Az első napon ezekről beszélgettek a gyerekek, majd a Digitális Jóléti Pont élménybuszát fogadták, ezt követően pedig a Csaba Park kolbászműhelye várt a gyerekekre. Másnap többek közt olyan kérdésekre kaptak választ a táborozók, hogy milyen lehetett az élet egy főúri kastélyban. Hol éltek a grófok, grófnők? Mi volt a feladatuk a cselédeknek? Milyen tárgyak között éltek?

„A gyulai Almásy-kastély falai egyszerre vittek vissza a múltba és hozták el a jövőt: a régi tárgyak, ruhák, a köréjük szőtt mese felidézte az elmúlt századokat. A pincétől a padlásig, illetve toronyig minden zugot megismertünk, és még az a kérdés is megfogalmazódott, hogy vajon hogy lehet valaki tárlatvezető. Minden tekintetben tartalmas, hasznos volt az ott eltöltött idő. A gyulai várat is bevettük, lépcsőit megmásztuk, termeit bejártuk. Történelmi túránk végén a lépésszámláló 12 ezret mutatott” – árulta el Futakiné Debreczeni Ilona táborvezető.

Harmadnap Bodrogközy Rita zenés műsorára mozgatták meg magukat a résztvevők. Ráadásul senki sem távozott üres kézzel, mindenki kapott valami apróságot, ajándékot.

„Délután Köveskúti Péter, a Szeberényi Gusztáv Adolf evangélikus gimnázium intézményvezetője az evangélikus nagytemplom történetével ismertetett meg minket, majd ismét magasra törtünk: megcsodáltuk és kipróbáltuk Magyarország legnagyobb evangélikus orgonáját, mely 2993 sípos. A gimnázium ifjúsági centruma a Magtár nevet viseli. A templom közelében álló, valaha a gabona tárolására szolgáló épület emeletén a táborozók remekül érezték magukat” – részletezte Balogh Lászlóné, a tábor másik vezetője.

Csütörtökön a Dobozi Polgármesteri Hivatal segítségével a táborozók eljutottak Szarvasra.

„Az arborétumban bár nem fedeztük fel az ott található 1600 fa mindegyikét, de jó néhány nevére rácsodálkoztunk, és megértettük, mit jelent az arborétum szó. A Mini Magyarország pedig egyszerre makett és mesevilág, kaland és labirintus; múlt és jelen. Ezen a napon vízre is szálltunk: a 83 éves, Boglár nevű motoros sétahajóval a Holt-Körösön szeltük a habokat. Pénteken Kovácsné Szász Veronika látott minket vendégül. Örülnék, ha a falusi gyerekeknek természetes lenne az állatok közelsége!” – mondta.

A gyerekek itt nemcsak nézelődhettek, hanem barátkozhattak is az állatokkal, kipróbálták, milyen kecskét fejni, majd megfigyelték a sajtkészítés menetét. A végeredmény mindenkinek ínyére volt – ­tette hozzá Futakiné Debreczeni Ilona.