A szokásos május végi dátumhoz képest egy hét csúszással, 2016. június 4-én, szombaton délután rendezte a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány a szokásos éves találkozót, melyre hivatalosak voltak mindenekelőtt az egykori mentettek, azaz a „Sztehlo-gyerekek” (ma már szinte mind 80 év körüliek vagy e felettiek), a kuratórium tagjai, a pártoló tagok, önkéntesek, érdeklődők, az alapítvány támogatta fiatalok, és a budaváriak, akik szintén magukénak érzik az eseményt. A budavári találkozás napján szokás szerint kora délután, Farkasréten megkoszorúzzák Sztehlo Gábor sírját.
Annak idején, amikor a rendszeres találkozók igénye felmerült, a lehetőség is megadatott: Koren Emil budavári esperes és felesége tárta szélesre a gyülekezet ajtaját a találkozó előtt, Sztehlo Gábor Naplójának megjelenése is nekik köszönhető. Szintén budavári kapcsolat volt Bozóky Éva lelkész, valamint Stiasny Éva között, aki fiatal lányként volt munkatársa Sztehlo Gábornak. Idén a hazai evangélikus média mellett nemzetközi újságírói érdeklődés is kísérte az összejövetelt: a német Zeit magazin részéről egy fiatal újságíró jött hazánkba, hogy cikkben mutassa be Sztehlo Gábor életét, a Gaudiopolist, és hogy interjút készítsen egykori mentettekkel.
A templom Táncsics Mihály utcai falánál lévő emléktábla megkoszorúzásával kezdődött a program, ahol Füzéky Bálint alapító tag mondott beszédet. Szavait a személyes emlékezés hatotta át: „Sztehlo Gábor egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kitüntetés nevezi őt, amit még életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem az izraeli Jad Vasem elismerése. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt – igaz hittel élte életét, a másokon való segítést.” Majd így folytatta a szónok: „Saját emlékeim közül – 8-10 éves voltam akkor – jó 70 év után csak annyit hadd mondjak: Jó volt vele lenni. Nicsak! Ott jön! De jó...!”
Füzéky Bálint így jellemezte: „Mit vár el tőlem?” – tette fel magának a kérdést Sztehlo Gábor nap mint nap. – Hogyan mutatod meg a magad életével, hogy igenis van Isten, él és uralkodik?” Sztehlo Gábor válasza: 32 otthont hozott létre, és működtetett! „Jézus szeretetét nem lehet megtanulni, ezt csak élni lehet, az ő lelke és ereje által. Ez a szeretet nem kíván dekórumot, elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, szerényen, és áthatja az életet” - zárta Sztehlo-idézettel megemlékezését Füzéky Bálint. A kis közösség az Ó, terjeszd ki, Jézusom oltalmazó szárnyad… kezdetű dalt is elénekelte a koszorúzás zárásaként.
A családias délután mindig rövid bemutatkozással kezdődik, melyet idén is Andrási Andor alapító tag vezetett, aki nem csak a jelenlévő Sztehlo-gyerekeket köszöntötte, hanem a szomorú leltárt is sorolta, hogy kik mentek el a tavalyi találkozó óta.
Két gyermekotthon képviseletében voltak jelen idén gyermekek: a Budakeszi út 48. szám alatti (ez volt a Farkastanya) Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon És Fogyatékosokat Befogadó Otthonból, illetve a Cseppkő utcai gyermekotthonból. Az utóbbi kis küldöttség azért érkezett Szabó Antal nevelőtanár vezetésével, mert az alapítvány pályázatának nyertese lett, és a pénzt hangszervásárlásra fordították. A frissen vásárolt hangszerekkel fejezték ki köszönetüket. Az Örökké tart című dalt adták elő.
A bemutatkozások után Merényi Zsuzsanna, a Sztehlo Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke vette át a szót. Beszámolt az alapítvány 2015-ös tevékenységéről. Elmondta, hogy az ún. GABA-pályázattal elnyert egymillió forintot állami gondozásban élő vagy szociálisan rászoruló gyermekek tehetséggondozására, valamint sport- és egészségvédő programokra fordították. Ahogyan névadójuk, úgy az alapítvány sem tesz megkülönböztetést gyermek és gyermek között, minden rászoruló, nehéz helyzetben lévő gyermek részesülhet a támogatási programokban – mutatott rá az elnök asszony. Ezen támogatási projekt például a Tanulj és nyerj!, valamint a Vendégváró pályázat volt, a kifizetett összegek a tavalyi év során jutottak el a fiatalokhoz. De sor került állami gondozásban felnőtt, fogyatékos fiatalok nyaraltatására, és határon túli gyermekotthonok nyári programjának támogatására is.
Külön öröm volt látni a találkozón – ahogy tavaly is – Fahidi Évát. Sokaknak lehet ismerős a neve, noha sok évtizeden át még csak beszélni sem bírt a vele történtekről. Az idén 91. évét betöltő holokauszt-túlélő személyében olyan kortárs szemtanú volt jelen, aki személyiségével, közvetlenségével, korát meghazudtoló szellemi és fizikai frissességével valamennyiünkre nagy hatást gyakorolt. Elmondta, hogy bár ő maga nem Sztehlo-gyerek, jól ismeri az embermentő lelkész életét, és hosszú évek óta aktív kapcsolatot ápol az alapítvánnyal. Így természetesnek tartja, hogy ilyenkor neki is itt a helye. Fahidi Évát 18 évesen, marhavagonban vitték el Auschwitzba, ahol maga Josef Mengele szelektálta az érkezőket. Szüleitől és kishúgától elszakították, akik a tágabb család 50 tagjával együtt a lágerekben lelték halálukat. Életét annak köszönhette, hogy munkatárborba, egy Buchenwaldhoz tartozó robbanóanyaggyárba vitték dolgozni. Éva 2003-ban tért vissza először, napra pontosan aznap, amikor először a lágerbe lépett. Életéről, emlékeiről Anima rerum – A dolgok lelke címmel írt könyvet.
Mielőtt a kötetlen beszélgetés megkezdődött volna, Andrási Andor még tolmácsolta Sztehlo Gábor fiának, a külföldön élő „Gabsinak” köszöntő szavait, aki idén sajnos nem tudott eljönni Magyarországra, de meleg szeretettel gondolt minden édesapja emléke előtt tisztelgő résztvevőre.