–  Igazgatóhelyettesként nemcsak az oktatás, hanem a tanári közösség összetartása is a feladata. Hogyan jellemezné a tanári kart?

– Tíz éve, amikor a Fasorba kerültem, azt éreztem, hogy nagyon erős, összetartó tanári közösség része lettem. Olyan kollégáim vannak, akik a mindennapi problémákon felülemelkedve próbálnak egy közös cél érdekében együtt dolgozni. Ez a közös cél a gyermekek nevelése, a személyiségük formálása. Kollégáimmal komolyan gondoljuk, hogy az oktató-nevelő munkának csak egy része az értelmi nevelés, mi az egész személyiséget igyekszünk formálni. Ezért külön figyelmet fordítunk a hitéleti és a hazafias nevelésre, a családi értékek előtérbe helyezésére, valamint a teremtett világ védelmének figyelembevételére is.

–  Az államosítás előtti Fasor híres volt tudós tanárairól. Ez a folytonosság most is megjelenik, hiszen az oktatás mellett irodalomtörténészként komoly tudományos munka is kötődik a nevéhez. Miért érezte fontosnak, hogy elindítsa az evangélikus iskolák kutató tanárainak a konferenciáját?

– A Fasorba kerülve meglepődtem azon, hogy mennyi doktori fokozattal rendelkező kolléga, illetve doktorandusz tanít nálunk. Később örömmel fedeztem fel, hogy ez nemcsak a Fasorra, hanem más evangélikus köznevelési intézményeinkre is igaz. Fabiny Tamás püspök úrnál kezdeményeztem, hogy kutató tanáraink számára hívjunk életre egy olyan konferenciasorozatot, melynek keretében a kutatómunkát is végző pedagógusok bemutatkozhatnak. Ősszel tartottuk hatodik konferenciánkat, a korábbi összejövetelek anyagából eddig három kötet jelent meg. Idén harminc előadás hangzott el, továbbá a kutató diákok közül több fiatal tehetséget is meghívtunk, hogy kutatási témájukkal bemutatkozzanak. Örülök, hogy a fasori szellemiség ilyen módon is tovább él. Bízom benne, hogy ezzel a kezdeményezéssel pedagógusaink tudomány iránti elköteleződését is tovább tudjuk erősíteni. Azt hiszem, hogy a tanárok ezzel példaképpé is válhatnak, hiszen tudományterületükön diákokat is inspiráló munkát végezhetnek.

–  Kosztolányi Dezső és a kortárs magyar irodalom a fő kutatási területe. Miként határozza ez meg a fasori irodalomórákat?

– Gyakran viszek be az órára saját kutatási anyagot, sőt előfordul, hogy klasszikus művek mellett kortárs alkotásokat is összehasonlítóan elemzünk. A diákok gondolatai, meglátásai, észrevételeik nagyon izgalmasak. Gyakori a közös gondolkodás, egymás kölcsönös motiválása. Nagy öröm, hogy diákjaim rendkívül érzékenyek és fogékonyak. Egy tanítványom egyszer ezt írta nekem: „Tanárnőnek a legszebb hivatás adatott. Csodálatos irodalmi műveken keresztül nevelheti a diákokat hitre, jóra, szépre, igazra, erkölcsre, szeretetre.” Számomra ebben áll a magyartanári hivatás lényege.

–  Tíz év fasori oktatás alapján hogyan látja, miként változik a fiataloknak a világ iránti érdeklődése?

– Mai diákjaink vizuális kultúrája és digitális kompetenciája messze meghaladja az idősebb korosztályokét. Abból adódóan, hogy rengeteg impulzust felmutató közegből érkeznek, nehézség számukra a figyelem és a koncentráció. Kevésbé tudnak egy konkrét feladatra fókuszálni, valamint a hagyományos munkaformával megbirkózni. Tíz éve még a diákok számára is elfogadottnak számított az egyébként sok esetben ma is szükséges frontális oktatás. Ma jobban el kell varázsolni a gyerekeket, több módszertani eszközt kell a tanórán alkalmazni ahhoz, hogy a diákok figyelmét fenn tudjuk tartani. A tanulók nyelvérzéke és nyelvi kreativitása nem változott, az régen és ma is nagyon erősnek mondható. Ennek kiaknázása és fejlesztése fontos feladat számomra.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2019. október 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.