A Magyar Távirati Iroda tudósítása:

A család ezért is kezdeményezte egy különálló síremlék állítását, a megvalósítás egy nagy összefogás eredménye  - mondta el az MTI-nek Szokolay Orsolya, a zeneszerző lánya. 

Hozzátette: az Örökség- és Prima díjas képzőművész, V. Majzik Mária, aki honorárium nélkül vállalta a síremlék elkészítését, saját stílusában alkotta meg Szokolay Sándor világát, a rá jellemző szív- és keresztmotívum felhasználásával - részletezte Szokolay Orsolya. 

Az agyagból megformált domborművet süttői kőbe faragták. Az elkészült alkotás, amelynek súlya mintegy 500 kilogramm, egy életfát ábrázol, közepén egy háromszög szimbolizálja a keresztény ember útját a földi létből az örökkévalóságba. A fának 400 levele van, amely a zeneszerző termékeny munkásságára, 400 művére utal. 

„Ennek az embernek szerintem még az álma is muzsika volt” - hangoztatta Jókai Anna kétszeres Kossut-díjas író- és költőnő soproni beszédében. A síremlék avatásán szólt arról is, hogy Szokolay Sándorral hasonló volt a művészetről való felfogása, mindketten igyekeztek életüket is az alkotásaik színvonalára emelni. 

Devich János, a Zeneakadémia rektori tanácsadója szerint Szokolay Sándor zseni volt, aki a békés-tarhosi zenei alapismereteket és a zeneakadémiai évek alatt kimunkált tudását Magyarországon és a nagyvilág jeles hangversenytermeiben és opera színpadjain kamatoztatta. Mindent tudott, mert mindenre kíváncsi volt - emelte ki Sopronban a professzor emeritus.

Fodor Tamás polgármester arról szólt, hogy a zeneszerző 1994-ben új otthonra talált Sopronban, és vitalitása, erkölcsi példamutatása páratlan volt.

Szokolay Sándor 1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. Zenei tanulmányait a Kodály-módszert az elsők között megvalósító békés-tarhosi énekiskolában kezdte, itt is érettségizett. 1950-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. Már akkor eredményesen szerepelt nemzetközi zeneszerzői versenyeken. 1957-ben diplomázott, majd a Magyar Rádió munkatársa, később a Magyar Televízió zenei lektora lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. 1994-ben költözött Sopronba, hogy csak az alkotásra összpontosíthasson. 
    Többek között hét operát, öt balettet, négy meseoperát, hét oratóriumot, kétszáz kórusművet, negyven szólóművet és százhúsz kamaraművet szerzett. Vérnász című operája (1964) világsikert hozott, 20 alkalommal 15 nyelven mutatták be. Szokolay Sándor munkásságát számos elismerés is kísérte: Erkel Ferenc-díj, Kossuth-díj, érdemes művész, kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat két alkalommal vehette át, és megkapta a Corvin-láncot is.

Adámi Mária tudósítása:

A zene világnapján, október 1-jén került sor a soproni evangélikus temetőben a 2013 decemberében elhunyt zeneszerző, Szokolay Sándor síremlékének átadására. A temetőkápolnában tartott megemlékezést követően Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke mondott áldást a sírnál.

Az ünnepségen dr. Fodor Tamás köszöntötte az egybegyűlteket, majd méltatta a Sopron díszpolgára címet elnyert zeneszerző munkásságát. Személyes emlékeket idézett fel beszédében Jókai Anna Kossuth-díjas író. A meghívón is megjelenített szív és kereszt szimbólumokra utalva kiemelte Szokolay Sándornak családja és hazája iránt érzett szeretetét, valamint hitét, amely a szenvedésben is megtartotta őt. Végül Devich János emeritus professzor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori tanácsadója beszélt az elhunyt zenetörténeti jelentőségéről. Az egyes megszólalások között Szokolay-művek csendültek fel a Fidelissima Vegyeskar előadásában, Szilágyi Miklós vezényletével.

Ezt követően a jelenlévők kivonultak a sírhoz, ahol Szemerei János püspök Lk 19,40 alapján hirdette a feltámadás reménységét, majd megáldotta az elkészült sírkövet.

Az emlékmű V. Majzik Mária képzőművész alkotása. Megjeleníti a zeneszerző által fontosnak tartott kereszt és szív szimbólumot, valamint a fa jelképével, és annak négyszáz levelével az elkészült zenedarabokra utal. Kifejezve ezzel Szokolay Sándor életművének legfőbb jellemzőjét: a gyökerekhez ragaszkodó, de felfelé törekvő és növekedő hitet.