„Egy ideig remélem, nem kell jönnünk püspökiktatásra Kijevbe…” – szól hátra a kicsit szűkre méretezett Skodában útitársad, Stefan Cosoroabă, aki több funkciója közül a Romániai Evangélikus Egyház intézményi együttműködésért felelőseként van jelen. Jobbodon Jerzy Samiec püspök Lengyelországból, mellette kitekert pózban Kondor Péter. A Déli Egyházkerület püspökén az ismerkedéssel, egyeztetésekkel zsúfolt hosszúra nyúlt éjszakáknak, az utazás stresszének nyoma sincs, a kényelmetlen helyzetben még viccelni is van kedve. A reptérre tartasz, ahol még lesz időtök enni valamit, hiszen az állófogadás ételeihez a helyi gyülekezet – főként idősebb – tagjai nem engednek közel. Pedig nincsenek sokan, jó ötvenen, ha lehetnek, ami annál inkább meglep, mert az új ukrán püspök beiktatásának különleges jelentősége van. Raphael Quandt-tal, a Bajorországi Evangélikus Egyház (ELKB) ökumenéért és közép-kelet-európai kapcsolatokért felelős egyháztanácsosával vállvetve sikerül egy rozskenyérszeletre szert tenned sajttal. „A lukas fele jutott” – teszi hozzá és mosolyog, ahogy többnyire is teszi. 

Quandt úr persze nem csupán természeténél fogva mosolygós, most minden oka megvan rá, hiszen néhány hosszúnak tűnő év után esély látszik a kapcsolatok javulására. Az Ukrajnai Német Evangélikus Egyházzal a bajor egyház 2016-ban függesztette fel a kapcsolatokat. Az ok nem a súlyos közelmúlttal terhelt ország politikai válsága, annál sokkal prózaibb: a korábbi bajor támogatások elszámolásának elégtelensége, a pénzek feltételezett saját célra történő felhasználása, valamint a tárgyalások megtagadása Serge Maschewski püspök részéről. (Az ügyben érintett püspök Odesszába távozott, pár gyülekezetet „kiszakítva” kétszáz fővel csökkentve az ukrajnai német evangélikusok amúgy sem túlzottan magas, összesen ezer lelket számláló közösségét. Az ukrán állam azonban még elismeri az egyház vezetőjének, ezért kiemelt fontosságú az új püspök beiktatása. Emiatt hangsúlyos az a dokumentum is, amelyet a nemzetközi résztvevők aláírnak, benne támogatásukról biztosítva Schwarz-ot.)

Egyelőre tehát a „nyolcszázak” új püspöke Pawlo Schwarz, aki reménység szerint újra tudja egyesíteni az ukrajnai német evangélikus közösséget és akiben nemcsak a helyiek, de a nemzetközi lutheránus világ is megbízik. A bajor egyháztól kezdve magán a Lutheránus Világszövetségen át a GEKE-ig (Eutópai Protestáns Egyházak Közössége), grúzok, kirgizek, szlovákok, oroszok, magyarok... Az LVSZ-t a szövetség európai biztosa Ireneusz Lukas, míg utóbbit Mario Fischer képviseli az ünnepi eseményen.

A kis helyi közösség amúgy nyugodt és kedves, kiváltképp Kátya; Schwarz püspök mellett ő végzi most az angol-ukrán tolmácsolás sokszor megterhelő szolgálatát. Folyamatosan beszélnie kell reggeltől késő estig és teszi mindezt szerényen, kedvesen, fáradhatatlanul. Éppoly fáradhatatlannak és energikusnak tűnik Alexander Gross is, két kisebb közösség – Petrodolinske és Nowograd-Kievka – lelkésze, zsinati elnök, aki az istentisztelet szervezése mellett a múltról és a jelenlegi helyzetről is prezentációt tart és akinek az ELKB-vel való újbóli kapcsolatfelvétel is részben köszönhető.

