– Ránk fér egy kis lelkészi biztatás. Annak is, aki a nyári pihenés után nehezen áll vissza a munkába – de annak is, aki végigdolgozta a nyarat, és az ősz újabb feladatok elé állítja.

– Az ember sok mindenbe belevág ilyenkor. Azt hiszem, van ennek a napnak jelkép értéke is. Ha saját életemre gondolok, már a pályám kezdetekor nagyon fontos eleme volt, hogy ha lehet, az életem úgy rendeződjön, hogy mindig szeptemberben kezdődjenek el az új dolgok. A tanévnek ez az éves ritmusa olyan élményeket adhat, melyek egész életünkre jellemzőek és kihatnak. Újrakezdünk valamit, előtte pedig befejeztünk valamit, s ez megmutatja azt is, hogy velünk mi történik. Hiszen Isten is befejez dolgokat az életünkben a bűnbocsánattal, és elkezd az áldással.

Nagyon fontosnak tartom a tanulás élményét, ami ezeknek a szeptember elejei napoknak a meghatározója. A tanulás az egész életünk elkerülhetetlen eleme. Kerülöm azt a szót, hogy kötelessége, inkább valamiféle belső indíttatás arra, hogy új dolgokat ismerjünk föl, és próbáljunk azokhoz igazodni. Isten tanít minket. Ez nem is egyszerűen „csak” az életünk egészére érvényes, hanem még az örökkévalóságra is. Nagyon izgalmas az az élet, amely úgy tud saját magára tekinteni, hogy még a legutolsó pillanatában is kezdődik valami új. Az örökkévalóság hihetetlen tárháza éppen majd az életünk végétől tárul ki. A kereszténység egésze afféle jó ízű, jó tartalmú tanulás. Mindezeknek a jelképszerűségét óhatatlanul átéli az ember az iskolaév kezdetén.

– Ha képesek vagyunk arra, hogy meglássuk: Isten ajándékot, áldást ad nekünk ezekkel az új kezdetekkel, még nagy fogadkozásokat sem kell tennünk, mint január 1-jén. Hogyan legyünk tudatosak ezen a téren, hogy fel is ismerjük, meg is lássuk, és élni is tudjunk ezekkel a lehetőségekkel és ne fásuljunk el néhány hét lendületes munka, tanulás után?

– Ez nagyon nehéz kérdés! Van az újrakezdésnek szépsége. Mindig őrzöm az emlékezetemben az élményt, amely talán a legeslegelső iskolai élményeim közé tartozik: az új füzetnek, a tankönyveknek, a ceruzának az illatát. Az ember kinyit egy könyvet, és annak van valami sajátos varázsa. Ezek a gyerekkori emlékek nyilván mindannyiunkban ott vannak. Az új kezdések lehetősége, hogy kinyithatunk egy új könyvet, és most már nem csak könyvről beszélünk, hanem arról, hogy az életben is lehetnek új fejezetek: ezek Isten ajándékai.

Isten mindig újat kezd velünk. Egészen meghökkentő az evangéliumi üzenetben, hogy milyen életekből kezd el Isten egészen új sorsokat nyitni. Azt hiszem, ez mindegyikünknek az életére érvényes. Megható, hogy Isten hogyan nyit velünk új éveket, új sors-szakaszokat, és remélem, ez önmagában is elegendő erőt ad ahhoz, hogy az ember jó cselekvővé is legyen.

– Iskolalelkészként kezdi ezt a tanévet. Korábban hitoktatóként már szolgált itt, a Deák téren. Önnek mit ad Isten ezen a tanévkezdésen, milyen tervekkel indul el a szolgálatba?

– A 2016-17-es tanév kiemelten fontos a Deák téri Evangélikus Gimnázium életében. Ez ugyanis a rendszerváltás utáni újraindulást követő 25. tanév. Nyilván, ez a negyedszázados évforduló, ez a nagy ünnep „átjárja” majd a tanévünket. Továbbá a 2017-es, reformációi emlékév közeledése is hatással lesz a programjainkra. Ezekkel együtt, ahogyan évek óta, úgy idén is közvetlen feladataink közé tartozik a hitoktatás magas színvonalon történő ellátása. Nagyon komolyan, példaszerűen szeretnénk ezen a téren a diákokkal együtt elvégezni a ránk váró feladatokat, hogy ne csak az egyes tudományágak terén legyen kiemelkedő az oktatás az intézményben, hanem a hitoktatásban is. A konkrét programokat pedig most kezdjük kialakítani.