A vihar: az elmúlás tündérmeséje. „A báb nem korosztály, hanem műfaj” – olvasható a Budapest Bábszínház honlapján, és ezt bizonyítja idei évadának első előadása is. Shakespeare A vihar című drámáját kifejezetten felnőtt nézőknek ajánlja a rendező, Szikszai Rémusz. „Mi történhet velem abban a pillanatban, amikor már biztosan tudom, hogy meghalok […]? »Lepereg előttem életem filmje«? Vagy egy másik, furcsa történet jelenik meg az elmémben: egy történet, ahol halálom előtt megnyugtatóan elrendezem a gyermekem jövőjét, megbüntetem azokat, akik ártottak nekem, majd megbocsátok nekik […]. Sikerül-e megváltani önmagát az embernek, legalább a legvégső szorultság perceiben…?” – sorolja a kérdéseket a rendező a darab színlapján (Budapestbabszinhaz.hu).

A vihar Prosperóról, a trónjáról letaszított milánói herceg küzdelméről szól, s arról, hogy visszaszerezze jogos tulajdonát. De valójában ennél jóval többről: Shakespeare utolsó drámája mese és elmélkedés a politikáról. Lelepleződik benne a kisszerűség és az ostobaság, és valódi hatalomnak tűnik a bölcsesség és a morális tartás.

Különleges zenével és lenyűgöző látvánnyal tárul elénk a mű. A szöveget Nádasdy Ádám remek fordításában élvezhetik a nézők. A kitűnő színészi alakítások sora pedig magával ragadja azokat is, akik ritka vendégei a bábszínháznak. Prospero szerepében Fodor Tamás remekel, aki mellett parádés a bábszínészek játéka is. 

Carmina Burana, a színpadi káprázat. A 20. századi német zeneszerző, Carl Orff leghíresebb művének elsöprő erejű kezdőmotívumai közismertek. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Carmina Burana nem oratorikus mű, hanem kimondottan színpadra szánt alkotás. Ez a darab műfaj-meghatározásából is kiderül: világi dalok szólóénekesekre és kórusra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel. Büszkék lehetünk, hogy Budapest lett az a város, ahol ez világszínvonalon, szemet gyönyörködtető látván ­ nyal valósult meg.

Bogányi Tibor karmester számos alkalommal dirigálta már a művet, így lassanként egy szcenizált előadás víziója született meg benne. A három szólista, a Magyar Nemzeti Balett három művésze és a monumentális, százhúsz fős énekkar köré lélegzetelállító látványt álmodtak az alkotók az Erkel Színház színpadára. A komolyzene rajongói, de az Operaházban ritkán megfordulók is élvezhetik az előadást. Külön öröm, hogy a darab koncepcióját Bogányi Tiborral és Könnyű Attila forgatókönyvíróval együtt Zászkaliczky Ágnes festő- és orgonaművész – aki korábban evangélikus templom kántoraként is dolgozott Finnországban – álmodta meg, és ő Bogányi Tibor mellett a produkció művészeti vezetője is. Az előadást bátran ajánljuk nyolcéves kortól.

Caligula helytartója – húsba vágó kérdések. Sötét történelmi időszakban, a romániai kommunista diktatúra idején, az 1970-es évek elején született meg Székely János erdélyi magyar író történelmi drámája. Szász János rendező azt nyilatkozta a Nemzeti Színház magazinjának: „Nem vonatkoztathatunk el attól, hogy milyen közegben született a darab, ugyanakkor semmilyen buta aktualizálásba nem akartam belemenni. Elég egyértelműen és univerzálisan beszél ahhoz a mű, hogy szabadon gondolkodjunk róla. […] Arról beszél, hogy az ember meddig marad tisztességes, ha hatalom adatik neki.

Petronius helytartó azt a parancsot kapta, hogy vigye be a jeruzsálemi szentélybe a császár-isten, Caligula szobrát. Megteheti, mert minden hatalom az ő kezében van, ő mégis hajlandó vitába bocsátkozni Barakiással, a szentély papjával, aki népe kiirtása árán is megakadályozná ezt. Székely János húsba vágó kérdéseket fogalmaz meg, és rendre válaszol is rájuk. A miénk is egy kérdéseket feltáró és azokat meg is válaszoló előadás. Nagyon világosan mutatja Petronius szándékait és azt is, hogy milyen utat jár be, s hogy melyik az egyetlen út. Nem kell rafináltan olvasni a darabot ahhoz, hogy ezt megtaláljuk benne.” (Felfedezés – Szász János rendező; Nemzeti Magazin, VI. évfolyam, 1. szám) Petroniust Trill Zsolt egészen újszerűen, alakjának ironikus oldalát kidomborítva jeleníti meg, ellenpontját, a megingathatatlan főpapot Horváth Lajos Ottó játssza. Az üvegtalajú, a végén rácsos díszlet a hatalmas becsomagolt szoborral a közepén, valamint a modern elemekkel díszített római és a klasszikus zsidó ruházatot idéző jelmezek Vereczkei Rita ötletesen elegáns munkái. A Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán látható előadást tizennégy éves kortól ajánljuk.

A Herner Ferike faterja – generációk tablója. Mi lesz egy év múlva? Mi az élet értelme? Előre meg van írva a létezésünk, vagy van lehetőségünk beleszólni? Ezekről a kérdésekről moralizál lapátjaikra támaszkodva – éleslátással és szikrázó humorral – három közmunkás egy falubéli árokban. Azért dolgoznak, hogy megkapják az állami segélyt. Klasszikus mai életkép valahol Magyarországon. Háy János darabjában három generáció tagjai jelennek meg különböző idősíkokban. Apák és fiaik ugyanazokat a neveket viselik: Krekács Béla, Herda Pityu, Banda Lajos. Vajon ugyanaz a sorsszerűség irányítja őket?

A Pinceszínház tavaly Háy János A Gézagyerek című darabját állította színpadra nagy sikerrel, idén szeptemberben pedig A Herner Ferike faterja című „istendrámáját” mutatta be. A népszerű színésznő, Börcsök Enikő ezzel a produkcióval debütált rendezőként. Az előadást tizennégy éven aluliaknak nem ajánljuk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2018. október 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.