meg a Szentlélek előtt. Vallja, hogy Isten nem mostoha, hanem édesatya, aki semmit sem sajnál tőlünk, mert a keresztfán odaadta helyettünk egyszülött Fiát és egészen személyesen nekünk akarja adni önmagát a Szentlélek által. Az egyház nem vállalkozhat arra, hogy megmagyarázza a Szentháromságot. Az egyház arra vállalkozik, hogy bizonyságot tegyen a maga tapasztalatairól: a gondviselő Édesatyáról, aki mindent jól cselekszik — a Megváltó Fiúról, aki élt és halt miérettünk — és a Szentlélek Úristenről, aki megszentel és az igaz hitben megtart. Az egyház tehát bizonyságot tesz arról, aki magát Háromságnak jelentette ki, de a valóságban egység: Szentháromság egy igaz Isten.

Az Atyának nagy szerelme
És a Fiú hűsége,
A Szentlélek égi fénye
Legyen szívem reménye.
Szentháromság, irgalmaddal
Segíts, míg majd angyalokkal
Néked mennyben zenghetek
Hálaadó éneket.
(253. ének 6. vers)