Ritka öröm egy új orgona, a hírek ugyanis rendre orgonafelújításról szólnak. A gyülekezetek mentik a menthetőt, különösen nagy időket megélt, történelmi léptékkel mérve is számottevő kincseiket. De nem minden gyülekezeti orgona képviseli ezt a kategóriát, s egyszer csak eljön a belátás ideje… A kertvárosi gyülekezet kántorának, Demen Szabolcsnak előbb füle, majd kellő türelme és bölcsessége volt ahhoz, hogy mérlegelje: hiába a gondos karbantartás és szervizelés, az általa is tíz éve használt, analóg rendszerű, a '90-es években Finnországból kapott, de már az Élim Szeretetotthon kápolnájában is szolgált hangszer nem lesz már az igazi. Laborczi Géza igazgató lelkész nemes egyszerűséggel így summázza a folytatást: „Szabolcs addig rágta a fülünket, hogy megkapta a felhatalmazást: keressen akkor megfelelőt!”

A fiatal kántor hatalmas lelkesedéssel meséli, hogyan járt körbe kollegái körében az információ, hogy milyen orgonára lenne szükség Nyíregyháza kertvárosában. Míg aztán Szigetvárról jött a visszhang, nyomában mindjárt egy videóval arról, hogy egy holland hangszerszalonban bemutatócélra tartott és a kántori munka szolgálatára igen alkalmas hangszer eladó sorbakerült. Az ajánlat ellenállhatatlan volt: csak szállítsák vissza, ha mégsem volna megfelelő, ha pedig megtartanák, részletekben is kifizethető. A hozomra kapott orgona karácsonykor zendült fel Demen Szabolcs ujjai alatt, oly meggyőzően, hogy a gyülekezetben máris indult a gyűjtés az orgona áráért. Jó példával járt elöl a presbitérium az offertóriumi szolgálatban, a gyülekezet tagjai pedig híven követték őket, így a négyezer euró utolsó részletét márciusban utalhatták, s csak ezt követően tekintették sajátjuknak a hangszert. A Viscount Domus 1332, olasz gyártmányú, megbízható elektronikával felszerelt digitális hangszer tiszta, szép hangjával betölti a Bolyai téri gyülekezeti termet a testvérek gyönyörűségére, az Úr dicséretére.

„…szépen zengjenek hangszereitek!” – idézte Zsolt 33,3-at Fabiny Tamás elnök-püspök, amikor arra hívta fel az ünneplő kertvárosiak figyelmét, hogy mi mindennel lehet dicsérni az Urat. A kegyességben járás és a művészet jól megférnek egymás mellett, mutatott rá Luther és Bach példájára. De nemcsak a hangszer megszólaltatása fontos, hanem az egész gyülekezeté: legyenek olyan lelkészek a gyülekezet szolgálatában, akik tiszta hangon hívják a testvéreket, és képesek arra az összhangzatra, mely az orgona által keltett harmóniát visszhangozza. Legyen kotta a Szentírás, de tudni kell improvizálni is, ha szükséges – mutatott rá Fabiny Tamás. 

„Szentháromság, egy igaz Isten” – hangzott fel ezt követően, immár püspöki áldással az új orgonán.  

Könyvbemutatóval folytatódott az együttlét Kertvárosban: a Testvéreim és a nyáj című, a közelmúltban három kötetben kiadott műről Laborczi Géza kérdezte az evangélikus egyház elnök-püspökét. Fabiny Tamás a Lutheránus Világszövetség alelnökeként, határokon átívelő lelkipásztori szolgálatának lenyomataként rendezte sajtó alá az elmúlt mintegy negyven év cikkeit, beszámolóit. A kötetről kötetre haladó beszélgetést a kertvárosi gyülekezet énekkarának szolgálata színesítette, illetve részletek hangoztak fel az írásokból. Az estét záró szeretetvendégség közben a szerző fáradhatatlanul dedikált és beszélgetett az érdeklődőkkel.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu