Csermely Péter

Az új év első gyülekezeti riportja 2020 árnyékában készült: az internet segítségével ültünk össze beszélgetésre a Budapest XIII. kerületében, Angyalföldön szolgáló fiatal lelkész házaspárral és a gyülekezet felügyelőjével. A Sándy Gyula tervei alapján 1938-ra felépült templom egymásra figyelő evangélikusok lelki otthona. Mindennapjaikat a közösségükről szívvel-lélekkel szólva, egymásra rezonálva mutatta be a tizedik éve itt szolgáló Grendorf Péter és Grendorf-Balogh Melinda, illetve Csermely Péter felügyelő.

Amit tévesen hiszünk a hitről. Nem azért hiszünk, mert „mégiscsak kell valamiben hinni”. Nem azért, mert „mégiscsak jobb a templomban ülni, mint a kocsmában”. Nem is azért, mert „nem árt a gyermekemnek a vallás: legalább engedelmességet tanul a szülei iránt”. A hit nem feladat. A hitnek nincsen haszna, és nincsen célja. Nem azért hiszünk, hogy ezért jutalomban részesüljünk. A hit nem csereüzlet: „Én hiszek benned, Uram, te meg cserébe elintézed, hogy én üdvözüljek.”

Mit ne tegyünk a járvány után? Amikor ezeket a sorokat írom (2020 májusának végén), lecsengőben van már a koronavírusjárvány. Kezdődik az élet megint.

Alapos okok, amiért kitagadtuk a megrendülés fogalmát korunk szótárából. Hadd kezdjem az írásomat egy kérdéssel. Mikor érezte magát a kedves Olvasó a legutoljára megrendülve? A valószínű válasz vagy halállal/temetéssel kapcsolatos („mély megrendüléssel tudatjuk, hogy…”), vagy a járványnak valamilyen következménye volt. Nem szeretünk megrendülni manapság.

Csermely Péter Széchenyi-díjas hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja február 11-én tartotta székfoglaló beszédét az MTA dísztermében. A Semmelweis Egyetem professzora nem mellesleg az angyalföldi evangélikus gyülekezet felügyelője és az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás lelkészképzésének másodéves, esti tagozatos hallgatója. Ez utóbbit akadémiai székfoglaló beszédében sem rejtette véka alá.

Mi minden nem azonos a bölcsességgel? Az év elején sokan gondolkodnak azon, milyen bölcs döntéseket hozhatnának az új évben. Nagyon sokan azonosítják az okosságot vagy a tudást a bölcsességgel. Az emberi életfejlődés nagyon más fokán állnak ezek a fogalmak. Egy nagyon kicsiny gyermek is lehet okos, bölcsnek (igen kevés kivételtől eltekintve) mégsem mondanánk. A nagyon nagy tudást felhalmozó emberek is híján maradhatnak a bölcsességnek. (Nem egy, nem két Nobel-díjassal találkoztam már, aki mindennek volt mondható, de bölcsnek nagyon nem.)

Budapest – 2020. február 11-én került sor a Magyar Tudományos Akadémián Csermely Péter MTA rendes tagi székfoglaló előadására. A Szemlélek értékmagazinban dr. Fekete Ágnes erről írt cikkét adjuk közre.

A tudományos élet kiemelkedő képviselőinek március 15-én a köztársasági elnök adja át a legnagyobb magyarról elnevezett állami kitüntetést. Az idei Széchenyi-díjasok között Csermely Péter hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Semmelweis Egyetem professzora, angyalföldi evangélikus presbiter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem elsőéves, esti tagozatos hallgatója is ott volt. A díj átvétele után beszélgettünk.

Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének professzora – evangélikus egyházunk tagja – az oktatás és a kutatás mellett elkötelezett a fiatal tehetségek segítése iránt is. A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alapító elnöke; ez az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetségsegítő szervezet mára több mint kétszázezer emberrel van kapcsolatban. 2012 óta a professzor az Európai Tehetségtanács elnöke is, ötven országra kiterjedő tehetségsegítő hálózat létrehozását indította el.