Úgy tűnik, kedvesek és nyugodtak azok is, akikkel sétáitok és kávézások közben a városban találkozol. A kijevi GUM Áruházban minden van, mi szem-szájnak ingere, komoly árleszállításokkal. Na persze, Чорна п `ятниця (Black Friday - Fekete péntek) - valódi vásárlóval viszont alig találkozol.

Eltemetettnek hitt szavak, mondattöredékek, az egykor sulykolt és zsigerből elutasítani vágyott, ám valamilyen szinten elsajátított orosz nyelvtan részleteiről töredezik le a feledés burka, egyre kevésbé érzed idegenül magad. Mégis – mivel figyelted az öt évvel ezelőtti kijevi eseményeket, olvastad a mindennapos beszámolókat a Maidanon történtekről – nehezen tudod elnyomni magadban a borzongást arra gondolva, hogy a térkövek, melyeken taposol, egészen pontosan ugyanazok, amelyekből nemrég barikádok épültek és szükség esetén a Molotov-koktélok mellett fegyverként is funkcionáltak. Sétálsz a térbe torkolló utcán és döbbenten nézed a fákra cellux szalaggal rögzített fotókat, a gondosan odahelyezett mécseseket, virágokat, a szívszaggató fájdalom sosem szűnő jeleit, ahogyan az itt maradtak, feleségek, anyák, a város gyászolja még mindig azt a száz polgári áldozatot, tüntetőt és tizenhárom rendőrt, akiket 2014. február 20-án máig nem azonosított gyilkosok lőnek agyon.

Felmész a hotelszobába, émelyegve a borscstól és a tormapálinkától. Videókat nézel a telefonodon a korabeli eseményekről, szeretnéd érteni, érezni ennek a távolinak tűnő, mégis valahol ismerős népnek a „közös tudatát”, közben rájössz, hogy a végzetes lövések egy részét pont a Hotel Ukraine-ból adták le. Rálátsz a Maidanra és persze, hogy kiszámolod: a te szobád ablaka lehet-e az, amelyet az egyik hírcsatorna anyagában látsz - balról az ötödik sor, fentről a második…

Itt kell nagyhatalmak ellentétes érdekeitől befolyásolva, mégis függetlenségre törekedve, belső politikai, etnikai feszültségek és gazdasági nehézségek közepette egy kis közösségnek talpra állnia. Egy olyan közösség megmaradt tagjainak kell sokadjára „újjászületnie”, akiknek ősei a 18-19. század fordulóján érkeznek telepesként az országba - főként Wittenberg és Pfalz környékéről - és amely közösség a kommunizmus ideje alatt már csaknem elpusztul. Egy olyan diaszpórának, amelynek lelkészei közül sokan már a sztálini terror áldozataivá válnak, melynek nagy részét Szibériába deportálják, hogy csak a gorbacsovi „Glasznoszty”-tól kezdődően és a Szovjetunió összeomlása után kezdhessen újraszerveződni, létezni.

Az erőszak talán már a múlté – bár érkezésed napján is tüntetnek a Nemzeti Bank előtt. Remélhetőleg a helyi evangélikusok is erősödni tudnak, a viszonyok nemzetközi értelemben is rendeződnek, Isten munkája pedig halad előre és a sok elmondott áldás valósággá válik Ukrajnában.

A Szent Katalin templomban tartott beiktatási istentiszteleten egy biztos: a második ének alatt már eszedbe sem jut, hogy hol vagy, otthon érzed magad, békesség és ünnepélyes öröm vesz körül.

Egy ideig remélem, nem kell püspökiktatásra jönnünk Kijevbe, és Pawlo Schwarz eredményesen végezheti azt a nagy munkát, amellyel megbízatott. 

Hazaérkezés után olvasod a hírt: „Egy Kijev megyei képviselő autójára nyitottak tüzet ismeretlen fegyveresek vasárnap este az ukrán főváros központjában, a képviselő hároméves kisfiának halálát okozva.”