Lehet-e egyáltalán hivatás a katonai szolgálat? A hivatás az élet hátgerince – fogalmazza meg találóan Friedrich Nietzsche egyik aforizmája. A hivatás teológiai értelemben azt jelenti, hogy az ember Isten által néven nevezett, kiváltságos teremtmény. Létének, életének erkölcsi értéke van. Aki lelkileg felnőtt, eleget élt, vagy elég jól tanították, az tudja, hogy a hivatás, beleértve a hivatás gyakorlását, a szolgálatot, a teremtett emberi élet része, értelme és minimuma. A sokféle közjóért végzett szolgálat között az egyik legősibb a katonai szolgálat.

Összefér-e a katonáskodás és a kereszténység? A katonaember a hivatásával együtt is lehet hűséges, hitvalló keresztény, amennyiben teljesíti hivatásának, életformájának és keresztényként hitének lelkiismereti követelményeit. Sokan éltek túl csatát, fogságot, kisebb-nagyobb fegyveres konfliktust azért, mert bajtársuk vagy akár ellenfelük keresztény volt, és irgalmassággal, együttérzéssel, szolidaritással ember maradt az embertelenségben.

Milyen a katonai hivatás megbecsülése? Az embernek, házastársnak, szülőnek lenni rangsorban a bűneset óta előkelő helyen áll a védelmezők hivatása. Platón ideális államában a piramis csúcsán a vezetők, az okosság képviselői állnak, rögtön utánuk (mindenki mást megelőzve) az állam védelmezői, a katonák. A katonai szolgálat lényege tehát a kezdetektől fogva a védelmezés, amelyet a magyar honvéd esküje így foglal össze: „Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott honvédek és fegyverek erejével, életem árán is megvédem.”

Az utolsó félmondatot olvasva nyilván eszünkbe jutnak Jézus szavai: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Gondoljuk csak meg, mennyi katonánk adta hazája, népe iránti szeretetének a leghősiesebb jelét, mennyi áldozta fel az életét számunkra ismeretlenül számukra ismeretlenekért!

Lehet-e példaként tekinteni a keresztény katona életére? A civil életben nosztalgiával gondolunk egy régi, szebb, a Teremtő rendje szerint működő világra, amelyben Isten törvénye, jó rendje, akár megértem az adott törvény értelmét, akár nem, mégiscsak törvény, amelynek abszolút tekintélye van. A katonai eskü idézett mondatában rögtön szemet szúr a törvény betartása mint életviteli alapvetés. Jézus a fentebb idézett mondatát így folytatta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”

A katona hatalom alatt álló ember – mondta Jézusnak egy római katonatiszt. Ezt a már idézett honvédeskü így foglalja össze: „Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom.” A katona tehát tudja, hogy mit „kell” és mit „nem szabad” tennie, és ez fokozottan igaz a keresztény katonára.

Katonák lelkészeként elfogódottan, de jó lelkiismerettel vallom: a katona, akár a jó keresztény ember, egész életet élő, szabad ember. Néha azt teszi, amit a feljebbvalója mond, máskor azt, amit tennie kell.

Szeretettel biztatom az Olvasót, igyekezzen az utódait úgy nevelni, hogy tiszteljék katonahőseink emlékét, és becsüljék meg a katonai hivatást, hiszen csak kétféle katona létezik. Az egyik, aki az életét már feláldozta hazája, népe védelmében, a másik pedig az, aki ezt bármikor kész megtenni. Szolgáljon katona- és keresztény hittel és becsülettel.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2018. június 17-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.