Tab a Balatontól délre, Külső-Somogy északkeleti részén, a Kis-Koppány patak mentén fekvő város. Régóta lakott hely. 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt. A 17. század első évtizedeiből már ismert református gyülekezete, amely a kiskomáromi esperességhez tartozott. A falu a török hódoltság alatt (1660 után) elpusztult, majd a 18. században újraépült. Az új, különböző nemzetiségű lakók nemcsak gyülekezetet, hanem virágzó községet is alapítottak, amely később mezővárossá, járási székhellyé, majd a mai várossá fejlődött.

A letelepülők között – amint Szita László könyvében olvasható – „valójában a szlovákok voltak az elsők 1712-ben, de ugyanezen év végén magyar jobbágyok is kaptak területeket. A németek később kerültek Tolna megyéből szekunder telepesként, az ottani lutheránus hesseni telepítési csoportból Tabra”.

A tabi evangélikus gyülekezet alapítására vonatkozó okmányok nem állnak rendelkezésünkre. A legrégebbi iratok 1840- ben elégtek, ezért nem állapítható meg a gyülekezet keletkezésének pontos ideje sem. Más forrás szerint már 1713-ban találhatók evangélikus vallású telepesek Tabon, akik anyanyelvüket tekintve tótok, németek és közéjük vegyült magyarok voltak.

Óriás léptekkel meg is érkeztünk a címben említett, a képen látható hagyatékhoz, hiszen hitelesebb adatokhoz jutunk abból az 1717-ben kelt „szállólevél”-ből, amelyben Kesellőkőy Maythény György és Mérey Zsigmond földbirtokosok Tab- és Csabapusztáikat adták a letelepülő evangélikus híveknek, hogy a maguk vallása szerint való prédikátorukat is magukkal hozhassák Trencsén és Nyitra vármegyéből. Ez alátámasztja, hogy a tabi evangélikusok ősei tót (szlovák) anyanyelvűek voltak, akik a felső-magyarországi tót (szlovák) községekből települtek erre a vidékre valamilyen okból (valószínűleg vallásüldözés miatt) a 18. század elején. Az egyháztörténészek is 1717-re teszik a gyülekezet keletkezésének évét.

Első lelki vezetőire több forrás utal. Payr Sándor a győri esperesség 1725. évi névtárából idézve Velits Péter mellett – aki a tótok papja volt – Schiegler Józsefet említi, aki a németek papja lehetett („Tabiensis, in comitatu Somogyiensi, Past. Petrus Velics. Joseph. Schiegler”). Velits Péter korábban dabronyi tanító (1706), majd oroszlányi lelkész (1711) volt, akit 1718-ban hívtak meg lelkészüknek a tabi tótok, s aki 1730-ban bekövetkezett haláláig működött Tabon.

Az említett „szállólevél” megtekinthető eredeti és másolat formájában is. Az egyiket a Somogy Megyei Levéltár őrzi, míg a másik a tabi egyházközség levéltárában található. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.