Egyedülálló könyvet tarthattak kezükben az érdeklődők szerdán az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). Olyan ökumenikus prédikációskötetre ugyanis még nem volt példa, melybe hat különböző keresztény felekezet hatvanöt lelkésze írt volna.

A hatvanöt igehirdetés az evangélikus perikóparendet követi, így advent első vasárnapjától haladva olvashatjuk az írásokat, kiegészülve az ünnepi – karácsonyi, vízkereszti, pünkösdi, húsvéti – prédikációkkal is.

A Színek harmóniája bemutatóján a testvéri közeledés jegyében Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és Lukács László piarista szerzetes, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa vett részt. A kerekasztal-beszélgetés vendégei – Kézdi Beáta újságírónak, az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársának a vezetésével – kulisszatitkokat is elárultak, a prédikációra való felkészüléstől az igehirdetés nehézségein át, egészen az igehirdetés utáni visszajelzésekig.

„Egy-egy igehirdetés után lelkigondozásra szorul a lelkész” – mondta ironikusan Steinbach József püspök –, mivel a hívők ma már a kézfogáson és a „Szép volt!”-on kívül nem nagyon beszélnek a prédikáció rájuk gyakorolt hatásáról. A következő hét közepén talán már az igére sem emlékeznek sokan – tette hozzá Gáncs Péter. A lelkészeknek pedig – mint kiderült – hiányzik a visszajelzés. Ugyan a szószékről folyamatosan figyelik a hívők reakcióit, ez mégsem ér fel egy-egy jó szándékú kritikával vagy építő, dicsérő mondattal.

A három meghívott vendég abban is egyetértett, hogy „a kevesebb több”, tehát a prédikáció nem lehet hosszabb tizenöt percnél. Bár a perikóparend csupán az evangélikusokat és a katolikusokat segíti – a református lelkipásztorok szabadon prédikálhatnak –, az újfent közös pont volt, hogy mindannyian vázlatból beszélnek. Mint mondták, a hívő megérzi, ha felolvasott, nem átélt szöveget hallgat, és akkor rögtön be is zár. Gáncs Péter hozzátette, hogy Németországban egy továbbképzésen korábban azt tanították: írja le a prédikációját, de az elkészült szöveget már ne vigye fel a szószékre. Így a gondolati egységek megvannak a lelkész fejében, de lehetősége van váltani, improvizálni is.

A kötet szerkesztője, Szabó Lajos, az EHE rektora elárulta, hogy az igéket ő választotta a lelkészekhez. A most megjelent gyűjteménnyel a cél az lenne, hogy ne csak a lelkipásztorok vagy teológusok vegyék a kezükbe, hanem felekezettől függetlenül azok a hívek is, akik valamiért nem tudnak eljutni a templomba, illetve akik egy-egy írott igehirdetésben is szívesen elmélyülnének. A prédikáció táplálék, célja pedig, hogy általa épüljenek és megmozduljanak a hívek – hangzott el Lukács László professzortól.

Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, a kötet felelős kiadója pedig hangsúlyozta: számára izgalmas tapasztalat lesz, hogy a kötetben mennyire találják meg a mai emberrel a hangot a különböző felekezetű lelkipásztorok.

„Külön öröm számomra, hogy ez a könyv már most, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója előtt megjelent, mutatva azt, hogy ennyi felekezet tud együtt gondolkodni és megjelenni egy kiadványban” – zárta a beszélgetést Gáncs Péter.

Színek harmóniája

Ökumenikus igehirdetés-gyűjtemény

Szerk.: Szabó Lajos

Luther Kiadó
Egységár: 2100 Ft (5% áfával)
308 oldal, 166x237 mm, kartonált, ISBN 978-963-380-062-1, 2015

A színek különleges, de életünk minden pillanatában megtapasztalható harmóniájáról tanúskodik ez az igehirdetés-gyűjtemény. Közös alkotás. Testvéri közeledés. Egymás életére és gondolkodására való odafigyelés. 
A színek harmóniája szavakban is kifejeződhet. Valójában minden igehirdetés egyfajta harmóniát épít fel a saját színvilágával a Szentírás szavaira alapozva. Az igehirdető felkészültsége és hite szakmaiságot és személyességet ad a prédikációnak. A garancia az alkotói folyamatban a Szentlélek Isten munkájában rejlik. Minden prédikáció éppen ezért csoda a maga valóságában. Több prédikáció egymás mellett egy különleges színvilág egyetlen harmónia megszólaltatása érdekében.
Hiszem, hogy a szerkesztői elképzelés és a szerzői megvalósítások mögött egy nagy közös ajándék húzódott meg. Így vált valóra az álom: egy képzeletbeli szószékre alkalomról alkalomra egymás után mentek fel az igehirdetések írói. Ezt a közös munkát Isten Szentlelke egyengette úgy, hogy a különböző felekezetek lelkészeinek számítógépét, csendes szobáját és imádságait ismeretlenül is összekötötte, egy alkotóműhellyé alakította. Nem együtt készültek ugyan, mégis egy év igehirdetéseit írták meg egymás személyes ismerete nélkül ebben a különleges módon összekötött kapcsolatban. Noha fizikailag nem tehették meg a szószék lépcsőin felfelé vagy lefelé a lépéseket, de lelkileg biztosan jártak ott. 
Aki végigolvassa majd a prédikációkat, a sokféleség színes világa mellett ráébredhet az eltérő színek szépen kialakuló harmóniájára is. Egyenként külön készültek ugyan a prédikációk, mégis közös alkotásként fejlődtek könyvvé. A végére tágas, nagy harmóniává nőttek. Abban a reménységben adjuk közre most ezeket a prédikációkat, hogy az olvasó számára lelki táplálékot és hitet erősítő tartalmat jelentenek.
Hat keresztény felekezet hatvanöt lelkésze írta a prédikációkat egy egész egyházi esztendőt átfogó evangélikus igehirdetési alapige- (perikópa-) rend alapján. 
Azok a lelkészek, akik az idei évben adventtől indulva felmennek majd prédikálni vasárnaponként a szószékre, gondolatokat, támpontokat és személyes bátorítást kapnak. Nem csak a saját igehirdetésük alkotói és hallgatói lesznek, hanem részesedhetnek egy másik lelkész aktuális prédikációs világából is. Minden héten egy tág ölelésű, ökumenikus háttérre is alapozhatják a megszólaló üzenetet. 
A digitalizált világban is öröm, ha kézbe vehetünk és hagyományos módon kinyithatunk egy könyvet. Ott lehet a kezünk ügyében. Bármikor leemelhetjük a polcról. Könyvjelzőt tehetünk az épp most kedves és megszólító prédikációhoz. Olvashatjuk hétről hétre. Mellénk szegődhet ez a könyv, és újból ráébredhetünk az olvasható prédikációk értékére.
A különböző színek kiválasztásánál néha hosszú időre van szüksége a művésznek. Egy-egy prédikáció fő gondolatának a megtalálásához van, hogy napok is kellenek. Máskor már szinte azonnal látjuk előre a pompás színeket, és halljuk magunkban a jó gondolatokat, az életerőt sugárzó üzeneteket. A harmónia születhet vívódással, de spontán felfedezéssel egyaránt. Örömöt jelentene, ha ebből a csoda teremtette szépségből és érzésből részesülhetnének a kötet olvasói is. Izgalommal és nyugalommal. Jókedvben és bánatban. Magányban vagy zsibongó környezetben. Ünnepnap és hétköznap egyaránt. Legyen felemelő és gyógyító a színek harmóniája! Bátorító és biztató a közös szószék. Talán képes lesz egy kis szikrává lenni egy-egy prédikáció az életünk közeli és majd a végső, teljes perspektívájában.

Budapest, 2015 adventjén
Szabó Lajos
a kötet szerkesztője