Ezek a rendezvények rendszerint nagyon vidám és őszinte találkozók. Ez ezúttal is így volt, annak ellenére, hogy a cím mást sugallt: Az a baj... A panaszkodás nálunk már sajnos népbetegség, s gyakran itt ki is merül a problémákkal való kapcsolatunk. Siránkozunk egy sort, kicsit megkönnyebbülünk, megyünk tovább, de az okot nem szüntetjük meg, a helyzeten nem változtatunk. Vajon van-e kiút mindebből? Miért nem cselekszünk, ha baj van? Illetve mi a baj velünk? Többek közt ezek a kérdések kerültek elő az est során.

A beszélgetés elején a moderátor megkérdezte a lelkészek véleményét arról, hogy valóban panaszkodósak vagyunk-e. Boncz Zoltán elmondta, hogy történelmünk viszontagásgai arra tanítottak minket, hogy nem tudunk változtatni a helyzetünkön. Ő azt szeretné, ha a reménytelenség helyett a megoldást keresnénk és cselekednénk.

Szabó Ferenc ezt annyival egészítette ki, hogy ha már nem tudunk változtatni, akkor legalább lássuk a nehéz helyzetben is a pozitívumokat.

Szijártó Lászlót a manapság egyre inkább elharapódzó rágalmazás zavarja, ami felerősíti az ellentéteket, ő ettől óvná az embereket, Farkas Gergely szerint pedig a panasz gyorsan jön a szánkra, hisz a rosszat könnyebb észrevenni, de az nem mindegy, mi miatt panaszkodunk, hisz a siránkozás leépíti az emberi kapcsolatokat, de egy élettörés, egzisztenciális válság esetén jó, ha kibeszéljük magunkból a problémát és esetleg segítséget kérünk.

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.