Tavaly a szó szoros értelmében kézzelfogható ajándéka is volt az együttműködésnek: a reformáció indulásának ötszázadik évfordulója alkalmából a finn testvérek hatszáz pár, a gyülekezeti tagok által készített zoknival lepték meg a dunántúli diakóniai intézmények lakóit.

A június 7–11. között zajlott finnországi látogatás végül sokkal többet adott a tizenkét magyar résztvevő számára, mint az egyházi partneri viszony erősítését: élményekkel teli, testi-lelki feltöltődést csodálatos természeti környezetben.

A Budapestről csütörtökön hajnalban induló csapatot Helsinkiben Pekka Huokuna egyháztanácsos várta és látta vendégül a finn evangélikus egyház országos irodájában. Az út szervezésében és a tolmácsolásban Baranyay Csaba kőszegi lelkész volt a magyar csoport segítségére.

Az épülettel és az ott folyó munkával való ismerkedés után még egy rövid városnézésre is jutott idő, majd a vendégek vonattal indultak tovább Mikkelibe. Este ugyanis a hatvanadik születésnapját ünneplő Seppo Häkkinen püspök otthonába voltak hivatalosak ünnepi vacsorára.

Pénteken az egyházkerület székházában Merja Vuorikarinak, a püspöki hivatal teológiai referensének áhítatával kezdődött a nap. Ezután Seppo Häkkinen püspök tartott beszámolót az aktuális kihívásokról és célokról, majd a magyar csoport tagjai megismerkedhettek a jelen lévő munkatársakkal és a házban folyó munkával. Ebéd után a Kelet-finnországi Kormányhivatalba látogattak, ahol Sirkka Jakonen, a hivatal vezetője fogadta őket. Délután szabad idő is akadt, amelyet például az evangélikus templom megtekintésével lehetett eltölteni, mielőtt kezdetét vette a mikkeli kerület területét átölelő kirándulás.

A házigazdák szándéka az volt, hogy vendégeiknek megmutassanak valamit a gyülekezetek életéből és az őket körülvevő természeti kincsekből is. Az útvonal ugyanis végig Finnország legnagyobb tavának, az egyházkerület közepén elhelyezkedő Saimaa-tónak a partján futott. A püspöki hivatal munkatársai közül négyen – Ulla-Maija Harju diakóniai referens, Ari Tähkäpää ifjúsági referens, Timo Rosqvist külügyi referens és Merja Vuorikari – kísérték és szállították a magyar vendégeket. Ez jó lehetőséget adott útközben is a beszélgetésre, egymás egyházának megismerésére.

Elsőként a puumalai gyülekezet vendégszeretetét élvezhette a magyar delegáció. Helena Castren lelkésznő és munkatársai a közösség nyári táborhelyén, Särkirantában finom vacsorával és befűtött szaunával fogadták a látogatókat, a tó tizenhat fokos vize pedig a felfrissülésről is gondoskodott. Szombaton reggel a puumalai fatemplomban Helena Castren tartott áhítatot a csapatnak, majd ismertette a gyülekezet történetét.

Az útitervben ezután a kerület legnagyobb kiterjedésű egyházközsége, az öt társult részből álló savonlinnai következett. Savonlinna városában, a gyülekezeti házban az úgynevezett „önkéntes szakácsok” által készített ebéd várta az utazókat. Az ételeknél is nagyobb élményt jelentett viszont a készítőikkel való találkozás.

A különleges feladatot ellátó csoport tizenkét idős férfiból áll, akik többnyire özvegyek. A közösség tagjainak átlagéletkora hetvenhárom év. Az egyik szakács végzettségű gyülekezeti tagnak jutott eszébe: milyen jó és hasznos lenne a házastársuk elvesztése után magukra maradt társai számára tanfolyamot szervezni, amelyen elsajátíthatják a főzés alapvető műveleteit. Az egyszerű lépésektől mára eljutottak oda, hogy komplett menüsort tudnak feltálalni különböző gyülekezeti rendezvényeken. A férfikörszerű kezdeményezés annyira jól működik, hogy már egy másik gyülekezetben is tervbe vették hasonló kurzus indítását.

