Szinte majdnem természetes, hogy nehéz, vagy lehetetlen szavakba önteni a szociális munka lényegét, fontosságát, súlyát és azt az óriási szükséget, amit teljes mértékben persze sohasem lehet kielégíteni, de óriási erőfeszítéssel meg lehet próbálni a megfelelést. Ezt teszik az Oltalom Szeretetszolgálatnál azok a dolgozók, akik a hajléktalanok ellátásáért feszítik meg az erejüket.

Laborczi Géza lelkész, a szeretetszolgálat intézményvezetője nyilván nem véletlenül hívta segítségül beszédében Bródy Jánost. „A költő és dalszerző Bródy szövege – mondta Laborczi Géza – pontosan azokat a dilemmákat, erőfeszítéseket, küzdelmeket, erőt és akaratot, kitartást és eltökéltséget, sőt a dupla, vagy sokszor akár tripla lelkierőt igénylő helyzeteket mutatja meg, mondja el, ami tökéletesen illik a szociális munka megmutatására. A szociális munkát nem lehet csak a pénzért csinálni. Talán, sőt bizonyosan elcsépelt a kifejezés, hogy ezt csak hivatásként lehet nap mint nap újrakezdeni, de ha kipróbálja valaki, vagy belelát egy kicsit is, főleg abba a munkába, amit a hajléktalanokkal foglalkozók végeznek, akkor pontosan érti, hogy mit is értünk hivatás alatt.”

És valóban hivatásként teszik ezt, hiszen ezen az ünnepségen is köszönthettek öt-tíz éves jubileumot ünneplő dolgozókat, de természetesen vannak tizenöt, vagy még ettől is régebben a pályán lévő szociális munkások is a hajléktalanellátásban Nyíregyházán, az Oltalom Szeretetszolgálatnál.

Egyszóval: van kire büszkének lenni az egyház vezetésének, de ami még fontosabb, van, akire mindig is számíthatnak azok, akik bajban vannak.