Olyan, mintha varázslatról beszélnénk... - mondta a megható műsor végén Laborczi Géza, az Oltalom Szeretetszolgálat Rákóczi utcai épületében, az időseknek otthont nyújtó részlegében. Mert most egy egészen kivételes műsor volt az igazi meglepetés.

Az Oltalom Szeretetszolgálat egy másik részlegének legfiatalabb lakói, a Családok Átmeneti Otthonában menedéket kérő anyák és gyermekeik mondták, játszották, mutatták meg elveszett ünnepeiket, vágyaikat, egy-egy pillanatban némelyiküknek sírástól bicsaklott meg a hangja. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a műsor a vágyott való életről szólt, karácsonyi körítéssel.

Ezért is mondhatta Laborczi Géza intézményvezető lelkész, hogy itt észrevétlen varázslat részeseivé váltunk. Tehettünk úgy, mintha nem éreznénk a sokszor kegyetlen, tragikus, iszonyú lecsúszásokhoz vezető valóságot, de egy pillanatra sem feledhettük, hogy itt csupa, a társadalom peremén billegő emberek könnyezik, tapsolják a karácsonyi varázslatot. A helyzet tragikumát mutatja, hogy itt és most a gyerekekről és az édesanyákról, vagyis a főszereplőkről egyetlen fényképet sem mutathatunk. Mert veszélybe kerülnének ismét.