– Miért választotta az óvónői hivatást?

– Édesanyám is óvónő, már diákként annyira megszerettem, ahogy ő végzi ezt a szolgálatot, hogy ez az én pályaválasztásomra is kihatott, ezért lettem pedagógus. Igyekszem én is édesanyámhoz hasonló odafigyeléssel dolgozni a gyermekek között. 2012-től dolgozom óvónőként, és közel két éve vagyok a szentendrei evangélikus óvoda munkatársa. Úgy érzem, ez egy olyan munka, amiben könnyedén lehet a hétköznapokat megélni. A gyermekek nagyon jó tükrök tudnak lenni felénk, felnőttek felé. Nagyon sok humor is van a foglalkozásokban. Óvónőként valóban sok szeretetet lehet adni és kapni, innen még egy nehéz nap után is úgy megyek haza, hogy fel vagyok töltődve!

– Az óvodában nemcsak a zenei alkalmak a fontosak, hanem a lelkiség is. Miként építik ezt a hétköznapokban?

– Étkezések előtt és után közösen imádkozunk. Ezenkívül a mindennapjaink részei a csendespercek is. Ilyenkor körbeülünk, elcsendesedünk, imádkozunk. Csütörtökönként Horváth-Hegyi Olivér lelkész úr vezetésével bibliakört tartunk. Ő hozza a tananyagot, mi pedig segítünk neki, hogy játékos, éneklős keretek között tudjanak a gyermekek elmélyülni egy-egy bibliai üzenetben, történetben.

– Mi az a többlet, amelyet egy egyházi óvoda tud csak nyújtani?

– Dolgoztam önkormányzati óvodában, így van viszonyítási alapom. Azt tapasztalom, hogy nálunk el lehet csendesedni, és a gyermekek értékelik és szeretik a vallási alkalmakat is. Felelősségteljesen tudnak imádkozni, nem bohóckodnak közben, érzik, hogy Istennel beszélni komoly és fontos dolog. Felnőttként is megható, amikor látjuk, hogy óvodásaink fogják egymást kezét, látszik az arcukon, hogy elmélyülnek, és úgy mondják közösen a Miatyánkot. Hitem szerint fontos, hogy legyen ilyen megtartóerő, kapaszkodó a gyermekek életében is. Ez tényleg olyan plusz, amit csak egy egyházi óvoda tud nyújtani.

– Óvodapedagógusként nemcsak a gyermekekkel szükséges foglalkozni, hanem a szülőkkel, nagyszülőkkel is együttműködő közösséget célszerű kialakítani…

– A szülőkkel is közösségben vagyunk, úgy gondolom, közvetlen a kapcsolatunk velük is. Nem hiszünk az eltávolító, személytelen kommunikációban, inkább barátságos együttműködésre törekszünk. Ennek egyik módja például az is, hogy tegeződünk a szülőkkel. Az is jó érzés, hogy találkozunk velük a templomban is, az istentiszteleten együtt imádkozunk. Így a szülők egyszerre óvodásaink hozzátartozói, gyülekezeti közösségünk tagjai és barátaink is. Ez nagyon jó érzés!

– Mit jelent önnek a gyülekezethez tartozni?

– Közösséget, barátokat, megtartóerőt. Azt, hogy egy irányba nézve, az Úrra tekintve szemléljük a világot és a környezetünket.

– Melyik a különösen meghatározó bibliai igéje?

– „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b) A hétköznapokban kicsit izgulós, félős vagyok. Ez az ige azonban erőt ad, ezáltal tudom, hogy nem vagyok egyedül, az Isten szeretete felém is kiárad, ő gondoskodik rólam is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2019. június 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.