Váróterem. Vagy mikor a szülő gyermekéért megy az iskolába, akkor szintén a kijelölt helyen lehet várakozni.

Aztán van olyan tábla is, amely épp az ellenkezőjét közli. Várakozni tilos. Megállni tilos. Ezek általában közlekedési tiltó táblák. Arra adnak utasítást, hogy csak messzebb lehet csak megállni, így a várakozás is tovább tart.

Aztán van olyan hely is, ahol azért nem szabad várakozni, mert ott veszélyes, vagy útban vagy. Ezeket a területeket sárga csíkokkal festik fel. Épp arra nyílik az ajtó, melyen esetleg szeretnél belépni.

Ajtó előtt várakozni tehát sehogy sem jó. Egyrészt nem tudni, hogy pontosan mi van mögötte, másrészt az ember kirekesztetten érzi magát, mert nem vehet részt a benti eseményeken.

A 2020-as évben ezek az ajtók újabb információkkal bővültek. Mára megtanultuk: belépni csak maszkban lehet. Van olyan hely is, ahol egyszerre csak egy-két ügyfél tartózkodhat. Az áruházak pénztárainál pedig másfél métereként várakozó sávokat festettek fel  a védőtávolságok könnyebb megtartásáért.

Van, aki ezt türelemmel viseli és van, aki amúgy is türelmetlen. Én például nagyon nem szeretek várakozni, hiszen az idő az egyik legnagyobb és pótolhatatlan kincsünk. Éppen ezért nagyon nem szeretem azt se, ha valaki megbízhatatlan és nem érkezik pontosan a megbeszélt időpontra. Elrabolja az időt, mint Michael Ende Momo című könyvében az idő, fekete, keménykalapos urai.

Idén adventben másodszor éljük át a vírus miatti kényszerű szobafogság és a bizonytalan várakozás idejét. A tavaszi hullám után őszre megérkezett a tűpontosan megjósolt második, és most ismét kétségek és félelmek között gyötrődünk.

Elkapjuk-e a fertőzést? Milyen újabb korlátozás-ok lépnek életbe? Mekkora kárt okoz ez a gazdaságban és mekkorát a lelkekben? Mikorra érkezik meg a védőoltás, és meddig kell aztán rá várakozni? Meddig tart még ez a járvány, és mikor lesz vége? Ezek a kérdések és maga a várakozás kiszolgáltatottá és elveszetté teszi a kétségeskedő embert. Pontosan olyan ez, mint mikor az orvosi rendelő várójában a vizsgálatra várakozik a beteg ember. Pozitív vagy negaítv lesz az eredmény?

Akin már végeztek COVID-19-es tesztet, az pontosan tudja, milyen érzés az eredményre várakozni. Sajnos sok minden megváltozhat a pozitív eredmény ismeretében, de aki bízik a gyógyulás és a szabadulás reményében, az nem esik kétségbe.

Amint az az özvegyasszony sem esett kétségbe, akit valamilyen sérelem ért és a bíróhoz ment segítségért. „Szolgáltass nekem igazságot!"A hamis bíró ennek nem akart eleget tenni, ma is vannak ilyenek, de az özvegyasszony kitartó kérése okán mégis eljárt ügyében.

Biztos mindenkinek volt ehhez hasonló esete, mikor csak a kitartó kérése, rámenős viselkedése segített ügye megoldásában. Van azonban nekünk is egy Urunk, aki korántsem hamis bíró vagy államügyész. Nem érdekből bírál és a megvesztegetés se ismerős számára. Bármikor fordulhatsz hozzá, ajtaja nincs zárva, maszk nélkül is beléphetsz, időpontot sem kell foglalni és nincs várólista, sem vizitdíj.

Ő az az Úr, aki Fiát küldte hozzánk, hogy Ő váltságot és örök életet hozzon. Advent van. Advent a közhiedelem szerint a várakozás ideje. Arról szól sokak számára, hogy bevásároljanak karácsonyra, a gyerekek pedig napról napra kinyissák a kalendárium ablakait és édességeket keressenek. 

Azonban nem ez a lényeg. Amint az advent szó sem a várakozásról szól, nem a várakozást jelenti. A szó valós jelentése az eljövendő Úrról szól. Ráadásul rá várni felesleges, ha úgy tetszik időpazarlás, hiszen már megérkezett. „Itt van Isten köztünk” (EÉ 280) 2000 éve, és azt ünnepeljük, hogy közénk született.

Tehát adventben már nem kell várakoznunk, hanem a közénk érkezett és köztünk szállást vett Krisztust üdvözöljük, születésének ünnepére készülünk. Közöttünk van, nem kell rá várni, be lehet hozzá állni. Erre buzdít Evangélikus Énekeskönyvünk másik éneke: „Jer tárjunk ajtót még ma mind!”(EÉ 137). S, ha már nyitva áll az ajtó akkor lépjünk be: „Jöjj be, ó miért állasz ott kint…?” (EÉ 139)

Isten fantasztikus kegyelme és nagyvonalú szeretete az, hogy nem érdemeinket nézi, hanem szükségünket, mely idén adventben talán nagyobb, hiszen zárt ajtók előtt kell várakoznunk, számos korlátozás keseríti életünket, és az egymással történő természetes találkozás is túl távolinak tűnik az ünnepekig. Éppen ezért ne csak a karácsonyi várakozás, az adventi kalendárium és koszorúk hangulata, hanem az Úr biztos megérkezte bátorítson bennünket! Pál így írja: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Adventus Domini, azaz az Úr eljövetele, mely nem más, mint az advent igazi jelentése. Ez pedig azt is üzeni, ne várakozz rá, hiszen itt van közöttünk, megérkezett az emberek szívébe. Ennek pedig még akkor is lehet örülni, ha házaink és talán templomaink ajtajai most zárva vannak, szívünk azonban mégis nyitva és telve lehet a jó hírrel: Krisztus megérkezett! Ámen.