Az étkezés után Sammeli Juntunen igazgató lelkész mutatta be a társult egyházközség történetét és jelenét, Mari Kulmala, a diakóniai munkacsoport vezetője pedig saját tevékenységéről adott tájékoztatást.

Délután a csapat tagjai gőzhajóra szálltak, és körtúrát tettek a Saimaa-tavon, megcsodálva közben Olavinlinna várát is, majd útra keltek a savonlinnai gyülekezet egy másik részébe, Kerimäkibe, ahol csendes tóparti szállás és füstös szauna várt rájuk.

Vasárnap a világ legnagyobb fatemplomának tartott, százhetven éves kerimäki templomban tartott ünnepségen vett részt a delegáció. Az istentiszteleten Seppo Häkkinen hirdette Isten igéjét, díszes püspöki viseletben. Az ebédet követő összejövetelen Szemerei János püspök adta át a magyar evangélikusok köszöntését, majd a jubileumra készült, a fatemplom építésének történetét feldolgozó operából hallhattak a jelenlévők néhány részletet.

Az ünnepi alkalmat különleges esemény zárta: „a nyár békéjének” kihirdetése, amely sajátosan finn hagyomány. Az a lényege, hogy emlékeztetik az embereket: a pihenés ideje, a vakáció alatt nem érdemes időt és energiát veszekedésre, egymással való harcra vesztegetni, hanem inkább nyugalomban kell tölteni. Eredetileg a karácsonyi időszakhoz kötődött a szokás, de mára már teret nyert a tanítási szünet, a nyári hónapok idején is.

Ennek jegyében a vasárnap délutánt a csapat Punkaharjuban, a Lusto Erdei Múzeumban töltötte, ahol többek között a finn erdőgazdálkodás, faipar és kátránygyártás történetével ismerkedtek a magyar vendégek. A csoport férfi tagjai örömmel próbálták ki a munkagép-szimulátort, illetve egy valódi erdészeti gépet. A szállásra visszafelé utazva pedig mindenkinek módja nyílt megcsodálni az egyedülálló látványt: az út mindkét oldalát erdő helyett víz övezi. A punkaharjui autóút ugyanis a tó vizébe beékelt földnyelven vezet végig.

A jó hangulatban töltött búcsúestén az is kiderült, hogy a finn palacsinta ugyanúgy készül, és pont ugyanolyan finom, mint a magyar. Ismét lehetőség nyílt a füstös szauna igénybevételére is, hogy mindenki testben és lélekben megerősödve indulhasson másnap hazafelé.

Ám hétfőn, elutazás előtt még két másik gyülekezet életébe is bepillantást nyerhettek a magyar delegáció tagjai. Lappeenranta területén a modern sammonlahti templomot tekintették meg, ahol Juha Eklund lelkész ebéddel várta őket. A letisztult formájú, kör alakú templom egy bevásárlónegyed közepére épült. Belső terét úgy alakították ki, hogy az apszis faláról egy vezetéken keresztül folyamatosan víz csörgedezik. Ez az élet vizét szimbolizálja, amely az oltár felől kifelé folyik, a város felé, hogy megújítsa a körülötte élők életét – mondta el a lelkész.

Hamina városában Mari Höfernek, a gyülekezet diakóniai felelősének vezetésével a Kamu! (magyarul körülbelül haver, barát) nevet viselő étteremben végzett munkával ismerkedhettek meg. A városi erődrendszer mélyén rejlő kazamatában üzemeltetett vendéglátóipari egység testi, illetve szellemi fogyatékossággal élő alkalmazottakat foglalkoztat. Az általuk készített kávé és sütemény elfogyasztása után élményekkel gazdagodva indult a magyar csapat a helsinki repülőtérre.

Az utazás egyúttal a partnerkapcsolat elmúlt négy évének kiértékelésére is szolgált. Szemerei János és Seppo Häkkinen püspökök, illetve Mészáros Tamás kerületi felügyelő közös megbeszélésükön megállapították: ezt az együttműködést érdemes a jövőben is folytatni, mivel sokat tanulhatunk egymás tapasztalataiból.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2018. július 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.