A táborépítés és zászlófelvonás után többen fogadalmat tettek Angyal József parancsnok vezetésével. Játékkal, kuruc–labanc bajvívással, íj- és nyílkészítéssel felidéztük Rákóczi korát, kirándultunk, és esténként a tábortűz körül gyűltünk össze. A nyomkeresés és a számháború felért egy bátorságpróbával, az asszonyok pedig bográcsos ételekkel készültek.

Vendégünk volt Szőnyi Attila történész, aki Rákóczi korának üzenetét adta át szóban és dalban. Kezünkbe vehettük egykori, eredeti pénzérméjét, láttunk fokost és karabélyt, és átélhettük a kor világát, melynek jelmondata volt: „Istennel a hazáért és a szabadságért!”

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik tagja interaktív előadást is tartott, valamint próbáztunk elsősegélyből (kötözés, nyomópontok) és ügyességböl (mocsárjárás, kúszás, méta).

Az egymásra utaltság összekovácsolta a csapatot. A mindennapi lelki gondolatok pedig Isten formáló munkájáról szóltak: olyanok vagyunk a kezében, mint az agyag. Vajon mennyire engedjük, hogy alakítson rajtunk? Mennyire akarunk neki tetsző életet élni? Isten úgy nyúl hozzánk, mint szerető mennyei Atya. Ebből a kapcsolatból táplálkozik az Isten, haza, embertárs iránti szeretet és tisztelet.

Tábori dalunk erőt adott: „Daltól hangos erdõ, mezõ, berek, / Merre járunk mi, cserkészek. / Dalol a szív, muzsikál a lélek, / Vele dalol a természet. / Aki dalol, sose fárad el, / Aki felnéz, sose csügged el. / Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja, / Õ ad erőt a nagy harcra.”

Jó munkát! Légy résen!

Köszönjük Péteri Község Önkormányzata és az Alapítvány a Péteri Evangélikus Egyházközségért támogatását, továbbá köszönet Kovács Róbertnek a helyért!